a) 1834 február 20 A főrendek ülése. Tárgy: A három felirat szövegének vitája. Végzés: mindhármat visszaküldik módosítás végett a…
a)
1834 február 20
A főrendek ülése.
Tárgy: A három felirat szövegének vitája. Végzés: mindhármat visszaküldik módosítás végett a rendekhez.
1834 február 20
A főrendek ülése.
Tárgy: A három felirat szövegének vitája. Végzés: mindhármat visszaküldik módosítás végett a rendekhez.
Poson, Febr. 28-án, 1834.
Előbbi számú tudósitásim szerint hátra van még a Fő RR 20-ik Februari ülésének részletes közlése.
A KK és RR küldötsége* MAYER fejérvári kanonok szónoklata mellett által hozván mind a három rendbéli izeneteket: VÉGH itélő mester legelébb az előleges sérelmek tárgyában javait sürgető felirás iránt költ 8-ik izenetet* olvasta fel. Mellyet is, mint a köz esméretü tárgyat illetőt a Nádor azonnal vitatásra bocsájtott.
Tagjainak névsorát l. Jegyzőkönyv, VI. k. 88. l.
Iratok, II. k. 34. l.
Azon kifejezés, mellynek megtartására a Fő RR hajlani nem akarnak,* a körül sarkallik hogy a KK és RR a nemzet sérelmét az orvoslás halogatása miatt súlyosodni hiszik.
V. ö. Iratok, II. k. 27. s köv. l.
Miért nem fogadják el a KK és RR ezen szakasz kihagyását? annak jelen 8-ik izenetjökben azon okát adták: hogy ez a nemzeti fő sérelmek orvoslása mulasztásának naponként nevekedő súlyát, s ez által a sürgetésnek szükségét szembetünőkép terjesztvén elő: a kihagyás, mellyet a fő RR különben is semmi gyökes okkal nem támogatnak, a dolog ilyetén érdeme körül forog.
E lévén a dolog mostani fekvése, a TÁRNOK úgy vélekedik hogy miután a fő RR mind a mellet is hogy a felirásnak sem helyét, sem idejét nem látták, egyeség s idő nyerés tekintetéből a dolog érdemét elfogadták, s csak némelly szavak iránt kivántak módositásokat, valóban engedtek a mennyit csak engedhettek. Mindennek van határa. A felirásnak czélja nem a szavakban, hanem a sürgetésben áll, s ha hogy szavak miatt a sürgetés feltartóztatik, a fő RR nem okai, s igy ő az előbbi értelemhez továbbá is ragaszkodik.
B. SZEPESSY püspök: A RR azért ragaszkodnak a kérdésben forgó kifejezéshez, mert állitják 1.) hogy ez bizonyitja a sürgetés szükségét, 2.) hogy a sérelmek naponként nevekedő sulyát terjeszti elő. A mi az 1-őt illeti, miután már három izbeli sürgetést tett a jelen országgyülése,* a mi dietánk évkönyveiben példátlan dolog, miután ez a gyakori ismétlés a bizodalommal ellenkezik, s a dieta vége nincsen ajtó előtt, a fő RR soha sem ösmérhették el a sürgetés szükségét. Csak azon egy okát adhatnák ennek a RR, a mit már egy felirásukban* mondottak, hogy a rendszeres munkák körében minden intézkedések sikertelenek lesznek, ha a sérelmek nem orvosoltatnak. Ugy de ezen kifejezés vétetett az 1826-ki felirásbol,* akkor oly sérelmek is forogtak fen, mellyek az alkotmány alapját érdeklették, ezekre volt ama kifejezés alkalmaztatva, ezek azonban az 1825i-ki 3., 4., 5. úgy nevezett obvallatorius czikelyek* által orvosoltattak, az elmaradott sérelmek pedig nem az alkotmány alapját, hanem csak a köz jó gyarapodását érdeklik, s igy ama kifejezés reájok alkalmazható nem lévén, a sürgetés szüksége nem bizonytitatik. De a 2-ik ok sem áll, mert az 1825 előtti körülmények visza soha sem kerülhetők, az akkori sérelmek közül sokat meg fog szüntetni a rendszeres dolgozatok felvétele, mások pedig már törvény által orvosolhattak, vagy enyhitettek, a mint ezt a reincorporationalis, és határszéli bizotságok, a magyar nyelv, a tengeri só, és a Radabóji kénkő bányák ügyében hozott törvények,* különösen pedig azon körülmény bizonyitja hogy az óta a só ára már két izben a kincstárnak egy milliót haladó csökkenésével leszállitatott. És igy a sérelmek súlya nem csak nem nevekedik, sőt szemlátomást enyhül, minél fogva a RRket továbbá is felszóllitatni véli, hogy a szóban forgó kifejezéstől elálljanak.
Az 1833 márc. 30-i, máj. 20-i és júl. 27-i feliratokat l. Iratok, I. k. 158 s köv., 319. s köv. l.
Az 1833 márc. 30-i feliratban. (Iratok, I. k. 159. l.)
Az 1826 ápr. 17-i felirat megfelelő részét l. az 1825/27-i országgyűlés Írásai, 311. l.
A törvénycikkekben az uralkodó megigéri az alkotmány megvédését s az alaptörvények megtartását, elismeri az országgyűlés adó- és újoncmegajánlási jogát, biztositja a rendeket, hogy három évenkint országgyűlést tart.
A visszacsatolási és határmegállapitó bizottságokról az 1830: 5. és 1827: 16. tc. szólnak, a magyar nyelv kérdéséről az 1830: 8. tc., a tengeri sójövedék igazgatásáról és a radoboji kénbányákról az 1830:10. tc.
Ellenkező értelemben senki, – hasonlóban pedig a fő Pohárnok B. Ötvös, B. Bedekovics, és VURUM püspök szóllottak. Ezen utólsó nevezetesen úgy vélekedett, hogy a kemény kifejezések oda fen keserűséget okoznak, s igy a kivánt czélra nézve veszedelmesek. Már pedig ha valaki által megintetünk, hogy egy bizonyos ösvényen veszedelemre találunk, bár ha magunk sem látjuk is azon veszélyt, az előre látó bölcsesség javasolja, hogy azon ösvényre ne lépjünk. – Az e szerint nyilatkozott köz értelem a Nádor által végzésnek jelentetett.
Olvastatott az úgy nevezett Barsi rescriptum tárgyában költ 4-ik izenet.*
Iratok, II. k. 35. l.
GR. MAILÁTH (Zempl[éni] főisp[án]): Értelmök mellet két okot hoznak fel a KK és RR. l.) Hogy a rescriptum azon oknál fogva bocsájtatott ki, mintha a törvény meg nem tartatnék, ez ő felségében támadott aggodalomra mutat, mellynek eloszlatása végett a felirást szükségesnek vélik. Én meg vagyok győződve hogy a felségben támadhatott aggodalmat legsikeresebben úgy oszlathatjuk el, ha tántorodás nélkül tapadjuk a törvény ösvényét, a mit én e törvényhozó testről erősen hiszek is. Félek azonban, hogy midőn Ő felsége k[egyes] leirásában egyedül a törvények betöltésére utasitván, e részben nem csak királyi jusával él, de kötelességét is teljesiti: ha ez ellen repraesentálnánk, felirásunk a helyet hogy a támadhatott aggodalmat megszüntetné, inkáb aggodalmat támasztana. 2-ik oknak mondják a KK és RR hogy a fő RR helyzete könnyü, mert aggodalmuk nem lévén, könnyen engedhetnek a KK és RR nemzeti aggodalmának. Én nem látom ily könnyünek a fő RR helyzetét, sőt azt tartom, hogy ha ezen tábla, melly a törvényhozó testnek egészitő része, ott lenne kéntelen aggodalmat nyilatkoztatni, ahol azt nem érez, ezen elv valóban a fő RR aggodalmát méltán felébreszthetné. Hozzá járulván mindezekhez hogy a javult felirás a formalitásba is ütközik, mert ekkorig a felirások tárgya más nem volt, ment vagy a királyt terjesztvényekre való felelet vagy sérelmek, vagy kivánatok, a jelen tárgy pedig egyikhez sem tartozik, kivánja a RRket felszóllitatni, hogy a felirástol álljanak el.
Hasonló értelemben szóllótt a TÁRNOK, hasonlóban az ORSZÁGBIRÁJA, ki magoknak a KK és RRnek egyenes szivűségére bizza, valjon nem a legnagyobb aggodalomra méltó dolog lenne e ha ezen felirásra a fő RR valaha reá állanának? Eszerint köz értelemből végzésnek nyilatkozhatott, hogy a fő RR a felirásra egyátaljában nem állanak.
Következett végre azon felirás javallata, és izenet, menyet a múlt évi 20-ik Majusi felirásra Januar 3-án költ rescriptum iránt készitettek a KK és RR.*
Iratok, II. k. 35. s köv. l.
A FŐ POHÁRNOK csak nem tulajdon egy kifejezésekre találván ebben és az elébbi két izenetben, ezeknek kimenetelétől kivánta az egészt felfüggeszteni. – Az ORSZÁG BIRÁJA ellenben nem akar a RRnek azon gyanúra alkalmat szolgáltatni hogy a fő RR valamely mentalis reservátával élnek; annál fogva nem csak fel nem függeszteni, de mivel az izenettel szórul szóra megegyez, magát a felirás javallatát* kivánja felvétetni. – Mire a NÁDOR úgy nyilatkozott hogy ha meg egyeznek a fő RR abban hogy repraesentálni kell, csak a stylus felett tanácskozzanak A felirás tehát szakaszonként olvastatott. – Az 1-ő §-t, melly a diaetának cholera miatti elhalasztását tárgyazza, B. SZEPESSY kihagyatni kiváná, hoszasan béereszkedvén a diaeta elején oly sokáig fejtegetett ama kérdésnek vitatásába,* hogy a felségnek volt jusa a dietát elhalasztani, s hogy ez 1741: 22-ik czikely a Nádori Concursusrol, és nem a diaetárol szóll. – De a TÁRNOKnak nem fordúl elé e részben észrevétele. A RR törvényekre hivatkoznak, s az csak ugyan áll hogy valamint más törvénynek, úgy a diaeta tartásrol szóllóknak is meg kell tartatni. És valamint elösmeri hogy a cholera miatt teljes lehetetlen volt a kiszabott határ napot megtartani, úgy azt is valja, hogy ezen egyes esetből a felség elhalasztó just magának nem tulajdonithat. – A
Iratok, II. k. 38. s köv. l.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. 67. s köv., 72. s köv., 113. s köv., 158. s köv., 230., 244., 248. l. és a 67. l. 4. jegyzettel.
FŐ HG NÁDOR szintén úgy itél: hogy nem kell észrevételt tenni. A RR általánosan hivatkoznak a törvényekre, s ez megegyez Ő felségének atyai indúlatával.
A 2-ik §-ban ezen a Kir. Levélből reassumált szavak: „alkotmányunknak erősb oltalma sehol nincs”,* B. MEDNYÁNSZKY inditványára igy változtattak „alkotmányunknak nincs erősebb oltalma”.
A feliratjavaslat az 1834 jan. 3-i királyi leirat következő szavait idézi: Az uralkodó bizonyságát adta: „avitam constitutionem nuspiam firmius, quam in corde nostro habere praesidium”. (Iratok, II. k. 29. l.)
A 3-ik §-usban a KK és RR az ország gyülése tartására nézve is, valamint a királyi törvényes hatalmat tisztelik, úgy az ország jusait is sértetlen fentartani kivánják, s e végett törvényekre hivatkoznak.* – Itt KUKULYEVICSnek volt észre vétele: hogy a RR azon törvényeknek nevezetesen az 1790: 13-nak* egészen más értelmet tulajdonitanak. – De az ORSZÁGBIRÁJA megjegyzé, hogy a RR a felhivott törvények foganatjára tartozónak vélik a sérelmek orvoslását, a mi ekkorig elmulasztatott, s ő e részben alig ha lehet a RRtől különböző értelemben. – Maradt a §.
Ezek a következők: 1659: 1., 1791: 13., 1827: 5. tc.
A tc. három évenkinti országyűlésről szól, s arról hogy a királyi előterjesztések megtárgyalása után a sérelmek orvoslásának kell következnie.
A 4-ik §-ban a felterjesztett sérelmekre válasz sürgettetik, egy részben tulajdon azon szavakkal, mellyek az előbbi, már izben el nem fogadott felirásban foglaltatnak. Itt tehát tulajdon azon nehézségeket látván az ORSZÁGBIRÁJA fen forogni, kérdi kit illet a hátráltatás vádja, azt e, ki a dolog érdemében meggyőződése ellen is engedett, vagy azt, a ki szavakban sem akar engedni? ezt tehát a fő RR igy itt nem tagadhatván el, lágyitó módositásokat javal. – A TÁRNOK ellenben a törvényhozás rendéhez tartozónak véli hogy heterogeneus dolgok ösze ne zavartassanak. A sérelmekről nem kell itt szóllani. Nem szükség mindég egy bakot nyúzni (eandcm recoquere crambem). Az örökös ismétlés lehetetlen hogy a Felséget meg ne sértse. Ő az egész §-ust ki hagyatni véli. – Az Országbirájával módositásra voxoltak Gr. Zichy Károly, Gr. Battyányi Imre, Gr. Desőffy, Gr. Csáky, (Szepesi fő isp[án]), Szegedy fő ispán és a fő lovász mester. – A Tárnokkal kihagyásra voxoltak Szepesy Belánszky, Jordánszky püspökök, B. Bedekovics, Gyürky, G. Zichy-Ferraris főispányok, és B. Pongrácz. – A tárgyat felfüggeszteni kivánták Almássy és B. Orczy. E szerint a NÁDOR többség szerinti végzésnek a kihagyást nyilatkoztatá.
A 6-ik §. a lassúb haladás egyik fő oka gyanánt emliti hogy a felterjesztett tárgyakra megnyugtató válasz mind eddig nem érkezett. A TÁRNOK kivánta itt végezni a §-ust s a hátra lévő részt melly ezen orvoslás halasztásának a tanácskozásokra gyakorlott káros hatását fejtegeti, kihagyatni vélte. A mi B. Szepessy, B. Ötvös s az Ország birája által támogatva el is fogadtatott. Igy még nyomosabnak itélvén ezen szónokok a §-ust, mert a sorozat, regressus, concertatio megszüntetése, és diurnumok tárgyaira visza emlékezve nem lehet mondani, hogy semmire sem érkezett királyi válasz.*
Az 1833 ápr. 16-i és 1834 jan. 3-i királyi leiratokkal. (Iratok, I. k. 195. s köv., II. k. 29. s köv. l.)
A 7-ik §. a mérséklésre való intésre felel: oly értelemben, mint a Barsi rescriptumra javalt felirás.* A NÁDOR szokottan kérdé: Nem tudom van e valamelly észre vétel? Mire az ORSZÁGBIRÁJA: Hogy ne lenne? van, és igen is nagy észrevételünk van. Nem akarom visgálgatni mindég teljesitve valának e törvényeink* e részben, csak kérem a Fő RRket, kövessenek el mindent hogy ezen §. kimaradjon. – A TÁRNOK pártolja, tulajdon azon okok forogván itt fen, mellyek a másik felirást elfogadni nem engedték. És igy ezen szakasz el nem fogadása köz értelemmel végzésnek nyilatkoztatott. A többi szakaszokra semmi észrevétel sem fordúlt elő.
Feliratjavaslatukban a rendek kijelentik: nem fognak engedni abból, hogy „az országos tanácskozások méltósága és a szóllásnak attól el nem szakitható telljes szabadsága szent és megbánthatatlan maradjon”. (Iratok, II. k. 40. l.)
1625: 62., 1723: 7. tc.
Ezen végzések értelmében elkészitetvén mind a három rendbéli válaszizenetek,* azok Februar 21-én megrostáltattak, s a RRhez által küldettek.* Kik is azokat
Iratok, II. k. 43. s köv. l.
A főrendi küldöttség tagjainak névsorát l. a febr. 21-i, 157. formális ülés hivatalos jegyzőkönyvében. (Jegyzőkönyv, VI. k. 89. l.)
