b) 1834 február 12 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] Buccari és a tengerparti kerület törvényszékei. [II.] A kamarai biróság hatásköre. …
b)
1834 február 12
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Buccari és a tengerparti kerület törvényszékei. [II.] A kamarai biróság hatásköre. A törvényhatóságok egymás elleni pereit intéző delegatiók.
1834 február 12
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Buccari és a tengerparti kerület törvényszékei. [II.] A kamarai biróság hatásköre. A törvényhatóságok egymás elleni pereit intéző delegatiók.
Februar 12-én (Hamvazó szerdán) kerületi ülés: Előlülők: Sz. Horváth és Novák.
[I.] Mielőtt tegnap félbe szakadt kérdések folytatatnának, a Buccari tengerparti város kikötő és kerület itélő széken, azon város, követének kivánságára szintén coordináltattak. Buccarit ugyan is Fiuméval öszfoglalni azért nem lehetet, mert Buccari az 1791: 61. czikely, s az Ország Rendeinek akkori felirására szerint egyenest Horvát Országhoz tartozandónak elösmértetik.* Itélő székei tehát egészen úgy rendeltettek el; mint a Fiume városéi, csupán azon különbséggel, hogy a nemeseknek személyes ügyeikben, nem különben minden criminalékban a fellyeb vitel nem a királyi, hanem a Banalis táblára, s onnan a 7virátusra rendeltetett. – HERTELENDY ezt nem akará elfogadná, mert a magyar nemesnek felsőbb birája csak a Curia lehet, mire BUSÁN a nemtelenek polgári pereit is a Banalis táblára kivánta vonni, de erre nézve maradtak a RR Fiume hasonlatosságánál a mellet, hogy a Kapitányt Széktől egyenesen a 7viratusra vitessenek. – Ellenvettetet ugyan hogy Buccari nem képes ezen Kapitányi Széket kiálitani, a Fiumei követ azon felvilágositást adta, hogy Buccarinak nagyob tekintetü patricius lakosi töbnyire Fiuméban tartózkodnak, s igy a két törvényhatóság ösze keverése nélkül a Gubernator mint kapitány által itélő birákká alkalmaztathatnak.*
Az 1791: 61. tc. megörökiti Mária Terézia azon intézkedését, hogy a tengerparti részeket Horvátországhoz s közvetve a szent koronához visszacsatolta s biztosítja Baccari városának Porto-Re-vel és a bucarri-i kikötővel együtt, mint kereskedelmi városnak és szabad kikötőnek kiváltságos helyzetben maradását. Az 1790/1-i országgyűlés 1790. dec. 6-i feliratában Horvátország, Dalmácia és Szlavónia gravamenei közt kérte Mária Terézia intézkedésének törvénybe iktatását, továbbá, hogy Buccari, mint kereskedő város és szabad kikötő, „in statu suo privilegiali conservandus inarticuletur”. (Az országgyűlés iratai (Acta), 372. l.)
A kerületi törvényjavaslat V. cikkének 1. és 2. pontja szól a határozatoknak megfelelően és Fiuméra utalva Buccari igazságszolgáltatásának szabályozásáról. (Iratok, II. k. 334. l.)
Hátha volt még a Magyar tengermelléknek azon része, melly mostanában Vinodoli Cameralis kerület nevét viseli. – Ezen kerület fog leginkáb Szörény vármegye helyreállitásának kérdése által érdekeltetni, most a Fiumei Gubernatornak, mint tengerparti kormányzónak, nem pedig mint Fiumei kapitánynak igazgatása alatt van, s minthogy lakosat nem szabad polgárok, hanem a Camara földes uri hatalmának alája vetettek, a többi camarai uradalmakkal egészen egy tekintetbe jő. Fel van pedig osztva 3 várnagyságra (Castellanatus) u. m.: Verbovszko, Fucine, és Vinodolira – ezen utolsó Czirqueniczén helyheztetik, s alatta van Vinodol, Hrelin, és a Buccari várnagyság (nem kerület). Ezen egyesült uradalomban a földes ur s jobbágy közötti perek eddig uriszék kép itéltettek, a szolgabiró s esküdt helyet egy gubernalis biztos és Actuarius jelenléttében. Ezt tudomásul előre bocsájtván, minthogy az Uriszékék birói hatalma úr s jobbágy közötte perekre nézve eltörültetett, BUSÁN ezen pereket a Zágrábi törvényszékre kivánta vitetni. De a RR azt végezték hogy a Gubernialis Szék előtt inditassanak, s onnan facti kérdésekben a Helytartó Tanácsra, juris kérdésekben pedig a Curiára appelláltassanak. – BUSÁN ismét ugymost. mint Februar 14-én a törvényczikkely szerkeztetése rostállásának alkalmával elkeseredetten vitató a Banalis tábla hatóságát, de hasztalan, mert a RR gondosan ovakodván minden lépéstől, a melly Szörény (Severin) vármegye helyreállitásának kérdését anticipálhatná, egyéb nem urbarialis perekben is első birónak az uriszéket, másodiknak a Gubernialis széket, – felső birónak pedig úgy ezekben, mint a Gubernialis Szék előtt kezdendő criminalisokban, s a nemeseknek személyes ügyeikben a Királyi Curiát rendelték, és a Banalis táblát a Vinodoli kerületre nézve egészen elmellőzték.*
Ugyancsak az V. cikkbe (3. és 4. §) kerültek a Vinodoli-kerületet érintő rendelkezések. (U. o. 334. s köv. l.)
[II.] Ezután következett a Camarai biróság kérdése.
DEÁK ezt a mint most gyakoroltatik, két félének látja: 1.) A só praevaricatiók* iránt itt ott gyakorolt biróskodás. Ezt az ország törvényesnek soha el nem ösmérte, sőt előleges sérelmei közé is számitotta,* a honnan nem az következik hogy (a mint némellyek kivánták) ezen kérdés most is, midőn a törvényszékek elrendeltetnek, oda utasitassék, hanem az, hogy a minek törvényességét az ország rendei soha el nem ösmérték, most sem ösmérhetik el. De 2.) gyakorol a Camara egy másik biróskodást is, s ezt törvény értelmében gyakorolja, t. i. a Contrabandák esetében, és a harminczadosok, s más kamarai tisztek és szolgák kicsapongásai tárgyában. A szónok nem tekintheti másnak a kamarát, mint egy oly gazdasági igazgatásnak, melly a Status javait, vagyis inkáb a kormánynak áltadott javait administrálja, hogy pedig ez a hon polgárai felett biróskodást gyakorolhasson, abban annyival kevesbé egyezik meg, mert akárkinek lehet az érdekelt személyek ellen keresete, s egyéb iránt is a hon polgárai elkülönözésének megszüntetése sok tekintetekből kivánatos. Örömest reá áll tehát hogy a Kamarának ezen biróskodását megállapitó törvények eltörültessenek, s mind ezen ügyek az ország közönséges itélő székei elébe utasitassanak.
Kihágások.
Iratok, I. k. 178. s köv. l.
Ennek ellenére leginkább csak az hozatott fel hogy a só praevaricatorok elleni camarai biróskodást az ország törvényesnek soha sem ösmervén el, annak megszüntetése nem is szükséges, mert a mi nem volt, azt nem szükség megszüntetni. Némely vármegyék, mellyek eddig is feltartották e részben birói hatóságukat, mint Zemplén, Thurócz, Bács, Borsod, s a t. azon aggódtak, nehogy valamely kifejezés által a némelly megyékben eddig bitorlott biróskodás némileg törvényesitessék. Végre némellyek a Contrabandák kérdésébe nem vélték tanácsosnak bevágni, minthogy ezeknek állapotját eddig a törvények vóltakép meg nem határozták, s azért mindég a Kamara által manipuláltattak, – azonban BEZERÉDY megjegyzé hogy ez épen oly tekintetbe jő, mint az uriszék hatósága az urbarialis kérdésekben, s itt is álni kell a már megállapitott elvnek hogy senki maga birája nem lehet.
Végre voxolás utján 37 megye s a Jász Kún kerületek voxával 9 megye távollétében 5 vox ellen az határoztatott, hogy a Kir. Kamarának mint dicasteriumnak biróskodása mindezekben megszüntetik, mind azáltal DEÁK észrevételére oly értelemben: hogy ezen megszüntetés nem érdekli a Kamarának mint földes úrnak azon hatóságát, menyet az országnak többi földes uraival egyenlőn uriszékén a felállitott elvek szerint továbbá is gyakorolni fog. Melly fentebbi megszüntetés, a mennyiben törvények eltörlését is tárgyazza, különös törvényczikkelybe foglaltatni rendeltetvén, azon t. cz. Febr. 14-én felolvastatott s hoszas szó feletti vitatások után meg állapitatott ily értelemben: A Királyi Kamarának a só iránti kicsapongások tárgyában némelly törvényhatóságokban bitorlott biróskodása, semmi törvényen nem épülvén, s igy jövendőben is helyt nem foghatván, ellenben az: mellyet az 1609: 17., 1715: 13. és 15., s 1723: 13. törvények következésében,* a tiltott portékák, contrabandák és Kamarai tisztek iránt dicasterialis úton ekkorig gyakorlott, jövendőre megszüntetvén, mind ezen perek az illető törvényhatóságok itélő Székeihez utasitatnak.*
Az 1609: 17. tc. szerint a vétkes harmincadosokat a király a kincstartó útján fogja felelősségre vonni, az 1715: 13. tc. 3. § a sótisztek felett csak hivatali ügyekben hagyja meg a kamara joghatóságát, az 1715: 15. tc. 3. § továbbra is érvényesnek nyilvánítja a kamarai bíráskodást a tiltott áruk és csempészések ügyében, az 1723: 13. tc. pedig lényegében megújítja az előbbi rendelkezéseket.
A szabatosan megfogalmazott szöveg a kerületi törvényjavaslat 17. cikke lett. (Iratok, II. k. 360. l.)
Következett immár a két törvényhatóság közötti határ kérdésekben ekkorig törvényesen, más egyeb esetekben pedig itt-ott törvényen kivül divatozott delegatio kérdése. Hogy a két megye közti határ villongásnak ideiglenes politicus elintézésére a Palatinalis delegatio az 1802: 23. czikely értelmében* továbbra is fentartassék, mihamar meg lett az állapodás, azon egy ovással, hogy a villongó megyék kebeléből senki se delegáltassék. De tulajdon ezen határ villongásoknak mint Juris pereknek kérdése már több nehézséget szenvedett, mint hogy a Királyi táblának (hová tartoztak volt ekkorig) első birósági hatósága átaljában el törültetett, a megyének pedig mint érdeklett félnek törvényszékére bizatniok nem lehet. Emliteték az is, hogy két törvényhatóság között más egyéb kérdések is előfordulhatnak, mint p. o. a katonai élelmezés tárgyában, de végre egyeseknek is lehet egész törvényhatóság ellen adósságbeli vagy más keresetjök, a mint tudva van, p. o. hogy Zemplén vármegye a muszka seregek élelmezési ára iránt egy szállitó zsidó által a Tiszán innénti kerületi tábla elébe perbe idéztetett,* de midőn viszont Zemplén vármegye is a Királyi fiscust mint evictort* be idéztette, az egész per mintegy megsemmisitetett, s a dolog politicus utca vonatott. A RR tehát minden ilyen fenforgható esetekre figyelmezve azt végezték, hogy nem csak a határ villongásnak törvényes uton leendő eldöntésére, de a törvényhatóságok között s ellen fenforogható más egyéb kereseteknek is elitélésére Ő felsége valamely szomszéd nem érdeklett megyének törvényszékét delegálja, fen maradván, a Kir. Curiára a rendes feljeb vitel, – a mi szintén külön törvényczikkelybe foglaltatott.*
A törvénycikk a határvillongásoknak peres eljáráson kivüli megszüntetésének módját szabályozza, és abban az esetben, ha két törvényhatóság közt van viszály, nádori, ill. báni megbízottakra hagyja a vita ideiglenes elintézését.
Az eset az 1831. évi lengyel szabadságharc leverésével kapcsolatban történhetett, amikor az orosz seregek a Galíciával szomszédos területeken is végeztek hadműveleteket. A szóbanforgó per azonban az Országos Levéltárban nem szerepel sem az eperjesi kerületi tábla iratanyagának mutatójában, sem a kancellária iratanyagában, ahol pedig nyomának kellene lenni, ha „a dolog politicus útra vonatott”.
Szavatos.
A határozatok, két pontba foglalva, a kerületi törvényjavaslat XVI. cikkét alkotják. (Iratok, II. k. 359. s köv. l.)
