a) A február 11-i kerületi ülés vitái a katonai törvényszékekről.
a)
A február 11-i kerületi ülés vitái a katonai törvényszékekről.
A február 11-i kerületi ülés vitái a katonai törvényszékekről.
Poson, Febr. 18-án, 1834.
Következik HERTELENDYnek a 11-ik februari kerületi ülésben e kép tett inditványa: Jól elrendelt statusnak egyik főfeltétele hogy minden polgárnak a törvény értelmében egyenlőn igazság szolgáltassék. A KK és RRnek jutott azon szerencse, hogy atyáink bölcs előgondoskodása következésében, bár nem a legkedvezőbb körülmények között s nem a legjobb időben, az igazság szolgáltatás hijányinak ki pótolása felől gondoskodhatnak, melly gondoskodásuk köziben kétség kivül egy itélő széket sem fognak az országban megszenvedni, melly a törvénnyel ellenkezik. Ilyen a katonai itélő szék. Nem szól ez úttal ama mobilis és legtöbnyire országunkon kívűl szállásoló ezeredekröl, hanem szól leginkáb az úgy nevezett katonai véghelyekről, mellyeknek itélő székeik nem csak a magyar élőn nagyon kedvetlen hangzatú nyevet használnak, de Austriai törvény szerint is itélnek, s a véghelyi lakosok sarkalatos törvényeink tetemes sérelmével, a magyar törvény, s itélő hatalom alól egészen elvonattak, a mi annyival kedvetlenebb, minthogy velők a szomszéd megyék népessége gyakori érintésbe jő. Kéri tehát a RRket, ne hagyják azon véghelyeket ellátás nékül, helyhezzék a törvény oltalmának alája s ekép csatolják őket is szorosb kötelekkel a közös hazához.
TÖRÖK: Ezen inditványt azé kiterjesztéssel pártolja hogy az egész magyar katonaság itélő székei elrendeltessenek. Azon 60.000 fegyveres ember, kiknek nagy részét kötetlen adtuk által, azért mivel katona, a hazának polgára lenni meg nem szünt, s igy ellátás nélkül, vagy törvényelleni állásban hagyatnia nem lehet. Kér titkos szavazattal küldötséget neveztetni.
DEÁK: A Torontáli inditványt különösen a véghelyekre nézve nagy tekintetet érdemlőnek elösmeri, de tudva van a RR előtt hogy a véghelyeknek állapotja polgári igazgatási tekintetben is sérelemként fordúl igazgatás kérdésével elválaszthatlan szoros kapcsolatban van, azt tagadni szintén nem lehet, s igy nem is véli tanácsosnak hogy a tárgy a sérelem útjárol elvonassék.
PRÓNAY: Valameddig azon elv ki nem vivatik, hogy az egész katonai rend a Nádori hatóság alá tartozik, az inditványba hozott nagy tekintetü kérdést mind addig felvétetni jónak nem látja, mert a rendelkezésnek nem lenne alapja, találnánk ugyan némi alapra régibb törvényeinkben, de ez százados ellenkező gyakorlat által megrendittetett.
BEZERÉDY: Az alap, mellyen az inditványba hozott rendelkezés épülhet, s mellyen minden országos intézetnek épülni kell: a törvényhozó hatalom, s azon alap igazság hogy alkotmányos országban a közigazgatásnak minden ága csak ettől, s csak ebből eredhet. Nem akar a szónok annak számlálgatásába ereszkedni, mik azok a tárgyak, mellyek különös katonai törvényhatóságot kivánnak? hogy ilyes tárgyak különösen a katonai disciplina tekintetében vannak, nyilván elösmeri, de azt is nyilván valja, hogy ezen tárgyak kijelelése is a törvényhozás körébe tartozik, s ide a katonai itélő szék elrendelése is, mert ő ajz országban oly törvényhatóságot, legyen az bár polgári, egyházi avagy katonai, egyátaljában el nem ösmer, melly sanctióját nem a törvényhozó hatalomtul vette. A sérelmek miatti elhalaszásra sem álhat a szólló követ. Törvénysértésén épültek azok, s ép azért kell nyomban rendelkezni, mert az intézet szükségét a törvény sérelme is neveli. Annak idején kétségkivül az egész katonai törvénykönyvnek is itt kell felvétetni, erről azonban most nincs szó, s csak a körül kell forogni a végzésnek, mi az a mi különös katonai törvényhatóság alá tartozik? s a katonai biróság miként legyen öszeszerkeztetve?
PRÓNAY: Távol legyen tőlem hogy ezeknek a törvényhozói hatóság elébe tartozását csak messziről is tagadni akarnám, véleményem egyedül abban határoztatik, hogy miután régi törvényeink ellenkező divat által meggyengültek, miután magok az 1655: 7. s 1723: 11. czikelyek is némileg különös katonai jurisdictiót ösmérnek el,* a Tolnai követ által felállitott elvet mint alapot előbb ki kell vivni, mi előtt továb menni lehetne.
Az 1655: 1. tc. szerint a végvárakban harcoló nemeseket katonai ügyekben a generálisok és kapitányok a hadijog szerint büntetik, más ügyekben a megyei bíróságok. Az 1723: 11. tc. 14. §. lényegében hasonló módon rendelkezik az országban birtokkal rendelkező katonák felől.
PÁZMÁNDY, NICZKY, DUBRAVICZKY szintén elhalasztásra voxolnak, nem is akarják a katonai ügyet a sérelmek utjárol, hol már initiálva van, elvonni, nehogy orvosolhatlan kedvetlenségek kerekedjenek, s meg lehet több hónapi idő vesztést nem csak hogy semmi siker de sőt kár kövesse.
BŐTHYt a sérelmek közötti initiáltatás a nyombani felvételtől nem tartóztatná, sőt ösztönözné az inditvány elfogadására, minthogy maga a kormány is kijelentette hogy a rendszeres munkák felvételével sok sérelmek meg fognak szüntetni; de ő e tárgyban annak idjében sokkal meszebre kiván menni, s ahol tart, hogy ha itt igy isolált részletben felvétetnék, midőn egy részről a fel vett ösvénytől nagyon messze vezetne, másrészről köryen ártalmas hatással lehetne azon időre ha majd a ka
elé az előlegesek sorában,* hogy az itélő székek elrendelése a polgári
Az 1833 márc. 30-án felterjesztett előleges sérelmek közt a VI. helyen. (Iratok, I. k. 176. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 84. l.)
tonai rend állásárul, a nádori hatáság helyre állitásárol,* a circulatiorol,* s arrol fognak a RR tanácskozni hogy a katonaság ne legyen elválasztott test, hanem a nemzetnek egészitő fegyveres részét tegye.
„és ekként a nádor-ispányi és illetőleg a báni hivatalok hajdani hatalmát visszaadni”. (Iratok, I. k. 176. l.)
A magyar katonaság elkülönitése.
KÖLCSEY ellenben igy okoskodik: A katonai rend itélőhatóságának elrendelése a nemzet kivánságai közé tartozik, ennek jele hogy a sérelmek között már előfordúlt. A RRnk kötelességök a nemzet kivánságait úgy terjeszteni fel, hogy a királyi válaszadás múlhatatlanút következzék. 40 év óta mindég a rendszeres munkákkal takaródzott a kormány, midőn a sérelmek orvoslásárol vala szó, ezért nevezték azokat országunk rend mindent elnyelő örvényeknek. Im! most a rendszeres munkák felvétettek, királyi terjesztvénybe tétettek, s a kormány nyilván mutatja azon czélzatát hogy a propositiók pertractatiója előtt a sérelmekbe menni nem akar, csak azért is el kell tehát az inditványt fogadni, hogy a propositiók körében terjesztessék nemzetünknek ezen kivánsága a királyi felség elébe. – LA MOTTE elhalasztásra voxol csak azért is, mert hadi sereginket előbb nemzeti katonaságá kivánná változtatni, azokat jelenleg csupán királyi zsoldosoknak tekintvén. – Ezt SISKOVICS egyenesen tagadja, egyébiránt úgy vélekedik; hogy ha már csak a Jász-kunsági nemességet is, kikre nézve csak ugyan nem forogtak fel ily sürgető körülmények, nem akarták a RR törvény kivüli helyzetben hagyni, 60.000 fegyveres embert a nélkül hagyni még kevésbé lehet. Voxolásra kerülvén a dolog, Bars, Baranya, Tolna, Thurócz, Posega, Verőcze, Szatmár, Békés, Csanád, Arad, Terces, Torontál és a Szabad Kerületek pártolók az inditványt, 12 megye jelen nem volt, s igy a többi 26 megye voxával az végeztetett hogy a katonai itélő hatóság elrendelése most, s e helyen fel nem vétetik.
Ez után DÓKUS különös szakaszban kivánta ki tétetni, hogy a melly biróság a most alkotott törvénycikkelyekben nem emlitetik, azt törvényesnek az ország nem ösmerheti. Ezt némellyek pártolták igy BORCSICZKY is, hanem ép azért hogy az inditvány elfogadtathassék, a delegatio kérdését, nem különben a kit, kamara biróskodását is visgálat, s intézkedés alá vétetni kivánta. – PALÓCZY nem ellenzé ugyan a Zemplényi inditványt, de szükségtelennek tattá, mert alkotmányos országban nem lehet más biró, mint kit a törvény annak rendelt. – DEÁK úgy vélekedik, ha meg vannak a RR győződve hogy jelen intézkedésök után egy eset sem marad biró nélkül, s igy a delegatiot általánosan el lehet törülni, akkor az inditvány elfogadható. Megemlitette azonban hogy a katonai itélőszék épen most hagyatott törvénykivüli állapotban, hogy a Turopolya mezei, bányászi, s a praedialis nemesek itélő székei még függőben vannak, – mire DÓKUS kijelenté hogy ő inditványával a szükséges coordinatiókat nem gátolni, sőt eszközölni akarta. Ennek következésében tehát az inditvány nem annyira elvettetett, mint a még hátralévő kérdések tökélletes eldöntése idejére halasztatott. A Kamarai biróskodás feletti megkezdett tanácskozás folytatása pedig más napra által tétetett.
A hatodik előleges gravamenben kívánta az országgyűlés a határőrvidéknek az udvari haditanácstól való függetlenitését, a nádor ill. bán hatósága alá rendelését
