c) 1834 február 13, 14 Kerületi ülések. Tárgy: A Juridicum XI. tc.: a bírói parancsok eltörlése.
c)
1834 február 13, 14
Kerületi ülések.
Tárgy: A Juridicum XI. tc.: a bírói parancsok eltörlése.
1834 február 13, 14
Kerületi ülések.
Tárgy: A Juridicum XI. tc.: a bírói parancsok eltörlése.
Februar 13-án kerületi ülés. Előlülők a voltak. – Legelőbb is a kir. rescriptumra adandó válasz tárgyában Februar 6-án határoztatott a Palóczy által szerkeztetett izenet* meg rostáltatott. Utóbb pedig folytatatván a törvénykezési tárgy, miután BALOGHnak azon inditványa hogy az itélő székek nyilvánossága, mint az igazság kiszolgáltatásának egyik fő garantiája, a birói önkény korlátozásának legsikereseb eszköze, s a józan közvélemény kifejlődésének hatalmas rugója, itt határoztassék el: szó töbséggel a perlekedési rend körébe (ad ordinem pracessualem)* halasztatott, következett az aperatum szerinti XI-ik t. cz., melly a birói parancsolatok eltörléséről szól s azt javalja hogy a renovatorio-executorium* parancsolatokat kivéve, minden egyéb a divatban lévő mentő záradékkal (clausula salvificatoria)* a felek folyamodására kiadatni szokott birói parancsolatok eltörültetnek.*
Iratok, II. k. 35. s köv. l.
A jogügyi bizottság munkálatának ez a része, mint az „Opinio excelsae regnicolaris deputationis motivis suffulta … circa obiecta ad deputationem iuridicam relata” (Posonii, 1831), második része, „Proiectum ordinis processualis per regnicolarem deputationem articuto 8: 1827. exmissam elaboratum” cimmel jelent meg.
Megújitó és végrehajtó.
A záradék, amely elárulja, hogy a parancsot a biró az egyik fél egyoldalú előadása alapján bocsátotta ki, igy hangzott: Rebus sic ut praefertur stantibus.
Proiectum de coord. 24. l.
NICZKY ezen szerkentetéssel meg nem elégedett, s kivánta hogy az 1790-ki rendszeres munka sinór ösvényén menve általában minden (s igy a Cancellaria által is kiadatni szokott) parancsolatok eltörültessenek.* Melly inditvány támogatása s az 1790-ki szerkentetés elfogadása véget VITÉZ az 1790-ki 12-ik törvénynek azon rendelésére hivatkozott: hogy a politicum dicasteriumok az igazság kiszolgáltatásába magokat nem is avathatják.* Sokan voxolást sürgetvén:
Mivel a törvényszékek és a peres eljárás szabályozása után az eddigi szokásos birói parancsokra többé nincs szükség, „nulla amplius idmodi mandata iudicialia sive e maiori ac minori regiae maiestatis cancellaria sive per ordinarios remi iudices eorumque magistros protonotarios expedientur”. (Repraesentatio, I. melléklet. 22. l.)
A törvénycikk szerint a biróságok törvényes itéletei meg nem másithatók, sem „in revisionem regiam, nec ullius dicasterii politici pertrahentur”.
DEÁK meg jegyzés hogy ez nem oly könnyű kérdés, mint látszik, s nem könnyü mert sok felé ágazó. Hogy az országnak mindég küzködni kellett a Cancellariának azon bitorlott hatalmával, melly szerint magát az igazság szolgáltatás minden ágaiba béavatta, s hogy ezen bajon a birói fügetlenség védett alkotott, de soha meg nem tartott 1791: 12-ik törvény által sem lőn elegendőlelt segitve, az országnak ismételve feladott temérdek sérelmei mutatják. Azonban maga az 1790-ki, vagy is inkáb 93-ki munka is fennhagyja a felségnek vi supremae inspectionis kiadandó parancsolatit.* A szónok örömest reá áll hogy ezek is általában eltörültessenek, de szükség valamelly intézetről gondoskodni hogy a törvénykezési formalitást megsértő biró ellen a hon polgára oltalomra találtus Másut, nevezetesen Franczia Országban erről ugy gondoskodott a Status hogy az inspectio hatalmát, a kormánytol elvette, s egy különös törvényszékre, a Cassations Tribunalra bizta, melly a dolog érdemébe nem ereszkedvén, csupán a forma felett itél, s azt megsértetve találván, a pert viszautasitja. Ezen intézet a revolutio időszakábol az úgy nevezett Rajnai tartományokban* is megmaradt. A szónok azonban nem mondja hogy nállunk is Cassations tnibunalt kell állitani, hanem csak azt állitja hogy a fogyatkozás kipótlásárol kell gondoskodni, különben ha egyszerüen eltörüljük a parancsolatokat, a pótlásrol nem gondoskodunk, ott leszünk, ahol voltunk a 1790: 12. törvény alkotásával, t. i. hogy hozatott, de meg sem tartatott.*
A 21. jegyzetben idézett szöveg folytatása: „Salvis unice illis, quae regia maiestas e maiori cancellaria suti iure supremae inspectionis ac directoris ergo partiam recursus … porro etiam elargiri dignabitur, quaeque unice ad secundandum a iustitiae administratationis cursum, removenda quaeque impedimenta corrigendosque, si qui semet insinuarent, naevos dirigentur.”
A szoros értelemben vett Rheinprovinz, Rheinland Poroszország legnyugatibb fekvésü tartománya volt.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 55. s köv. l.
BORCSICZKY: Világositsuk fel tehát azon törvény czikkelyt ha ne talántán homályos, s eszközöljük hogy megtartassék. Egyébiránt a Felség főfelügyelési jusa oly királyi jog, mellyet el se vehetünk, mert a koronázási diplomában is megvan: hogy a törvényt maga is bétölti, s mások által is bétölteti. Mivel pedig a Cancellaria nem egyéb, mint a királyi akarat organuma, szabjuk meg a kiadandó parancsolgatok körét, módját, határát, s ez lesz a Constitutiónk lelkével megegyező Cassatiói Tribunál.
BALOG: A Cancellariát nem tekinti másnak, mint a Király privát dicasteriumának, mellynek eddig tapasztalt azon önkényét, hogy tulajdon egy tárgyban ellenkező parancsolatokat adhasson, feltartani nem akarja. Örömest járul a Cassatioi tribunal iránti intézkedéshez, de hogy a Trencsényi követ kivánsága szerint a Cancellaria önkénye legyen Cassatiói tribunál, abban ugyan soha meg nem egyezik.
KÖLCSEY: Kezdetben, mi előtt a Status tudomány, s alkotmányos institutiók mostani kifejlődésöket elérték, nem csak azon jus supremae inspectionis, mellyről a Trencsényi követ állitja hogy a Királytol elvenni nem lehet, de még maga a birói hatalom a a Fejedelmek személyében vala egyesitve. Azonban idővel meggyőződtek a nemzetek, hogy a birói hatalomnak a kormánytol függetlennek kell lenni, ez tehát a fejedelmektől elvétetett s ma már a birói függetlenség minden alkotványos statusban egy sarkalatos elvnek ösmértetik. Van azonban az igazság szolgáltatásnak más requisituma is, t. o. hogy a polgárok a független birónak felkénye ellen biztositva legyenek, e czélbol hagyatott meg az emlitett felügyelési jus a kormányoknál, s ez az, a mi a Status tudományban a Cabinets Justicz név alatt ösméretes, mi nállunk pedig a Cancellaria parancsolatinak utján gyakoroltatik. Azonban más nemzeteknél arrol is meggyőződtek hogy mentől kevésbé avatkozik a kormány egyesek magános dolgaiba, annál tiszteletre méltóbb marad az egész közönségre nézve, s innen történt hogy az igazság szolgáltatásra való felügyelés másut a kormánytol már szintén elvétetett, annyival inkáb mivel a tapasztalás bizonyitá hogy a Cabinett Justicz mellet a birói függetlenség sarkalatos elve sértetlen fel nem álhatott; nem állhatott pedig azért: mivel a kormánynak organuma lévén a Cabinets Justicz, független nem volt, s ezen nem független hatalom az alsóbb birákat is fügésben tartotta. Igy van ez mi nálunk is. A Cancellaria parancsolati nem egyoldalú kitételeken, hanem az irományok megvisgálásán épülvén, félre nem tétethetők, s innen látszik hogy bár törvényhozóink az 1791: 12-ik czikely által gondoskodtak légyen is a birói függetlenségről, felsőbb biráink még is a kormánytol valóságos függésben állanak. Ily volt ez Franczia Országban is, s innen magyarázható, hogy bár a Cabinets Justicz igen sok egyes igazságtalanságot megakadályoztatott is, még is már XIV-ik Lajos ideje ota kimagyarázhatlan discreditumban állott. A Revolutio segitett a bajon, s az igazság szolgáltatásra való felügyelést a kormánytól elválasztván, azt egy külön független testre bizta, t. i. a Cassatioi Tribunálra, mellynek is jótékonysága elannyira szembetünő lett, hogy ámbár a Császárság időszakában,* s később a Bourbonok restauratiója* után, a Revolutionak csaknem minden intézetei megsemmisitettek, a Cassatioi tribunál mind a mellet is nemcsak Franczia Országban, de még a Rhénusi német tartományokban is megmaradt s oly tiszteletben áll, a minő megvetésben állott revolutio előtt a Cabinets justicz. Igaz ugyan hogy ennek tagjait is a kormány nevezi, de azért függetlenek, mert inamovibilisek, hivataluktol meg nem foszthatók, Lássuk azonban hogy van az alsób birók függetlensége biztositva? Az alsób biró nem kéntelen a Cassatiói tribunál megsemmisitő rendelése következésében itéletétől elállani, megtörténik hogy ujabban megvisgálván a dolgot, előbbi értelme mellet marad. Ily esetben már a Caibnets justicz gyakorlására rendelt minister hatalom parancsol kénszeritette volna engedelmességre az alsót birót, a Cassatiai tribunál ezt nem teheti, hanem egyéb iránt a ritkán fordulván elő ezen eset, a törvényhozó testhez, mint minden statusi hatalmak egyedül való kútfejéhez folyamodik, hogy a törvény homályát világositsa fel. Igy fognak egymásba a helyesen elrendelt intitutiók lánczszemei, a biró függetlensége biztositva van, ellenben a biró despotismusa is meg van gátolva, s ezen kettő kivántatik meg az igazság rendes kiszolgáltatására, a mi nálunk mind addig hijános lesz, mig a biró a Cancellaria parancsainak, vagy is a Cabinets Justicznak lesz alája vetve.
1804–1814.
1814 máj. 3-án vonult be XVIII. Lajos Párizsba.
PRÓNAY ellenben azoknak: kik a birói hatalom iránti inspectio jusának köre, hatása, terjedelem felől aggodásban vannak, megnyugtatásukra felolvassa az 1791: 12-ik czikely 2-ik §-át, mellyben az foglaltatik hogy: Legitimarum sententiarum executiones mandatis non impedientur, nec sententiae legitimae fororum judiciorum alterabuntur, imo nec in revisionem regiam out ullius dicasterii politici pertrahentur. Ennél szeb, világosb, sarkalatosb törvényt az egész Corpus Jurisban nem ösmér, nincs annak fejtegetésre szükség, minden magyarázat csak gyengitené. Ha ennek ellenére a politicai hatalom még is bévágott a birói körbe, világos törvény ellen történt, orvoslás tehát gravaminális utra tartozik. Ez a constitutionalis ösvény, mellytől eltérni, s a biróság körülti inspectio bőveb fejtegetésébe ereszkedni tanácsosnak nem tartja. (A vitatás folytatása más napra halasztatott.)
Februar 14-én kerületi ülés. Előlülők a voltak. – Ezen napnak legnagyob részét a Buccari, Vinodoli, Cameralis, és delegationalis végzések rostállása húzta ki, melly iránt a határozások közlése alkalmával nyomban tettem emlitést. – Később a tegnap félbe szakasztott kérdés folytatatván, tulajdonkép azon tengely körül forgott a vitatás: hogy jelenleg csak birói parancsolatokrol, vagy pedig az inspectio jusárol is kell e intézkedni, s kivánnak é a RR az 1791: 12. czikelyen felül még bővebb ellátást? – SOMSICS megjegyzé, hogy a felhivott czikely a vitatás alatt lévő tárgyra nem alkalmazható, mert az szóll a biró függetlenségéről, itt pedig a birói despatismus ellen ovásrol van szó, mellyről azon czikely provisiót egy átaljában nem tett, s épen mivel nem tett, a kormány parancsolati pótolták a törvény hijányát, még pedig pótolták tulajdon azon czikelynek, vagyis a birói függetlenségnek sérelmével. – MAJTHÉNYI inkáb Török országban kivánna élni, mint oly statusban, hol a birói önkény ellen biztositva nem lenne, s mielőtt tudná, ha találunk e helyesti biztositó módot? – a mit csak az egész törvénykezési rendszer végzetével láthatunk meg, – addig a fejedelem oltalmazó hatalmához ragaszkodik, de ha jobb módot találnak a RR, ahoz mindég hozzá fog állani. – BERNÁTH pedig a Prónay értelmében szóllván nagyon üdvességesnek találja azon mysticismust, hogy nállunk az ilyes dolgok a király által, és még sem a király által történnek. – Végre csak ugyan oda hajlott a töbség hogy itt e helyen csak a Salvificatoria záradékkal kiadatná szokott parancsolatok körében maradjon a rendelkezés, s egeket szó töbséggel, nem kivétellel mint a szerkeztetés, hanem minden kivétel nélkül eltörlötték a RR.* – Februar 15-én pedig a praesidium felszóllitására vitatás nélkül abban állapodtak meg, hogy a birói önkény korlátozásának eszközeiről, s igy a Cancellaria parancsolati felől is, akkor fognak rendelkezni, ha az egész perlekedési rendszert bevégzik, s ily látná fogják hogy mennyiben szükséges az intézkedés. – BEZERÉDY SOMSICStol támogatva kivánta ezen reservátát az izenetben meg érinteni, de inditványa azon oknál, amivel a RRnek initiativa jusoknál fogva, ily specificus ovásokra szükségök nincs, JUSTH és CSÁSZÁR inditványára voxok többségével el nem fogadtatott, s a RR által mentek az ügyvédekről szólló XII-ik törvényczikelyre. Mellyet Febr. 16-án vasárnapi szünet lévén Febr. 17-én és 18-án töbnyire a redactiót meghagyva bérekesztettek, – s továb menvén a 4 Jurisitiumokat jövendőre is meghagyták, dieta alatt azonban a Curia előtt is minden pereket folytatatni rendeltek – és a taxákról szólló utolsó t. czikelyre mentek által.
A rövid, pár soros rendelkezés a kerületi törvényjavaslat XXII. cikke lett. (Iratok, II. k. 374. l.)
