c) 1833 december 5 Országos ülés. Tárgy: A sérelmekre adandó választ sürgető felirat.
c)
1833 december 5
Országos ülés.
Tárgy: A sérelmekre adandó választ sürgető felirat.
1833 december 5
Országos ülés.
Tárgy: A sérelmekre adandó választ sürgető felirat.
December 5-én Országos tanácskozás alá kerülvén az e szellemben szerkesztetett izenet,* PÉCHY a Rk jelen lépését az 1825. és 30-ki or[szág]gyülések elveivel* megegyeztetni nem tudván,* a fő Rk módositását idő nyerés végett elfogadtatni javalja. A PERSONALIS kivánta volna ugyan véleményét előadni, de látván a nevezetes töbség akaratját, csak azt jegyzi meg, hogy a Rk izenetéből az a következtetés foly, hogy mivel a Rk 1825-ban és 30-ban ily phrasisokal éltek, azokal minden sürgetésnél élni keljen, ez pedig sem jó, sem tanácsos. (Maradjon.) Just, Marics, Rohonczy a módositásokat elfogadják.
Az alsótábla negyedik izenete. Iratok, II. k. 11. s köv. l.
A rendek izenetükben arra hivatkoztak. hogy feliratjavaslatuk „minden részei az 1825. és 1830.-dik esztendei felirások tartalmával meg egyeznek”, ezekhez pedig a főrendek akkor hozzá járultak.
A felszólaló arra céloz, hogy a két országgyűlésen az alsótábla engedett a főrendek követeléseinek. (Jegyzőkönyv, VI. k. s köv. l.)
MARCZIBÁNYI hosszasabb előadásának folytában kérdi, melly jusal tesznek a fő Rk modificatiot oly izenetben, mellynek merituma a Rké, örömest reá áll a szólló minden kifejezések kihagyására, mellyek a fő Rk által éleseknek, és illetleneknek be fognak bizonyitatni. De itt azon 30, 40 individuumok, kik nem annyira kötelességöknél, mint inkább önakaratjoknál fogva ülnek a másik táblánál, kik jönnek mennek kényök szerint, kik nyert, vagy várt hivatalaiknál fogva a kormánynak leköteleztetnek, részrehajlatlan birák nem lehetnek a nemzet és Fejedelem közt. Bizzuk ezt azon Táblára, melly minden függetlenséggel hozhat alkalmas itéletet; mellynek tagjai sok ezer familiákat képeznek, és egész sor orsz[ág]gyülése folyta alatt itt lenni kötelesek. De bár mi vélekedéssel lett volna is előbb e tábla, ha a tegnapi bétsi magyar ujságot* olvassuk, előbbi vélekedésünk mellett meg kell maradnunk. (Itt a szólló felolvas egy tudósitást, mellyben a Rk kifejezései „vastagoknak” neveztetnek) Kérdi már most, midőn az urbéri tárgy folyta alatt még a végzéseket, a hozott törvényeket sem lehetett az ujságokba voltaképp találni, most mindjárt másod nap megjelennek a Rk táblája elleni gunyok. Mind ezekért a főRk kivánságára reá nem áll, legyen bár mily következése, felelünk ott tetteinkről ahol minden dignitás nélkül állandnak a fő Rk. Mielőtt magát általok kénszeritetni engedné, készebb mindentől elállani.
A Bécsben, Márton József szerkesztésében megjelenő Magyar Kurir december 3-i számában az országgyűlés tárgyalásait ismertetve azt írta, hogy a főrendek a sérelmekre választ sürgető feliratba bementek „s kivánságok csupán a vastagabb kifejezések diszesitést cálzó simitása” volt.
ELŐLÜLŐ a másik táblának taglalatjára kijelenti, hogy ő a fő H[erceg] Nádort s a m[éltóságos] főRket tiszteli, s kérdi a Rket, ne váljanak el szavak miatt; s ezáltal ne hátrálják a haza ügyét. Concordia res parvae s a t. Akár melly vélekedésel legyen a fő Tábla, azt becsülni kell, mert ha a vélekedések türhetetlensége már e terembe kezd uralkodni, vége akkor a szabadságnak. HORVÁTH illetlenséget nem találhatván a főRk ebbeli gunyát nem nézi másnak, mint reánk ruházni akaró homálynak* s azért, a consequentia miatt is megmaradást kiván. (Hangos maradjon.)
A rendek harmadik izenetükben arra hivatkoztak, hogy feliratjavaslatukban „a reájok méltatlanul ruházni szándékozott homálynak legkissebb nyomát se találják”. (Iratok, II. k. 10. l.)
PRÓNAY: Csak Pestnek kiván felelni, hogy t. i. számtalan eseteket tud hol a fő Rk módositásai el nem fogadtattak, azért alaptalan azon állitás, hogy a Rk most oly lépést tesznek, melly 1825. s 30-ik or[szág]gyülések elveivel meg nem egyez. Ha okokkal támasztatik a fő Rk kivánsága, elfogadják azt a Rk, mint ezt már többször tapasztalta a publicum. De az inditó okok nélküli elfogadás végre csak absolutismusra vezetne, mellyet ő mind az egyik, mind a másik táblánál gyülöl. (Hosszas maradjon.) Amire a PERSONALIS csak azt jegyzi meg, hogy a Pesti követ nem absolutismust, hanem egyezést kiván. PÉCHY szóllani akarván, noha TARNÓCZY, ki a szóllás rendjén volt, a töbségnek engedvén, leült, oly nagy lárma támad hogy az ELÖLÜLŐ, mihelyt szava keresztül hathat, lehetetlennek állitja az illy zaj közti tanácskozást, a karzaton lévő halgatókat pedig különösen meginti, hogy az illetlen dorombolással hagyanak fel. PÉCHY szóllani akar. (Maradjon. Maradjon.)
TARNÓCZY: Nagyon tisztelem Pest v[árme]gye szóllási szabadságának jusát, de köteles vagyok küldőim jusait is fentartani, s igy mivel csak azon feltétel alatt ültem le, hogy a kerületi szerkesztetés elfogadtatván, az ellen senki se kélhet ki többé – engem Pest v[árme]gye követe előtt illet a beszéd s igy szóllani akarok: most midőn a m[éltóságos] főRk ismét oly fegyverhez nyulnak, mellyel a vallásbeli tárgyban oly ritka elszánással vivtanak, midőn e képviselői táblán is oly elemek mutatkoznak, mellyek akkor is, midőn annak méltósága kérdésbe forog, vélekedéseiket pártolják, s igy félnünk lehet, hogy a haza akár melly ohajtott rendelkezése sikertelen fog maradni: lehetelen correllatióinkat egészen elhalgatni, aminek némi megbirálására azon kérdésnek eldöntése főképp szükséges – kik legyenek a fő Rk, és kik legyünk mi? Mi alkodta légyen gyülekezetüket, min alapul e tábla hatósága? Mélyen tisztelem én ő cs. és K. fenségét, az előlülő Fő Herczeget, ki ha a legszegényebb kunyhóban született volna is, nem csak a nádori, hanem akár melly más fényesb széket is diszesitene, kit a nemzet egyes akaratja választott s a közbizodalom tisztel, de azon némelly törvényhozókrul szóllok, kik nem kötelesek az erényt és bölcsességet tanulni, hanem az erény és bölcsesség köteles velök születni, hogy törvényhozók lehessenek; s kiknek egy része 1822-ben főispányi, vagy biztosi alakba burkolva alkotványunk szentségét tapodta,* kiknek egy része csak nem rég is tele torokkal azt kiáltá. „Justitia non est distributiva!” aki nem hiszi, mit mi mondunk, annak nem lehet oly jusa mint nekünk; mert hiszen akor nem lehetne rólunk mondani: Rex item hominum Phoebique sacerdos! Ezek teszik azon corporatio egyik részét, mellynek czimje a főrend, tulajdona szinte minden főhivatal, tulajdonsági vak esetnek szüleményei, jusainak alapja nem egyébb, mint visszaélés mondám, mert ki nem tudná közülünk, hogy hajdan a magyarnak Grófja, Bárója, melly ugy is idegen szó, nem volt, hogy az örökös főispánok hány törvény által rendeltettek eltörültetni, hogy midőn még Rákos mezején a haza javárul végzett a nemzet, ily külön tábla, s akadályozó veto nem létezett. Ezen vetoról reménlem, hogy ha a m[éltóságos] főRk azon ösvényen, mellyen indultanak, tovább is folytatják utjokat, s ugy minden irántok való bizodalom elenyészik; örökös eltörlésére 3 nap sem lesz szükséges, hanem egy pennavonásal irandó törvény is elegendő leend. Mondjuk meg tehát a m[éltóságos] fő Rnek hogy a nemzet azt, hogy a bölcsesség valakivel születnék, nem hiszi ugyan, s igy rólunk se teheti fel, hogy az velünk született volna; de mivel bizodalommal volt erántunk, hiszi, hogy az illendőség szabályait tanultuk, annyira tudjuk, hogy noha szennyes fátyolt* senkire sem vetünk, keresztül látunk még is oly fátyolokon, mellyel fedetik képzelt nagyság, s a mérsékletlen hiuság.
Mint a törvénytelen adó- és újoncozási rendeletek végrehajtói.
A főrendek negyedik úrbéri válaszának kifejezésére céloz. (Iratok, I. k. 470. l.)
Az ELÖLÜLŐ ohajtaná, sohá sem hallattak volna e teremben ily szavak, akár hogyan forgassuk honni törvényeinket, sehol nyomát sem találjuk annak, hogy a fő Rendi táblának hatása megszüntessék, kár hogy a hazai dolgok közé ilyeseket keverünk, hagyunk fel minden kérdésekkel
PÉCHY: Amit a Barsi követ bizonyosan utasitásánál fogva felhozott, ezen inconstitutionalis principiumot (nagy zugás) nem tudom megegyeztetni hazánk alkotványával, ezen inconstitutionalis principiumot, valamint azt sem, amit Bars már töbször a kerületi tanácskozásokba nyilatkoztatott, hogy minden különség szünjék meg a magyar populus közt, (BALOGH: mikor történt ez?) ezen inconstitutionalis principiumnak küldőim részéről ellene mondok.
BŐTHY: Mit mondott légyen a Barsi követ a kerül[eti] tanácskozás folytában, idetartozónak lenni nem véltem, jóllehet azok, amik felett az értekezés itt foly, igen is szoros kapcsolatban vannak azokkal. Utasitása, vagy ön meggyőződése szülték e a másik tábla megszüntetése iránti kijelentését, ezt a szóllott követre bizom, ki segedelmünk nélkül fog számot adni küldőinél. Hogy Pest v[árme]gyének követe anynyira felriadt azon szóba hozott módositáson, melly a törvényhozó test elrendelése alkalmával a Felső Táblát érheti, csudálom – én igen természetesnek látom, – amennyiben küldőim 1825-ben tapasztalván azon sok akadályokat, ellenszegüléseket, mellyeket ama tábla gördit, akkoron itt jelen volt követeiknek utasitásba adák hogy a két Tábla egyé forjon öszve. Magára a tárgyra nézve bár mennyit feszittem is elmémet, sem éles kifejezéseket, sem illetlenséget a felirásban nem találok, de fel sem merem egy ily komoly moralis testről tenni, hogy azon illendőséget mellyel urunk királyunk iránt viseltetni tartozik, valaha elmellőzte volna. – „Idejét sem látják az ismételt felirásnak”* én pedig azt hiszem, ha csak az egész repraesentatio systernáját Chimaerává átváltoztatni nem akarjuk, igen is sürgetni kell. Ugyan is mi lesz a törvényhozásból, ha az egyik rész mindig ir, a másik soha sem felel? felette érdekes tárgy a rendszeres munkák, hacsak azon egyet tekintsem is, melly már bevégződött; de mind addig hazánk boldog nem lesz, virágzani nem fog, mig az előleges sérelmek kedvező válasz által el nem enyésztetnek. PERSONALIS: Hagyunk fel a további discussiókal menjen fel az izenet.
A főrendek első válaszából idézi.
BALOGH: Pestnek felelni tartozom: mit tart instructiom, jól tudom, és azt a Pesti követtül soha nem tanulom; felelni csak küldőimnek fogok. Hogy Pest v[árme]gyének követe, ki a többiekben velem egyetértett, most egy idő óta, nem tudom, mi okbul ellenkezik véleményeimmel: az ő dolga; hogy pedig inconstitutionalisnak állitja elveimet, arra, mivel a Pesti követ tul ment körein: Péchy Ferentznek azt mondom: Verba volant, lapidem non movent.
PERSONALIS igyekszik a nagy zajt lecsillapitani, s hamar kinevezi az izenet át vitelére a küldötséget,* annak vissza jöttével pedig eloszlatja az ülést.
Tagjainak névsorát közli Jegyzőkönyv, VI. k. 16. l.
