b) 1833 március 29 A főrendek ülése. Tárgy: A vallásos izenet vitájának befejezése. A csábítás, külföldi iskolázás, vegyesházassá…
b)
1833 március 29
A főrendek ülése.
Tárgy: A vallásos izenet vitájának befejezése. A csábítás, külföldi iskolázás, vegyesházasságbeli elválás és a horvátországi protestánsok ügye.
1833 március 29
A főrendek ülése.
Tárgy: A vallásos izenet vitájának befejezése. A csábítás, külföldi iskolázás, vegyesházasságbeli elválás és a horvátországi protestánsok ügye.
Martius 29-én folytatatván a vallásos tárgy,
a csábitásra nézve, azon oknál fogva, hogy a nemleges (negativus) tet miat a lelkipásztorokat büntetni nem lehet, – de csak eddig terjesztetvén ki a RR javalatának értelme – nagy ellenzés után a sérelem felterjesztésében meg egyeztek.
Az iskolabeli közös neveltetés szabadsága egyesült értelemmel a Literarium Operatumra utasitatott.
A külföldi academiákra való szabad kimenetelt úgy kivánták a RR hogy a Catholicusoknak is megengedtessék. A TÁRNOK igen gyakran szólván engedelmet kér, de szóllania kell, mivel a kormányzó dicasteriumnál lévén, ő szokta a vallás iránti intimatumakat aláirni, tagadja hogy az evangelicusoknak ki menetele meg nem engedtetnék, ha a ki menni akaró előmutatja a szükséges bizonság leveleket. De a NÁDOR azt tartá, hogy a RR. nem panaszkodnának, ha dátumjok nem volna, ha van sérelem, constitutionalis dolog hogy orvoslása kéretik, ha nincs, ő felsége megfogja nyugtatni a RR. aggodalmát. A Catholicusokat a mi illeti, ez úgy is csak postulatum, s nem látja miért ne lehetne, mint postulatumot felterjeszteni. A mi el is határoztatott.
Az ujonesketést illetőleg úgy vélekedett a fő RR. küldötsége, hogy ahol nem az illető parochus által történt az első esketés, ott nem lehet a második helyes esketést recopulatiónak nevezni, hanem inkább copulatiónak, de azokra nézve, a kik tetleg evangelica vallást követtek, ha bár de Jure papisták tartoznának is lenni, s jó lélekkel, és csalárdság nélkül történt az öszeesketés, ott recopulationak helye ne legyen.
Az egyházi Rend ezt is erősen ellenzvén, az ORSZÁGBIRÁJA figyelmezteté a táblát, a gyermekek szerencsétlen sorsára, mi történik velök, ha szüleik meghalnak, mielőtt recopulatio által házasságukra a törvényesség bélyegét felüthetnék? a király kegyelméhez fognak folyamodni? de a kegyelem, minthogy kegyelem, nem egyéb mint önkény, hátha osztályos atyafiak is vannak, kik azon esetben ha a kérdésben forgó házaság tövényesnek nem ösmértetik, az örökösödést követelik? de erős lévén az egyházi rend, s ezekkel tartók pártja, végtére az Országbirája in nomine domini megegyezett azon közép útban, hogy a 18 évet haladók, ha tetleg mindég az evangelica vallást követték, recopulatio alá ne essenek.
A Grammaticalis iskolák, és Consistoriumok felállitása iránti sérelmekre nézve a NÁDOR felszóllalván, már itt ugymond csak azt hiszem nem lehet ellenvetést tenni. A RR. javallata ellenvetés nélkül elfogadtatott.
Az izenet 9-ik pontja kettőt foglal magában. 1) Hogy midőn vegyes házasságokban, asztaltol, és ágytol a felek örökre elválasztatnak, az evangelica félnek szabad legyen másodszori házasságra lépni. Ezt el nem fogadták, a) azért mivel dogma szerint a papisták elválaszthatlannak tartják a házassági kötést, ha csak kezdetben erő s törvénytelen nem volt, b) mert az asztaltol s ágytol bár örökre történt elválasztás, mindég a lehető megengesztelődés reménysége alatt történik. 2) Midőn evangelicus házasok rendes törvény utján elválnak, később egyik fél papistává lesz, s az után házasságra akar lépni, az egyház meg nem engedte, ha csak a törvényes biró előtt rendes itélet utján bevégzett elválási perét, újra a szent szék elébe nem terjesztette, s ott a szentszék dogma szerint azt nem találta hogy vólt az elválásnak helye. A RR. ezt sérelem, a fő RR. küldötsége postulatum gyanánt kivánák felterjeszteni. Ezt a NÁDOR erősen pártolá, kivánván a birói itélet függetlenségét feltartani. De az Egyházi Rend rettentő oppositiót formált, állitván, hogy papista személyre nézve, azt ha valjon szabad személy e, egyedül a szent szék itélheti el, s ez csak akkor tarthatja a kötést feloldozotnak ha kezdetben is nullum fuit matrimonium, ha pedig későbbi körülményekből, mint p. o. engesztelhetlen gyűlölségből történt polgári uton az elválasztás, az ilyes személyt szabadnak nem tekintheti, s annak a házasságot meg nem engedheti, mert a szent szék más elvekből kéntelen a dolgot megvisgálni.
Hiában veté ellen a NÁDOR hogy oly személyekről van szó, kik az elválasztó itélet alkalmával mindketten evangélicusok vóltak, hogy a törvényes itéletet, a szentszék megvizsgálásának alája vetni, s az egyszer el itélt dolgot ismét kérdésessé tenni nem lehet, hogy ő meg nem foghatja, miért kellessék később más elvekből visgáltatni, az elitélt tárgynak. Az Egyházi rend szorossan megmaradt oppositiója mellett – hogy dogma, és dogma.
Az ORSZÁGBIRÁJA syllogismus gyanánt tette fel a kérdést igy: Catholica személynek a dogma szerint is megengedtetik szabad személyel házasságra lépni; azon személy kit a törvényes biró szabadnak declarált itélet által, szabad személy és igy –.
A PÉTSI PÜSPÖK így szóllot: distingvo minorem, az evangelicusok elvei szerint szabad személy, a catholicusok elvei szerint nem az.
ORSZÁGBIRÁJA: Én szabad, s egyszersmind nem szabad személyt képzelni nem tudok.
A KALOCSAI ÉRSEK igy nyilatkozott: midőn a szentszék nem a polgári biró által felállitott, hanem más okokbol hoz elválasztó itéletet, nem lehet mondani hogy amannak itéletét superrevideálná, mi azt erősnek és állandónak tartjuk, de ha oly okokbol van az elválás megitélve, mellyeket mi a Canon szerint elválás okának nem nézhetünk, kéntelenek vagyunk a Canon szerint is megálló okokat keresni.
A NÁDOR: Emlékeztetem Excellentiádat hogy 1830-ban sérelem gyanánt volt feladva olyan eset, midőn a polgári birónak foganatba ment itéletét, a szent szék újra visgálat alá vette, s nem az hogy más okokbol megerősitette vólna, de egészen megváltoztatta.*
Pest megye terjesztette elő sérelem gyanánt, hogy az evangélikus Nikléczy Magdolna és Bornemissza János válóperében a királyi kúria által hozott ítéletet a váci szentszék hatálytalanította. (Az 1830. országgyűlés Írásai, 332. s köv. l.)
Hevesen vitatattván a dolog, az Egyházi Rend engedni nem akarván, az oppositio pedig halgatásában megmaradván, sőtt a főispányok is, ámbár GR. DESEWFFY gyengédeden megemlité hogy azoknak illene védeni a birói itéletek sérthetlenségét, kik a főtörvényszékben ülnek, – többnyire halgatván
a NÁDOR igy szóllott: ohajtanám hogy a főRR mentől többén nyilatkoznának, mert a voxok körülbelöl egyenlőek, nem örömest venném, ha magamnak kellene a dolgot eldönteni.
VURUM: Akár mi történjék is velünk, lelkiösméretünk megsértése nélkül a Canon által felállitott eseteken kivül nem ösmérhetjük törvényesnek az elválást.
KALOCSAI ÉRSEK: Ha még is megállana ezen inditvány, nem vólna egyéb hátra, minthogy értelmünket, s azt hogy a dogmát nem vethetjük alá polgári intézkedésnek, ő felségének külön felterjesszük.
Az oppositionak mellék székeken ülő sorain bizonyos értesitő szó futott végig, s egyszerre vagy tizenketten felállottak, hogy az inditványt pártolják, azomban a NÁDOR talán nem jó szivvel látván, hogy a tárgy ennyire ment, s nem akarván az iránta való deferentiából megtört halgatásnak köszönni a győzedelmet, nem engedé a szó folytatását, hanem kijelenté a conclusumot mondván: nem gondolom szükségesnek a továbi vitatást, s mithogy a többséget az Egyházi rend véleménye ellen veszem észre lenni, engedek a szentségtelen kéntelenségnek s azt végzésnek jelentem. Ha ugy hiszi a Clerus, hogy valami lépést kell tennie, én nem ellenkezem.
A PÉTSI PÜSPÖK kiváná, hogy a Clerus ellenzése a felirásba bémenjen, máskép nem irhatják alá azt, hogy „felségednek alázatos káplánjai”.
ORSZÁGBIRÁJA: Engedelmet kérek, az aláirás szokott módja az Ország 4 Statusait jelenti, a 4 Statusnak Comitialis akaratja pedig nem más, mint a mit a többség akar, s ennek mindenki engedelmeskedni tartozik.
TÁRNOK: A többség ellenem itélt, de itélt, s a többségnek kiki hódolni köteles.
NÁDOR: Tehát a küldötség véleménye, mind a két pontra megáll, menjünk tovább. (Nyilván kimondhatjuk lelkünk meggyőződését, ily roppant praeses nincs Europában.)
A többi pontokra nézve megállott a küldötség véleménye úgy, amint 28-ik számú levelünkben pontonként leirtuk.*
V. ö. 253. s köv. l
HORVÁTH ORSZÁG KÖVETE heves szónoklattal kelt ki az ellen, hogy a SS a társországokra is ki akarják az evangelicusok vallás szabadságát terjeszteni, s álitá hogy ezen tárgy egyenest a társországok congressusára tartozik, s a Magyar országi gyülésnek tárgya sem lehet. Szive fájdalmát kiönté, hogy az egész Ország nevében a SS. tábláján tett ellenzés nem csak tekintetbe nem vétetett, de ámbár kéretett, még is az izenetbe nem iktattatott. Ő maga resensusát, velut non leve argumentum, a viszonizenetbe megillettetni kérte. Kérése e részben teljesedést nem nyert.
ALAGOVICH püsp[ök] engedelmet kért, hogy gyenge emlékező tehetsége miatt beszédjét olvashassa, de azt a NÁDOR mint a Comitialis szokással ellenkezőt meg nem engedte, s kéré a püspök urat, röviden fejtené ki értelmét. A Statusok kivánsága mellett csak maga szóllot GR. FEKETE, inkább in confessionem fidei, mint győzni akarásbol, ez úttal.
E szerint végeztetvén a vallásos tárgy, a viszonizenet* April. 1-őjén megrostáltatott, megállapitatott s a K és Rendekhez által küldetett, az ORSZÁGBIRÁJA köszönetet mondott Fő Rendeink nevében a Nádornak, vezérletéért, melynek köszöni a nehéz tárgybol lett szerencsés (?!) kigázolást, óhajtja hogy az ujon nyújtott olajág, a haza javának biztositó jel legyen. – A NÁDOR viszont köszöné a fő RRnek, hogy a fövénytorlásos ügyben, a mennyire lehet minden meghasonlást eltávoztattak.*
Iratok, I. k. 185. s köv. l.
V. ö. Széchenyi, IV. k. 371. l.
