a) 1833 március 28 A főrendek ülése. Tárgy: A vallásos izenet vitájának folytatása. [I.] A gyermekek kivétel nélkül atyjuk vallás…
a)
1833 március 28
A főrendek ülése.
Tárgy: A vallásos izenet vitájának folytatása. [I.] A gyermekek kivétel nélkül atyjuk vallását kövessék-e? Döntés: Nem. [II.] A törvénytelen, a talált gyermek vallása. A hatheti oktatás eltörlése.
1833 március 28
A főrendek ülése.
Tárgy: A vallásos izenet vitájának folytatása. [I.] A gyermekek kivétel nélkül atyjuk vallását kövessék-e? Döntés: Nem. [II.] A törvénytelen, a talált gyermek vallása. A hatheti oktatás eltörlése.
Folytatása a fő RR. 28-ik Martiusi ülésének.
[I.] Az 1791: 26-ik czikely változhatósága kérdésének folytában még némelly characteristicai jelességek adták elő magokat, különösen a mennyiben a nádornak is e részbeli véleményét nyilvánositják.
G. SZÉCHÉNYI ISTVÁN beszédjét azon épité, hogy alapnak a bécsi és linczi békekötéseket tekinti: a 26-ik czikelyt pedig csak úgy nézi mint amazoknak applicatióját, erre
a NÁDOR: Ezen külömböztetésben meg nem nyughatom, igaz hogy a pacificatiók alapján épül a 26-ik czikely, de a mennyiben ezeknek némelly homályosbb helye is magyarázza, világositja, a sérelmeket orvosolja, a világos jusokat megerősiti, nem lehet mondani hogy csupán applicatiója a pacificatióknak, sőt én egy új fundamentalis törvénynek nézem azt, mellyre az evangelicusok jusai és szabadságai épülnek, s mellyre kell épülni a jövendő módositásoknak is.
G. SZÉCHÉNYI ISTV[ÁN]: Személyes véleményemet a Nádor sokkal bölcsebb véleményének alája vetem, de eszerint egy új szempontbol kelletvén a dolgot tekintenem, kinyilatkoztatom, hogy bár fundamentalis legyen is azon törvény, én nem hittem, nem hiszem, s nem fogom azt hinni, hogy az előkor annyira megköthesse kezeinket, hogy mi élők ne javitsunk azon bajon, melyet a koporsóba zártak nem látnak, nem éreznek, s ha éreznének, bizonyal ők is javitni sietnének.
NÁDOR: Egészen ebben sem nyughatom meg. Úgy vélem ugyan hogy a körülményekhez képpest minden törvényt lehet módositani, de szükség hogy ez minden oldalú szoros megfontolás után, a legnagyobb előrelátással, s csak akkor történjék, midőn a közben jött sérelmek kútfejét másként elzárni nem lehet. A kor szelleme külömbféle képp szokott nyilatkozni, ez maga nagyon izgékony vezére lenne a törvényhozásnak, s ha ő szerinte gyökeres tételeiben könnyedén megváltoztatgatnánk alapos törvényeinket, félek polgári alkotványunkat könnyen veszélybe ejthetnénk.*
V. ö. Zichy: Széchenyi beszédei, 114. s köv. l.
Emlékezni fognak előbbi tudósitásunkbol tisztelt levelezőink azon ellenvetésre, hogy a 26-ik czikely megváltoztatása ujabb meg ujabb kivánatoknak nyitna utat. – Erre
G. ZAY: Igen is újabb és ujabb kivánatokkal fogunk járulni, s megsem szűnünk mind addig, mig jusaink tökéletes egyenlőséget nem nyernek, nem kérünk mi kedvezést, hanem just a melly minden polgárt megillet. Országunk népességének egy harmad része követi az evangelica vallástételt, s bátran mondhatom, sem nemzeti ipar, sem tudományos kifejlődés, sem Hazánk iránti szeretet, sem király iránti hüség tekintetében hátrább nem áll, méltán megkivánhatja tehát, hogy a többi polgárokkal egyenlően részesüljön a társaságos élet jóvoltában, a törvény óltalmában.
NÁDOR: Én, és mi mindnyájan bár más vallást kövessünk is, meg vagyunk győződve, hogy evangelica vallást követő atyánk fiait hasonló hüség, s haza szeretet lelkesiti, azért azt nem szükség itt felhozni, de úgy tartom, itt se catholicusok se evangelicusok hanem törvényhozók vagyunk, kik a hon javának előmozditására gyűltünk ösze, ne menjünk tehát a felekezetek egybenhasonlitására, mert ezáltal a haza java nem eszközöltetik.
A katonai szellemü GR. BATTYÁNYI IVÁN beszédje közben azon argumentumal is élt, hogy ha nem lehet a sarkalatos törvényt változtatni, nem is kellene azt sérteni, pedig ha nem sértetnék, hol venné magát a tömérdek sérelem, felhozza példában a só dolgát, s azt hiszi hol a sarkalatos törvény nem hord ön magában elegendő biztositást a sérelmek ellen, meg kell azt változtatni, s módositása által a sérelmek kútfejét bédugni.
Érdekes volt még egy parabolycus okoskodás, melly Gr. Széchényi István, az Országbirája, s Gr. Vay Ábrahám kezein forgott.
GR. SZÉCHÉNYI engedelmet kért hogy egy trivialis hasonlitást hozhasson fel, t. i. metatiót. Ez egy elválasztó vonatot képez két helység között, már ha ezen vonat akár bészántogatás akár időtörlés miatt oly világosan nem áll, hogy azt látni lehessen, ki a békés egyetértést szivében hordozza, s nemcsak száján pengeti, első fog uj metatiót kivánni.*
U. a. 115. l.
ORSZÁGBIRÁJA: Megforditom a példát: miután két szomszéd hoszas viszálkodások után, mindkét részről engedvén, egy elválasztó lineában megállapodott s azt ki is jelelte, mondhatja e későbben egyik fél, hogy amannak több jutott, s elronthatja é a viszálkodásokat megengesztelő határ lineát?
G. VAY ÁBRAHÁM: Via facti erőszakkal nem, de kölcsönös megegyezés után, mind a két fél kényelmére igen is. A KK. és RR. látták hogy a világ előre haladott, bölcsen megfontolták hogy veszély nélkül hátra maradni nem lehet, közeliteni akartak tehát, s én nem látom által kölcsönös akarattal uj metatiót miért ne tehetnénk.
Még az alterabilitas gyámokai közül tegnap kihagytuk azt, mellyet GR. WALDSTEIN hozott fel, t. i. hogy magában a 26-ik czikelyben jele van annak, hogy nem mindenben változhatlan, mert foglal magában ideiglenes rendeléseket is, ilyen a consistoriumok iránti 11-ik §-us.*
E szerint a protestánsok házassági ügyei consistoriumaik hatáskörébe tartoznak, amelyeket majd az uralkodó fog megszervezni, addig pedig a világi bíróságok ítélkeznek.
Ezen fontos kérdésnek eként lett megvitatása után a NÁDOR abban jelentené ki a végzést, hogy a többség akaratja szerint a sarkalatos 26-ik czikelyt változtatni nem lehet, annál fogva azon kérdésnek, valjon a gyermekek minden esetben attyok vallását kövessék e, további vitatása nem szükséges.
Ez e szerint dőlvén el, az oppositio elhalgatott, s a további kérdésekbe teljeséggel részt nem vett, kivévén Gr. DESEWFFY Aurelt, ki vagy két izben szóllott és Gr. FEKETÉT az oppositio legidősbb derék tagját, ki a Horváth országot illető pontra nézve bár siker nélkül, kötelességének tartá felszóllamlani a lélekösméret szabadsága, s keresztény türedelem ügyében, nehogy az mondassék, hogy ezen kérdés a főRR tábláján sympathiára csak egy tagnál sem talált.
[II.] Az egész egyházi Rend, és a Tárnok minden pont ellen harczra keltek, melly távolrol is valamely kedvezéshez közelitett, s részint azt vitaták hogy dogma, s igy a tanácskozás tárgya sem lehet, részint hogy a már változhatlannak nyilatkoztatott 26-ik czikelybe ütköznek a RR egyes javallatai, részint hogy az előadott sérelmeknek alapot nyujtható esetek nem történtek, részint hogy ő felségének főinspectionalis jusa elegendő fék, és oltalom, minden viszaélések ellen. Ezek ellen itt ott az Országbirája képzette az oppositiót, többnyire sikerrel, néha erős harczal is. A határozások pontonként igy következtek:
A törvénytelen ágybol származott gyermekekre nézve, a RR. táblájának azon javallata hogy annyok vallását követhessék, elfogadtatott azon hozzá tétellel, hogyha későbbi házasság által törvényesitetnének, a 7 éven alól lévők a közönséges törvény rendelése alá essenek,* az idősbek pedig tovább is azon vallást követhessék, a mellyben neveltettek. – A PÉTSI PÜSPÖK azt vitatván hogy ezen tárgy tovább is mint eddig a felség rendelésétől fügjön, azon kezdé beszédjét: utinam spuriae proles nullae forent, sed proh! dolor fuerunt et erunt, adminus ergo in lege ne fiat earum mentio.
Ha tehát az apa katolikus, valamennyi hét éven aluli, törvényesített gyermeke katolikusnak számít.
A Zab vagy talált gyermekre nézve megegyeztek, hogy a ki ezeket fel fogja, maga vallásában neveltethesse, csupán egy szót kivántak hozzá tenni t. i. ezt hogy bévett keresztény vallásban.
A hatheti oktatás eltörlésében meg nem egyeztek, s az ORSZÁGBIRÁJÁNAK e következő javallata is csak nagy ellenzés után fogadtatott el t. i. a hatheti oktatásra alkalmat szolgáltatott az, hogy az indifferentismus elháritása tekintetéből, kötelessége a kormánynak felügyelni, hogy a kitérés vakmerően ne történjék, nem lehet a vakmerő kitérés esetének mondani midőn valaki első gyermekségétől 18 esztendős koráig de facto evangelica vallást követett, bár de jure mást tartoznék követni, az ilyen személy tehát 18 évén túl hatheti oktatás alá ne vétessék.
Hozzá adódott hogy ha időközbe lett vegyessé valamelly házasság, a gyermekek azon rendelés alá essenek, melly a törvénytelen ágybol születettekre nézve följebb megállapitatott.*
V. ö. Széchenyi, IV. k. 371. l.
