c) 1833 április 2 Kerületi ülés a rendeknél. Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása. Végzés: Mindenben maradnak…
c)
1833 április 2
Kerületi ülés a rendeknél.
Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása. Végzés: Mindenben maradnak korábbi nézeteik mellett.
1833 április 2
Kerületi ülés a rendeknél.
Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása. Végzés: Mindenben maradnak korábbi nézeteik mellett.
A KK. és RR. April 2-án azonnal kerületi ülést tartának, Bene (Csongrád) és Radványszky előlülések alatt, s ott a vallásos viszonizenetet visgálat alá vették: Már jelentettük hogy szokott tántorithatlan álhatatossággal, – a mi minden nationalis kérdésekben a RR táblájának ezen országgyülésen ditsőséges tulajdona – megállottak a felvilágosodott értelem szülte előbbi állapodások minden szava mellet.* Biztosan elmondhatjuk, hogy ha bár egyéb polgári Státusintézkedési kérdésekre nézve sok legyőzni való akadály tornyosodik is még a szabadályosb gondolkozás elébe, de a mi a vallásbeli türedelmetlenséget illeti, itt kigyógyultunk, s tisztelet Albion nagy népének, de a vallásbeli szabadság iránti intézkedésben sem ő, sem más akármelly nemzet is, nem érdemli meg a dicsőség babérkoszorúját nemzeti képviselőink táblája előtt. Fájdalom, egyes sötét vonás indult, homályositni ezen dicsőséget, de csak indult, mert ez is inkább csak annak kijelenkezésére szolgáltatott alkalmat, hogy a fanatismust, bár honnan mutatkozzék is, a közönség mily resensussal veszi. Az eset ez:
V. ö. 271. l.
Borsiczkynak a mindennemü szabadság lángoló barátjának megzavarására, impulsus ment innen Posonbol, fájdalom azon kezekből, mellynek elválaszthatlan kapcsolatban kellene – de csak kellene – a Borsiczkyéval lenni, impulsus ment Trenchinbe, hogy illiberalis utasitást küldjenek a vallás dolgában, s 70 egy nehány plébános vólt jelen a gyülésen, s küldtek is olyat, melly által nem csak az evangelicusok szabadságát kiterjeszteni ellenzik, de mindazon viszaéléseket is, mellyek eddig, a törvénynek egyoldalú magyarázatábol eredve, resolutiók által létesitettek, – mint a reversalisok, hatheti oktatás, s a t. törvény erejére emelni kivánják, s a vallás tárgyát közönségesen véve is csak minden kir. eléadások után felvétetni akarják. Marczibányi haza kéredzett, hogy ez előterjesztés terhe Borsiczkyre háramoljék. Ő követi kötelessége szerint utasitását pontonként előterjeszteni el nem mulatta. s ahol hoszabb vólt, ne hogy valamit kifelejtsen, vaay roszúl magyarázzon, szórul szóra fel is olvasta. Egynehányszor szóllott igy, midőn
EBERGÉNYI felálván ezeket mondotta: Nem akarom a pótoló utasitások törvényességét kérdésbe venni, sőt annak helyén a publico politicumokban azoknak megtartását pártolni is fognám, mindazonáltal úgy tartom, nyilván kijelenthetjük azon való fájdalmunkat, hogy egy ily hazafi, küldőinek pótoló utasitása által, a köz ügy s haza java támogatásátol elvonatik!! (Beszédjét hangos éljen követé.)
Meg kell emlitenünk hogy Ebergényi, ki közönségesen tiszteltetik, gyengélkedő egéssége miatt a nemzet képviselői sorábol kilépni kéntelen – ezt minnyájan fájlalják – egy követ úrtól azomban ezeket hallottam: Életének megtartása kivánja, hogy elmennyen, s azért menynyen, mert ily férfiunak elvesztésére azt kellene mondanunk, mit hajdan Sieyčs halgatásárol mondottak: „Calamitas publica”.*
Sieyčs, Emmanuel Joseph (1748–1836) a nagy francia forradalom egyik elindítója, s fejlődésének első szakaszában egyik legfőbb mozgatója, a rémuralum alatt teljesen visszavonult s csak arra vigyázott, hogy a hatalmasok figyelmét elkerülje.
MAJTHÉNYI (Honth): Az individualis megszomorodásban ő is osztozik, de a pótoló utasitásokat igen szent intézet gyanánt feltartani kivánván, amennyiben helybenhagyó éljen! követte Vas V[árme]gye Követjének beszédjét, habár valamelly utasitással a követ nem egyezik is, azt mint közvéleményt kijelenteni nem akarná. Az ő pótoló utasitása egyébiránt ellenkező a Trenchinéval, ő legalább úgy magyarázza, s azért az izenet mellet kiván maradni.
SZIRMAY: Potoló utasitásomnál fogva kijelentem hogy a RR előbbi izenetjét egész kiterjedésében pártolom.
BALOGH hogy utolsó pillanatig tántorithatlanúl áll az előbbi végzés mellet,
BÖTHY hogy soha és semmi szin alatt a nunciumtol el nem áll.
PALÓCZY nem csak hogy az izenethez egész kiterjedésében ragaszkodik, de sajnálja hogy a mit követ társa országos ülésben kivánt, még az is az izenetbe nem ment.
DUBRAVICZKY hogy az izenetnek nem csak minden elvét, de minden szavát is erősen pártolandja.
ZMESKÁLL hasonlót jelent, s minthogy tovább a tanácskozásba részt nem vehet, kéri ezen kinyilatkoztatását voks gyanánt feljegyeztetni. Igy:
Markovits (Krassó), Vay, Péchy, Bárczay hasonlót jelentenek, s miután ezen értelem csaknem közönségessé válna, SISKOVICS azon észrevételt tette, hogy az egyetértés köz, csupán támogató okokat szükség kifejteni. A minthogy későbbi többnyire ezen tengely körül forgott a tanácskozás, de előbb még
TÖRÖK már más izben is tett inditványát újitá hogy az izenethez mindjárt a törvényczikelyek javallata is csatoltassék; a mi Bezerédy, Bárczay, Böthy, Pázmándy, Császár, Bernáth támogatására elfogadtatott. Ezen indítványra az szolgáltatott alkalmat hogy a fő RR viszontizenetjöknek egy helyén azt irják, hogy a Stylusnak keményebb kifejezései iránt majd más izben fognak szóllani. A mit BERNÁTH és PRÓNAY észrevétel nélkül hagyni nem akartak, részint mivel a RR meggyőződésüket jelentvén ki, kemény kifejezést el nem ösmérhetnek, részint, mivel a dolog veleje, s a stylus iránt lehető észrevételeket külön választatni nem engedhetik.
EBERGÉNYI még inditványt tőn, hogy a RR táblájának moralis erejét e tárgyban, az egész izenetre kiterjesztendő „maradjon” szóval kivánná kifejteni, s a kezdetben kirendelt küldötséget megbizni, hogy a gyámokokkal erősitett izenetet dolgozza ki.
ASZTALOS csak annyiban ellenkezik, hogy ezen tárgyban a nyilvánosság nagyon szükséges, s a gyámokokat meg kell hallani az auditoriumnak, fel kell tartani a maradéknak.
DUBRAVICZKY megösmeri hogy az Ebergényi inditványa szerint úgy ment vólna a tárgy keresztül, hogy az mind a SS. táblájának, mind a Hazának, mind az emberiségnek dicsőségére válnék, de meg van győződve nem fog válni böcstelenségére, ha pontonként fölvétetik is.
A reversalisoknak a múltra is kiterjesztett eltörlése mellet szólván PRÓNAY azt hozta fel, hogy habár magános kötés lett légyen is, de a törvény kijádzását czélzotta, és igy valóságos sérelem, s hogy a possint és debeant szóbul történt magyarázat,* oly Jesuitica subtilitas, melly egy törvényhozó test méltóságához teljeséggel nem illik.
Pontosabban: az 1791. évi 26. tc. 15. §. szerint vegyes házasságból származó gyermekek, ha az apa katolikus, az ő vallását „sequantur”, ha az anya, akkor csak a fiúk „patris religionem sequi possint.”
BEZERÉDY igy analysálja a dolog fekvését: a fő RR. úgy nézik a reversalist mint a házasfelek közötti szabados szerződést a gyermekek neveltetéséről, de nem úgy áll a dolog, mert itt a kérdés kormány, és házas felek közt van, a kormány azt mondja: atyád kötelezte magát hogy te papista leszel, s lenned kell, ott a sérelem, hogy a kormány túl terjed a Status hatalmának körén, midőn magát a magánosok szerződéseibe avatja.
DOKUS kijelenti, hogy nem viszaható törvényről, de a törvény által meg nem engedett tett következésinek eltörléséről van szó. A 18 éves időszakra azt jegyzi meg, hogy ha csakugyan kellene időszakot szabni, mielőtt csak a szülők megegyezésével szabad a házasság, miért keljen azt csak a vegyes házasságokra szabni, meg nem foghatja.
LONOVICS védé a reversalisokat a múltra nézve, hogy nem lehet egyik félnek oly just adni, melly által a másik jusa meg sértetik, hogy eddig világos törvény nem tiltotta, hogy a possint és debeant szóbol erőt húz, s a törvényhozás historiájára hivatkozik, mert tulajdon azon Leopold király, ki a possint szót be tétette, egy pár hónap mulva a reversalisokat elismeri.*
Az 1792 szept. 21-iki circularét a helytartótanács már I. Ferenc nevében bocsátotta ki.
BENYOVSZKY: Azt mondani hogy jus sértetik; petitio principii, hogy lehet az jus más ember lelkéről alkudozni, a rabszolgaság eltörlése óta más ember testéről sem szabad alkudozni hát lelkéről. A 18 év is csak suprematiara czéloz, ő pedig a törvény által bévett vallások közt suprematiát el nem ösmérhet.
BERNÁTH erősebb okot nem tud annál hogy polgárok közt tökéletes viszonyosságnak kell lenni, ha a papista fél is adhatna reversalist, nem szóllana (sokan, nem kell). BÖTHY: Nem kell, lélek kereskedést fel állitani nem akarok.
Ahol a fő RR dogmával állanak elő, mint annál, hogy a gyermekek attyok vallását kövessék, a szabad átmenésnél, a második házasságra léphetésnél, PRÓNAY, PALÓCZY, NOVÁK azt veték ellen, ha dogmát sért, miért szabad Bavariában, Belgiumban,* s a t. a mi dogma annak Mexicoban is dogmának kell lenni.
Hollandiában és Belgiumban a XIV. Benedek pápa által 1741 nov. 4-én kibocsátott „Declaratio super matrimoniis inter protestantes et catholicos” szabályozta a kérdést.
Minő lélek vezérli a RRket, annak valódi thermometruma, hogy a talált gyermekek neveltetésére nézve „a bévett keresztény” szót sem fogadták el, mert
a SZATHMÁRI KÖVETEK álliták hogy még az Orosz birodalomban is, melly csak ugyan alacsonyabb fokán áll a felvilágosodásnak, szabad a töröknek is lakni, s ők reméllik, s kivánják hogy minden vallás, mely a Status czéljával nem ellenkezik, meg fog engedtetni. SISKOVICS utasitásánál fogva még a Zsidóknak is teljes szabadságot kiván, BALOGH az Unitariusokat is itt kivánja felvétetni, s ez által Erdély kapcsolatát könyitetni, KOMLOSY ezeken kivül még az Anabaptistákat, Memnonitákat,* etc, s minden hitü papokat a Status pénztárábol fizettetni. Ezek azomban most, mint nem a napirenden lévők elmellőztettek, s a vallásos tárgy két napi kerületi ülésben mindég hasonló dicsőséggel be végeztetett.* – Húsvét alatt 5 napi szünet.
Az újrakeresztelőknek ez a csoportja, a holland eredetű Menno (1505–1561) után nyerte nevét.
Kölcsey, VII. k. 193. l.
