Tiszaszabályozás.*
Tiszaszabályozás.*
Az 1846-ik évi »Hetilap« 1-ső számából. K. F.
Ha jól vagyunk értesítve, gróf Széchenyi István úr ő excllja tiszavizsgálati útjában a szocziális útat különös nyomatékkal ajánlotta a tiszavidéki birtokosoknak, s törvényhatóságoknak, mint legbiztosb, legsikeresb eszközt a Tisza szabályozás nagy munkájára. – Ezen ajánlat a nmlgu grófnak igen gyakorlati, s a fenforgó viszonyoknak tökéletesen megfelelő, s én, ki a más utoni előhaladás nehézségeivel számot vetve, annyi visszatetszéssel találkozám, midőn a szocziális törekvést a legsikeresb mondhatnám, körülményeink közt egyedül sikeres eszköznek hirdetém, sok javításoknak gyors kivitelére, másoknak pedig előkészítésére, én, ki azóta éltemet ezen meggyőződésnek tettleges valósítására szentelém, s e pályán némi sikerrel is találkozám, csak örvendhetek, hogy a nemes gróf tanácsa a Tisza vidékén megértetett, s több hasonczélu társulatok alakulására alkalmat adott.
Azonban a folyamszabályozás természete hozza magával, hogy ezen társulatok gyakorlati eredményre nehezen juthatnának, ha kölcsönös kapcsolatban bár, de mégis külön testületek maradnának. Nézetem szerint, mindnyájoknak egygyé kell olvadniok, ha sikert akarnak vívni ki, különben, ha majd a nervus rerum gerendarum, a mindenható pénz kérdése kerül vitatás alá; s ennek alapjáról tehát biztosítékáról leend szó; akár ki legyen is az, kitől, vagy ki által a pénz előszerzendő volna, csekély kis finánczügyi ismereteim nyomán lehetetlennek hiszem a boldogulást; minden e czélra keletkezett s keletkezendő társulatok egyesült szolidaritása nélkül, mi alatt én nemcsak az aránylagos biztosíték kötelezettségét értem, hanem értem egyszersmind ezen kötelezettség teljesítésének adminisztráczióját is, mely a társulatok külön vált organizácziója mellett oly bonyolódásoknak, oly vergődségeknek volna kitéve, miszerint nem gondolhatom, hogy ily bonyolódásokrai kilátás mellett vagy a pénz igen könnyen volna megszerezhető, vagy ha ez a nmlgu gróf hatályos közbenjárása következtében különös pártfogás útján megszereztethetnék is; egykor jövendőben, a törlesztési ügyek folytában oly dolgon ne jőnének közbe, melyen talán nemzetünk hitelét, s vele nemzetünk becsületét is kompromitálhatnák.
Pedig azt gondolom, nekünk magyaroknak, kik ilynemü munkálatok kezdetén állunk, erre kimondhatlan vallásossággal szükség vigyáznunk. – Tudom én, hogy az Észak-amerikaiak idegen pénzzel megteremték óriás vasutaikat, csatornáikat, s nem sokat gondoltan bankrendszerük purifikácziója alkalmakor hitelezőik érdekeivel. De én ezen példát, mint ember senkinél nem helyeselhetem, mint magyar pedig a magyarnak nem tanácsolnám, mert annak követése szánkat bizonynyal keservesen megégetné, kilenczvenkilencz más okokon kivül, már csak azon egyszerü oknál fogva is, mert mi nem vagyunk amerikaiak – nem – Isten látja lelkünket – teljességgel nem vagyunk amerikaiak.
Puszta sejtelemkép legyen mondva (mert többre, mint a dolog természetéből merített sejtelemre, nincs semmi adatom), meglehet, hogy azon társulati kongresszusban, melyre a Tiszaszabályozati egyesületek január folytában egybehivatván, ezen szolidáris egybeolvadás, tárgyalás alá jövend. – Én legalább, ha ezen társulaton egyikének tagja volnék, természetszerüen azon gondolatra jöttem volna, hogyha szocziális úton van a Tisza szabályozásához legtöbb kilátás (a mint ez tagadhatatlan) s azért az e végből alakult társulatok, közös tanácskozmányra egybehivatnak, nagyon valószinü, hogy e tanácskozmányban annak szóba kell jőni, mikint kell a szocziális egyesülést organizálni; miszerint mind a dolog technikai kivitelére hatályosan működhessék, mind financziális tekintetben biztosítékot nyujthasson, mind végre az érdekletteket is egymás irányában biztosíthassa. – Mert nem kell felejteni, hogy a Tiszaszabályozás oly természetü munka, mely ha egyszer megkezdetett, felakadás nélkül kell folytattatnia, különben ha bármi előre el nem látott ok miatt valamely felakadás történnék, igen könnyen meglehet, hogy a felakadásig végbement töredékes munka nem hasznot, hanem kárt, viszályt, háboruságot idézne elő; mikint a reá már eddig elvesztegetett számlálhatlan millió kézi munka egy pártnak ephemer haszna mellett a másiknak kárt, s mindkettőnek viszályt s háboruságot okozott. – Mert ez a Tisza ármányos folyam. Partján növelkedém, jól ismerem.
Talán nem ártott volna tehát, ha a fentebbi három kelléknek megfelelő közös egyesült organizáczió kérdése a vidéki társulatokban egy kissé eleve meghányatott volna, vagy még meghányatnék, ha nem a végett is, miszerint a küldöttek szabályos utasításokkal elláttathassanak, mert az ily megkötéseket ez ügyben csak bizonyos mértékig helyeselhetném, de legalább azért, hogy az eszmék egy kissé előkészíttessenek, s a kérdés, ha előtalálna fordulni, egészen meglepő új ne legyen. – Lehet, hogy ez valósággal meg is történt, sajnálattal vallom meg, mikint e részben bizonyost nem tudok, mert a közelmult időkben a hírlapokat folytonos figyelemmel kisérnem lehetetlen volt, de én legalább nem olvastam, hogy a vidéki társulatokban ezen kérdés előkészítve volna, pedig én attól tartok, hogy ha elő nem készíthetik, több más alternatívák között vagy az lehet következménye, hogy a küldöttek azt végzendik, mikint majd máskor végzendnek, pedig az idő drága mondhatlanul! – vagy akkint fognak organizálódni, mikint a tiszaszabályozati szocziális egyesületek minden egyéb lesznek, csak szocziális egyesületek nem, ekkor pedig a Tiszaszabályozásból aligha lesz valami, mert én akkint vagyok meggyőződve, hogy ez, s különösen ez a mostani körülmények között, csak és egyedül a kormány által hatályosan gyámolított valódi szocziális egyesülés útján lehetséges.
Azonban mindegy, volt-e kérdés a vidéki társulatok körében vitatva, vagy nem, az időszaki sajtónak, s különösen a nemzet státusgazdászati érdekeinek szánt Hetilapnak hitvallásához tartozik a fontos ügyben voksát kimondani. – Én tehát azt részemről meg fogom tenni, de nem politikai axioma forogván kérdésben, mire nézve férfiurak hitében ingani nem szabad, hanem egy szerfelett nehéz praktikai tárgy, mire nézve a tévedés igen természetes; meg fogom tenni minden csalhatlansági igény nélkül, s leginkább a végett, hogy e tárgy körüli gondolkodásra, s ha tetszeni fog, eszmecserére ösztönt adjak.
Fejtegetéseimben azonban egy kérdésre nem szorítkozandom, mert minden legkisebb sértési szándék nélkül legyen mondva, én kivált a Debreczeni társulat jelentése után ítélve, a legfőbb életkérdés iránt, t. i. a financziális kötelezettség tekintetében bizonyos határozatlanságot, bizonyos habozást veszek észre a vidéki társulatoknál: nem tapasztalom azon önmagunkkal, s akaratunkkal tisztában lévő szilárd bizodalmat, mely erőnknek s tehetségünknek ismeretéből ered, tapasztalok ellenben bizonyos állapodatlan széttekintgetést támaszok s alapok után, melyeket a társulatoknak nézetem szerint önmagokban kellene feltalálniok.
