Tájékozás.*
Tájékozás.*
Az 1846-ik évi »Hetilap« 1-ső számából. K. F.
Iparmozgalmaink ellen szélmalom csatázni, még mindig kedvencz tárgy némely kül- s belföldi státusgazdáknál. Az 1645-ik esztendő nyomoruságos szűk esztendő volt. Egy terményben mégis rendkívül bővelkedett, s ez az ellenünk intézett státusgazdászati tanácsolatok gomba serege. Csak az kár, hogy e tanácsolatok egész özöne oly merőben negativ természetü, miszerint ha minden cseppje szentírás gyanánt vétetnék is, egyetlen egy munka után sovárgó embernek sem nyujtana 24 órai munka keresetet; egyetlen élezőnek sem egy nyomoru falat kenyeret. Mert az ismeretes »Eduárd és Kunigunda«-kint mindezen tanácslatözön csak örökös változata e szónak: »Magyar ne védd hazádnak műiparát«, s örökös rettegtetés a műiparos irányzatoktól. Arra, hogy ne tegyük, a mit teszünk, van tanács akár mennyi, de arról, hogy mi mást tegyünk, még szót nem hallánk im e bölcsektől.
Részemről azon csodálkozom leginkább, hogy iparvédelmi mozgalmaink azon ellenei, kik triesti s augsburgi lapokban rakják le savanyu bölcseségöket, egy kis tényecskét észre nem vesznek. Azt t. i., hogy mi magyarok, évek tapasztalása nyomán megtanultuk már, miként az nekünk bizonyosan jó és üdvösséges, a mit ők nekünk nem tanácsolnak; s annál jobb és üdvösségesebb, minél szenvedelmesebben rosszalják ők. – Ha ezt szemügyre vennék, talán sok epétől megkimélhetnék becses személyöket. – Én legalább és barátaim azon hitben vagyunk és maradunk, hogy ha valamely dolog, valamely cselekvés, valamely mozgalom iránt nem volnánk egészen tisztában mi lesz jobb szegény hazánkra nézve, ha pártoljuk-e vagy ellenezzük? mindig egész bizonyossággal eltaláljuk a jó utat, ha éppen ellenkezőjét tesszük annak, a mit ők tanácslanak. Probatum est.
De ámbár törhetlen állhatatossággal lelkünkben, ernyedhetlen buzgalommal munkásságunkban, s nyugasztaló eredménynyel szemeink előtt törekvéseinkben sem gúny lankasztani, sem komor tekintet csüggeszteni, sem sophismaözön kétségesíteni soha nem fog; gondolkozó emberhez illő mégis, hogy a puszta makacsságbóli cselekvés vádját magáról elhárítsa, s megmutassa elleneinek, mikint tetteiben az ész szövétneke vezérli, s elvei kiállják a státusbölcseség latoló mérlegét diadalmasan.
E nézettől vezéreltetve szükségesnek tartom a Hetilap-ban, mint a nemzeti közgazdászat organumában, industriális mozgalmaink vezérelvei körül tájékozólag föllépni kijelentvén: hogy a mennyire rajtunk áll, a Hetilap jövendőben mindig erélyesen fölveendi a keztyüt, melyet hazánk bármely státusgazdászati érdekeire nézve, az eszme surlódás küzdhelyén akárki ledob.
Tisztába kell itt mindenek előtt azon eszmével jőnünk, hogy minő kútfőből erednek iparvédelmi törekvéseink. Tisztába kell jőnünk annyival inkább; mert elleneink akkint szeretik mozgalmainkat magyarázni, mint a mult országgyűlés végével a kereskedelmi ügyben támadt ingerültség találmányát.
Ez általában hibás fogalom, melyet már csak azon körülmény is elegendőleg megczáfol, hogy az iparvédegyleti eszme teljességgel nem új, mert már négy öt év előtt keletkeztek honunkban ily egyesületek, s megjegyzésre méltó, hogy nem csak szó nem emelkedett ellenök, de sőt több aláírási íveket tudnánk mutatni, melyeken sok úgynevezett konzervativek köték le magokat becsületszavokkal az Iparvédegyletek tagjaivá, kik most ezen ügynek legszenvedélyesebb ellenei – mihez egyébként nem kell kommentár.
Az iparvédegyletek ezen régebbi létele azonban nem szolgál az eredet magyarázatául. Ez maga is csak okozat volt, az okot másutt kell keresni. Az ok ugyanis magában Európa czivilizácziójának jellemében fekszik.
Minden kornak van Istene, mint a költő szól. Pontosan ki lehet mutatni Európa történetében a vezéreszméket, melyek koronkint ezen világrész közéletének irányt adtanak. S nincs és nem lehet eset, hogy az ily világeszmék hatása előtt a keresztény Európa bármely nemzete elzárkózhatnék. Mint Isten ujja előtt meg kell hajolni a legdaczosabb zsarnoknak is; úgy a czivilizáczió vezéreszméi sem hagynak kisebb mértékben érintetlenül Európában egy nemzetet is. Igy érinté meg a kereszténység, így a keresztes hadak fanatizmusa, így a középkor feudális lovagiassága, így a reformáczió, így az 1789-iki szellem és minden más vezéreszme még azon népeket is, melyek annak szempontjából legtávolabbra látszottak állani.
Jelenleg a vezéreszme, mely a czivilizáczió mostani fázisának irányt ad: az ipar. Ez most törvénye Európa népéletének. – És ez nagyon is természetes. – Egy franczia író szerint az ember munkásságának csak két tere van, az ipar, vagy a háboru tere. Harcz és ipar közt választania kell. Az emberi nem soha sem vesztegel. Vagy életet szór az, vagy halált. Vagy teremt, vagy ront, itt középút nincs. – 30 év óta járogatják már a harcz templomának repedezett ajtait. Természetes hát, hogy a teremtő munkásság ereje vagyis az ipar nyújtotta ki a népek felett vezérpálczáját, s intését minden népnek követni kell. Hasonlít az a fátumhoz, mely a rege szerint Ahasvért, a kóbor zsidót előre hajtá. Menni kell, menni előre!! a ki nem megyen, eltiportatik.
És ki merné mondani, hogy az egész keresztény Európában csak a magyarnak nem szabad, nem kell ezen iránynak hódolnia? – Ki merné mondani, hogy akaratjában állhat ezen iránynak nem hódolni? Balgatagok, kik azt gondoljátok, hogy Isten törvényének kerekét parancsolt haragotok, engedelmes boszankodástok megakaszthatja! – Vessetek számot önlelketekkel, tekintsetek végig magány éltetőkön. Hiszen ti magatok is, míg a mozgalomnak, mely már nemzeti, hangos szavakkal ellenszegültök, magány életökben követitek azt s önkényt és örömest hódoltok neki.
Vagy tévedés, vagy tévesztés tehát azt hiresztelni hogy iparmozgalmaink országgyűlési neheztelésnek szüleményei. – Ez csak alkalom volt, hogy az európai népélet törvénye magát erélyesen nyilatkoztassa, de a dolog maga megvolt Európa czivilizácziójának jellemében, megvolt a nemzet szükségeiben, megvolt a nemzet érzelmeiben, megvolt emberi, s nemzeti méltóságunk öntudatában, s épen csak innen magyarázható, hogy nincs azon erő és hatalom, mely e mozgalmak maradandó hatását nemzetünk jövendőjéből kizárja nincs erő s hatalom, mely a mozgalmaink által felköltött érzelmeket megsemmisítse, összeforrtak azok a nép életével, összeolvadtak lelkünk lelkével, s nincsen parafa széles e világon, mely annyi nyílást képes legyen bedugni, mennyin ezen érzelmek nyilatkozványa kitör, ha száz meg száz nyilást egymás után bedugnátok is.
Az európai czivilizáczió irányzó lökése képezi tehát iparmozgalmaink kútfejét. – És ebből önkényt következik, hogy alaptalanul kerestek következetlenséget iparvédelmi tetteink és iskolánk azon tanja között, miszerint; a mesterkélt atyáskodásokat az anyagi világban sem tartjuk czélszerüknek, s csak azon haladást valljuk jótékonynak az ipar mezején is, mely a nép életéből, nép szükségeiből fejlett ki önkényt és szabadon.
Igenis uraim, ez a mi hitünk. Épp e hit cselelvé, hogy a műipart fejtjük, emeljük. Számot vetettünk nemzeti becsület érzéseinkkel, számot vetettünk szükségeinkkel és e számvetésből fejlik ki az ipar önkényt, szabadon. A mi mozgalmaink nem a népéleten kívül álló gyámatyáskodás, mely mesterkélten növeli az ipart, mint üvegház a délszaki növényt, a mi mozgalmunk maga az ipar, mely a népéletből önkényt fejlett ki. Mozgalmunk nem ok, hanem okozat. Mi nem állunk kivül a nép életén, nem is akarunk kivül állani. A mi életünk az ő élete, s az ő szüksége, a mi szükségünk. Iparmozgalmunk gyökere a mindnyájunkkal közös népszükség, s a mit cselekszünk, hogy e szükségeinket fedezzük, az nem egyéb, mint a népszükségből szabadon fejlő műipar maga. Mert e szó többféle tényezőből áll. Egyik gyapjut tenyészt, a másik fon, sző, a harmadik kereskedik, a negyedik veszen. – Ezek mind együtt teszik az ipart, s egyik a másikat föltételezvén, s emelvén egymást viszonlagosan, mindnyájan együtt a népéletnek fejleményei. Egyikre sem lehet reáfogni, hogy a nép életéből önkényt fejlődő ipar mozgalmon kivül áll, mint áll a kertész kivül a növényen, a melyet ápol, mi magunk együtt a növény vagyunk, s kertészünk a nép életéből, a nép szükségeiből kifejlő cselekvőség. De nektek szokástok az óramutatóra ráfogni, hogy azért van dél, mert a mutató tizenkettőn áll. Pedig ez azért áll tizenkettőn, mivelhogy dél van.
Legyen ez elég bevezetésül. Mozgalmaink eredetét akarám mindenekelőtt tisztába hozni, s álláspontunkat konstatirozni. Ezt így megtévén, negativ doktrinátok ellenvetéseit eligazítandjuk sorban, egyenkint.
