Német vámszövetségi kereskedelmi társaság az alsó Dunán.*
Német vámszövetségi kereskedelmi társaság az alsó Dunán.*
Az 1846-ik évi »Hetilap« 3-ik számából. K. F.
Berlini lapok szerint már ezen társaság megalakult s központi irodáját Berlinben megnyitotta. Alaptőkéje egy millió porosz tallérra van számítva 5000 részvényben, 300.000 tall. már aláírtnak mondatik s azt hiszik, hogy a társaság első három évére a státus 3%-ot biztosítand. A keleti tartományok számárai főbureau Galaczra terveztetik, porosz titkos tanácsnok és Consul Wedere elnöklete alatt; a Levantéban pedig Smyrnából és Trapezunttól Belgrádig rendes ügynökségek állítandók, 15 tengeri hajó fogna beszereztetni a németszövetségi, s Moldva és oláhországi kikötők között rendes forgalom fentartására. Czélja a társaságnak: Galaczban vásárt nyitni, honnan a keleti kereskedők, a nélkül, hogy Lipcsébe lennének kénytelen menni, magokat mindennemű német vámszövetségi gyártmányokkal elláthatják. Azonkivül az aldunai tartományokban nyers terményeket veend a társaság, s német kikötőkbe szállítandja; bank üzletet is viend, s a Moldva és oláhországi földbirtokosoknak és bérlőknek pénzt előlegezend termékekre.
És ez mind itt orrunk előtt történik; a távol Németországban alakulnak társaságok, felhasználni hazánk kapujánál azon tartományok viszonyait, melyeket Isten a magyar szorgalom piaczává jelölt ki, azáltal, hogy Dunánk habjait oda folyatta. – Ha önhiuság hazafiui törekvésekbeni gátoltatásért vigasztalást nyujthatna, felemelt fővel mondhatnók el, mikint mi ezt régen tudjuk, látjuk, érezzük, s becsületesen törekszünk is megtenni, mit e helyzet tennünk javasol. – Megalkotók a magyar keresk. társaságot; ezer gúny, rágalom, akadály, ellenzés között alkotók meg. S im alig mulik el rövid másfél év, s példánk a felvilágosodott Poroszországban, Antwerpenben, sőt a reánk annyi gúnyt halmozott Triestben is követésre talál. – Utat törtünk iparműczikkeinknek kelet felé, s Berlinben hasonló czélra társaság alakul, mintha hivatásul tűzte volna ki magának a távolból igazolni státusgazdászati kombinácziónkat, melyekkel saját hazánkfiai közt annyi ellenségre találánk.
Nyissunk szemet uraim, lássa meg a magyar, hogy kinek higyjen. Azoknak-e, kik mindent ellenezve, mit a hazafiui cselekvőség tenni akar, pártot alakítanak, melynek zászlóján, a puszta negativitáson kívül még szó írva nincs, melyről még senki sem tudja, hogy mit akar, kivévén, hogy minket cselekvőségünkben zsibbasztani akar, avagy azoknak, kik cselekszenek, s kiknek cselekvőségét, minden új napnak új eseménye igazolja.
Kettő van előttünk mit nem lehet elégszer ismételnünk. Ha virágzó földmívelést akarunk, a bel- és külkereskedést kell előmozdítanunk, miszerint a hazai produkczió szaporítása lehetséges legyen. Belkereskedéshez közlekedési eszközök és műipar kell. Műipar nélkül nem lesz soha élénk belkereskedés: nem lesz virágzó földmívelés. A külkereskedés pedig fiumei vasút nélkül örökké pangani fog. – Nekünk kettős rendeltetést mutatott ki a gondviselés, mert adott Dunát és tengerpartot. A Duna keletre folyik, olyan tartományokon át, melyek földminőségben gazdagabbak, sem minthogy nyers termesztményeinknek piaczul szolgálhassanak, de szolgálhatnak piaczul iparműveinknek, melyeknek odaszállításában előnyökkel birnak, minden más nemzetek fölött, mert tőszomszédaink, s Dunánk arra folyik. – Ki kell hát fejteni műiparunkat, különben szorgalmasb nemzetek csiptetőbe szorítanak minden oldalról, míglen olyanokká leszünk, mint a leve vesztett száraz czitromhéj. A tengerpart ellenben kaput tár a világba minden felé, de az adriai tengerbe nem ömlik hazánknak egy folyója sem, s nincs más mód, vasútat kell építenünk. Erre minden nap új szükséget fedez fel, új ösztönt nyújt. Az aldunai német szövetséges társaság ezen kényszerítő ösztönöknek egyike. Ha ez 15 tengeri hajót tartand mozgásban, hogy az aldunai tartományok szűz földének termesztményeit világkereskedésbe vigye, csak a fiumei vasút azon egyetlen segédszer, mely képessé tehet, hogy ezen új vetélytárs mellett nyers termesztményünkkel a világpiaczon versenyezhessünk. – Tehát műipar a honban és vasút Fiuméhoz!! A ki minket e törekvésben pártolni nem akar: legyen neki az ő hite szerint; de hagyjon minket cselekedni, ne gátoljon erőnk kifejtésében, – ennyit azt hiszem, joggal igényelhetünk. A haza tere elég tág tér, jut hely a munkásságra, s a kinek az kell, dicsőségre is mindenkinek. Ha már a sorsnak átka, hogy a magyar soha egyet nem ért, legalább ne álljuk útját egymásnak a becsületes cselekvésben. Nincs szomorubb foglalatosság, a negativitásnál, mely csak gátolni tud, cselekedni nem.
Amott Berlinben kamatbiztosítással gyámolítják a keresk. társaságot, mi Pesten ennyit iparmozgalminknak nem igényelünk. Ily igényekről rég elszokánk, mi csak azt kérjük, hogy ne akadályozzanak. De ha mind e mellett az akadályok, gúny s hátráltatás meg nem szünnének, nekünk ebből is csak ösztönt kell merítenünk nemcsak a kitürésre, hanem egyszersmind az asszocziáczió hatalmas eszméjének erősebb kifejezésére. Ehhez csak akarat kell.
