Tavaszy Antalnak
Tavaszy Antalnak
Turin, 1867. október 24.
Tisztelt Uram!*
* Tavasy Antal, Eger város polgármesteréhez intézett ez a, levél válasz Eger városának bizalmi nyilatkozatára, mely levél az 1868. évi február hó 15-kén tartott városi közgyűlésen olvastatott föl. K. F.
Engedje meg, tisztelt Uraságod, hogy Önt nem hivatalos, hanem magán minőségben értesíthessem, mennyire fáj lelkemnek, hogy Eger városát, történelmünk egyik fő dicsőségét, a tiszta magyar hazafiságnak magát soha semmi körülmények közt meg nem tagadott ősi fészkét, annyi kellemetlenség érte azon bizalmi nyilatkozat miatt, melylyel engem hontalanságomban megvigasztalni méltóztatott.
Növeli fájdalmamat azon gondolat, hogy bizony még szomorubb állapotban kell lenni hazánknak, mint gyanítám, ha ily ártatlan s tisztán kegyeleti tény ily vihart volt képes a hatalom részéről előidézni.
Ismét és ismét elolvastam Eger városa képviselői testületének üdvözlő levelét, s én nem vagyok képes abban csak egy betüt is felfedezni, mely nem egy, magát alkotmányosnak nevező, de akármely absolut kormánynak is megtorló szigorra, nem mondom jogot, de csak ürügyet is szolgáltathatna.
Nem vagyok képes megfogni, minő törvénymagyarázattal lehet egy városi közönségtől az egyszerü bizalom és jóakarat oly kifejezésének jogát megtagadni, melyet a törvény és közrend határai között akármely egyes polgár, akár mely népgyűlés irányában sem lehet kétségbe vonni.
Még kevésbbé vagyok képes megfogni, minő törvényt sérthetett meg, s mikép veszélyeztethette a közrendet Eger városa az által, hogy haza nem térésem fölött sajnálkozik, de okaimat megnyugvással fogadja; hogy reméli, jönni fog az idő, midőn még hazatérhetek, s hogy időközben jóindulatáról biztosít, s bizalma jeléül nekem hazafiui üdvözletet küld.
És legkevésbbé ismerek törvényt, mely egy szabad város törvényes felforgatására – az e jogot tiszteletben tartani határozó megyének kezeitől – a közigazgatásnak és a törvények végrehajtásának kivitelére, s ezzel az alkotmány egyik védbástyájának úgyszólván ostrom-állapotba tételére, a miniszteriumot felhatalmazná.
Pedig ha volna ily törvény, nekem arról tudnom kellene, mert volt egy kis részem a miniszteriális kormányzatot szervező törvény alkotásában, s én úgy tudom, hogy az 1848-diki törvényhozás nemcsak nem adott ily hatalmat semmi miniszternek a világon, de sőt ép az volt úgy legközvetlenebb alkalom mint egyik főindok, a személyes felelősséggel járó miniszteri kormányzatnak a felelősséget kikerülő collegialis kormányzat helyébe állítására, hogy a municipalis intézmények, a magyar alkotmányos szabadság eme legbecsesebb őrei és eszközei, a hatalom túlcsapongásaitól megóvassanak. Most tudva van, hogy a miniszteri kormányzat felállítása előtt közvetlenül épen a municipalis rendszer épségének, az úgynevezett »adminisztratori« rendszer elleni megvédésével voltak úgy a törvényhatóságok, mint az országgyűlés is elfoglalva.
Remélleni szeretném, bár csak óhajtanom lehet, hogy, ha az egri és hevesmegyei eset az országgyűlés elébe kerül (a mint nem lehet, hogy ne kerüljön), a municipalis institutiók sérthetlensége a nemzet képviselőiben hathatós oltalmazókra találjon.
De ezen óhajtás kifejezésén túl nem illenek hozzám, a ki számüzött bár, de biztonságban vagyok, nézeteim bővebb fejtegetésével akár a nemes város kellemetlenségeinek súlyosbítására, akár egyesek üldöztetésére alkalmat adni a hatalomnak.
Nem is más czélból fordulok jelen soraimmal tisztelt Uraságodhoz, mint az Eger városi képviselőtestület hozzám intézett üdvözlő levele aláirójához, mint csupán azért, nehogy azon körülmény, hogy a tisztelettel említett levélre nem válaszolék, valaki által arra magyaráztassék, mintha hálátlanul közömbös volnék a jóakarat iránt, melyet Eger városa képviselői irántam tanusítani méltóztattak.
Kérem is egész alázattal tisztelt Uraságodat, méltóztassék meggyőződve lenni s alkalmilag az illetőket bizonyossá tenni, hogy Eger városa képviselő-testületének becses levele bánatos lelkemnek nagyon jól esett, hogy azt mély hálával fogadtam, hogy abban zálogát velem birni azon elv- és érzelemrokonságnak, mely bennünket a multban összekötött, s hogy, ha egyenesen a képviselő-testületnek nem válaszolok, ez csak onnan ered, hogy véteknek tartanám az irántam mutatott jóakaratot azzal viszonozni, hogy a hatalommali surlódás kellemetlenségeit még én is szaporítsam válaszommal.
Isten hozzon jobb napokat szegény hazánkra, isten tartsa meg próbáltatásunk közt hitünket önmagunk s igaz ügyünk végdiadala iránt, adjon kitartást s a jogos hazafiui reményeknek megfelelő határozottságot minden balszerencse közt, s isten kegyelme áraszsza legjobb áldásait Eger városára s annak lelkes hazafias polgáraira.
Tekintsenek engem, kérem, mindig hálaköteles, hű szolgájuknak s tartsanak meg becses emlékezetük jóvoltában.
Fogadja, tisztelt Uraságod, nagyrabecsülésem kijelentése mellett hazafiui üdvözletem.
Kossuth Lajos.
