Szilágyi Virgilnek
Szilágyi Virgilnek
Turin, 1867. julius 15.
Uram!*
* Nemzeti életünk annyi viszontagság között való fenmaradását nagyrészben a megyei rendszernek köszönheti. Midőn a megyék organismusa ellen hangzatos mondatokban bővelkedő törvényjavaslatot nyujtott be a kormány, Szilágyi Virgil Berlinből levelet intézett Kossuth Lajoshoz és kérte, közölné vele a megyei önkormányzatról véleményét. Erre válasz e levél. K. F.
Teljes mértékben osztozom az aggodalmakban, melyeket Ön a magyar municipalis institutiók ellen már megindult hadjárat fölött nyilvánít. Nemcsak arról vagyok meggyőződve, hogy a megyei institutiónak (a követválasztás és utasítás kivételével) teljes csorbítlan ősi hatóságában fentartása s annak a megyei jurisdictio alól kivett kerületekre és városokra is kiterjesztése legkevesebb ütközésben sincs akár a parlamenti kormánynyal, akár a miniszteri felelősséggel, de sőt arról is meg vagyok a legerősebben győződve, hogy a municipalis institutióknak csorbítlan megőrzése az utolsó horgony, melyhez még szegény hazánk állami léte s nemzeti élete megmentésének reményét kötni lehet, ha ugyan mindazon tömérdek jogfeladások és veszélyek mellett, melyekbe hazánk a közösügyi vész-alku által sodortatott és sodortatik, a megmentés még lehetséges.
Nézeteimet a magyar municipalis institutiónak a parlamentáris kormányzattal (ha ugyan volna hazánkban oly kormányzat), s a miniszteri felelősséggel (minthogy minisztereknek nevezik a minden magasabb állampolitikai hatóságból kivetkőztetett organumait az ország provincialis közigazgatásának), mondom: nézeteimet a municipalis institutiónak a parlamentáris kormánynyal és miniszteri felelősséggel összeféréséről részletesebben kifejezve találandja az Ön ide rekesztett nyomtatvány-szeletben,* mely még mult márczius hóban jelent volt meg, s mely, bár nem egészen az én tollamból eredett, de a czikk irójával akkor közlött s most is változatlanul fentartott véleményemet egészen hiven fejezi ki.
* Nem volt található. K. F.
Vegye Ön annak hasznát, a mint jónak látja. Csak egyet kell magyarázatul megjegyeznem.
Mondva van többi között e czikkben, hogy a megyék számára a politikai discussiók jogát is csorbítlanul fenn kell tartani; úgy, hogy a mely jogot hajdan a követutasítások és postulatumok útján gyakoroltak az országgyűlés irányában, gyakorolják azt jövendőben petitiók útján addig is, míg a felsőháznak senatussá reformálása folytán talán másképp is gyakorolhatandják. – Ezen szavak azon komolyan átgondolt régi meggyőződésemre vonatkoznak, hogy a képviseleti rendszer behozatalára alapított 1848-diki jogi reformoknak természetes, okszerű, sőt nélkülözhetlen complementuma egyszersmind a reformált, de mindig a nemzet geniusához alkalmazandó magyar alkotmány logikai postulatuma a felsőháznak oly módoni átalakítása, hogy a municipiumok követőiből álljon.
Hogy születés tegyen valakit törvényhozóvá, ez derisiója a józan észnek; hogy a kormány nevezzen törvényhozókat, ez a derisiója az alkotmányosság fogalmának. Az alkotmányos önkormányzat eszméjében benne fekszik, hogy a törvényhozó hatalomnak a nép bizalma kifolyásának kell lennie. Küldje – a mint küldi – a nép egyenes választás útján választottait a képviselőházba, – s küldjék a képviseleti alapra fektetendő megyék, szabad kerületek és városok, követeiket a felsőházba. – Ez s csakis ez lehet az alkotmányos temperamentumnak azon módja, mely a népképviselet s önkormányzat eszméjével összefér.
Ez iránt én magammal már 1848-ban tisztában voltam, s ha azt akkor nem indítványoztam, csak azért nem tettem, mert nem tartottam tanácsosnak a nép javára czélba vett többi üdvös reformok keresztülvitelét e kérdés szőnyegre hozatalával veszélyeztetni! De tudni fogja Ön, hogy már az 1848-diki pesti országgyűlésen a főrendek Beöthy Ödön bihari főispán indítványára egyhangulag elismerték elvben, hogy oly felsőház, mely születése vagy kormány által kinevezett tagokból áll, a képviseleti rendszerrel össze nem fér.
Ezt magyarázatul megjegyezve, mindenek fölött óhajtom, hogy a nemzet jobbjai törhetlen erélylyel őrködjenek a megyék és municipiumok ősi hatóságának megőrzése fölött. – Ebben van az enyészettőli mentségnek utolsó reménye. – Más a parlamentáris kormányzat, más a centralisatio. Más a miniszteri felelősség, más a miniszteriális omnipotentia. – A világon minden ország, még maga Francziaország is, decentralisatio felé gravitál. – Ez a szabadságeszme progressusának természetes logikai postulatuma. Isten ne adja, hogy épp akkor, midőn az egész művelt világ a decentralisatio szükségét vallja, éppen Magyarország legyen az, mely hátrafelé haladva, mint rák, megbecsülhetlen municipalis institutióinak lényegét a centralisatiónak hozza áldozatul.
Kossuth Lajos.
