BENJÁMIN BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE
BENJÁMIN BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Bírák könyve 21.23
Volt egy levita, aki Efráim hegységének szélén lakott. Ez a levita másodfeleséget szerzett a Júda földjén való Betlehemben. Amidőn az asszonnyal és szolgájával hazafelé tartott Betlehemből, történt, hogy lefelé hajlott már a nap, és mivel épp Jebúsz város közelében jártak – akkor még így hívták Jeruzsálemet –, a szolga így szólt:
– Térjünk le az útról, és háljunk meg a városban!
Ura azonban így felelt:
– Nem megyünk be körülmetéletlen idegenek közé! Siessünk inkább, hogy napszállatig elérjük Gibeát vagy Rámát.
Így is tettek, s mire beesteledett, a Benjámin földjén lévő Gibeába értek. Leültek a város piacán, de senki sem akadt, aki házába hívta volna őket.
Késő este egy öregember jött a mezőkről hazatérőben, és meglátta a piacon várakozókat. Szóba elegyedett velük, elmondta, hogy ő is Efraimból való, és szívélyesen meghívta őket, háljanak meg az ő házában. Szénát adott a szamaraknak, vendégei pedig lábat mostak, és estebédhez ültek.
Amint ott ültek, és vígan voltak, a város férfiai körülvették a házat, és az ajtót döngetve kiáltozták:
– Add ki nekünk azt az embert, aki házadba tért, hogy kedvünket tölthessük vele!
Az öregember kiment közéjük, és így szólt:
– Atyámfiai, ne akarjatok ily gyalázatot tenni az én házam vendégén! Van nékem hajadon lányom, kihozom néktek, s tegyetek vele, amit akartok, de álljatok el szándékotoktól!
Hanem az alávaló gibeaiak csak még jobban zajongtak és fenyegetőztek. Végül a levita kihozta másodfeleségét, és a kezükre adta. A férfiak pedig megragadták, és erőszakot tettek rajta, és gyalázatos dolgokat míveltek vele hajnalig. Akkor elengedték az asszonyt, s az, utolsó erejével, elvánszorgott a házig; ott kezét a küszöbre nyújtva elterült, és nem mozdult többé. Így lelte őt reggel ura, amidőn útnak akart indulni. Feltette a tetemet a szamárra, és hazavitte Efraimba. Ott kést vett, és a testet tizenkét darabra metélte, és minden darabját elküldte Izrael egy-egy törzséhez. Követei útján pedig ezt üzente:
– Történt-e ilyesmi Izrael népében, amióta Egyiptomból kijött? Tartsatok tanácsot efelől!
Össze is gyűlt mindenki Izrael fiai közül Micpába, ott volt minden fegyverfogható férfi a déli Beérsebától az északi Dánig, csak Benjámin népe hiányzott. A levita pedig felállt a gyülekezet előtt, és elmondta, milyen gyalázat esett rajta és másodfeleségén Gibeában. Izrael fiai egy emberként úgy döntöttek, hogy senki sem tér meg házába, amíg a bűnt meg nem torolták. Sorsvetéssel kijelölték minden tizedik embert, hogy a seregnek élést szerezzen. Követeket is küldtek Benjámin fiaihoz ezzel az üzenettel:
– Adjátok ki nekünk Gibea elvetemült férfiait, hogy megöljük őket, és eltávoztassuk a gonoszt Izraelből!
De Benjámin törzse nem hajlott a szóra, hanem minden fegyverfogható férfia Gibeához vonult, hogy megvédje a várost. Voltak huszonötezren, nem számítva hétszáz gibeai harcost, akik mindkét kezükre egyként ügyesek voltak, és parittyával a hajszálat is eltalálták.
Izrael többi törzse pedig az Úr biztatására felvonult ellenük négyszázezer harcedzett férfival.
Az első napon Benjámin törzse kicsapott a városból, és Izrael fiaiból huszonkétezret földre terített. A megmaradtak elmentek Bételbe, és megkérdezték a szentélyben az Úrtól, folytassák-e a harcot. Az Úr biztatta őket, ezért visszatért bátorságuk, s másnap újra csatarendbe álltak Gibea előtt. Hanem Benjámin fiai ismét kicsaptak rájuk, s azon a napon tizennyolcezernek ontották a vérét. Izrael fiai újra Bételbe mentek, sírva és böjtölve ültek az oltár előtt, és áldozatot mutattak be az Úrnak. Újra megkérdezték, hadakozzanak-e tovább testvéreik ellen. Az Úr így felelt:
– Holnap kezetekbe adom Benjámint!
A harmadik napon pedig Izrael lesbe állította csapatai egy részét Gibea körül, a derékhad pedig egy idő után futást színlelt, hogy a várostól messze csalja Benjámin csapatait. Az előző napok sikerei Benjámint elbizakodottá tették.
– Nem állhatnak meg előttünk! – mondogatták, és besétáltak a kelepcébe. Amidőn már messze jutottak a várostól, előtörtek a lesben álló izraeli csapatok, a várost lerohanták, felgyújtották, és minden élőt kardélre hánytak benne.
Benjámin harcosai megfordulva látták, hogy a város lángokban áll. De azt is látták, hogy nincs immár visszaútjuk, előttük is és mögöttük is az ellenség közeleg. Futásnak eredtek, Izrael fiai pedig nyomukban voltak, és Gebáig üldözték őket kelet felé. A csatában és az üldözés közben elesett Benjámin színe-virága, huszonötezer harcos, csupán hatszáz menekedett meg közülük, s a pusztában, Rimmon sziklájánál húzták meg magukat.
Izrael seregei pedig visszatértek, és egytől egyig feldúlták Benjámin városait, minden lakójukat és állataikat kardélre hányták, s üszköt vetettek házaikra. Micpában pedig ünnepélyes nagy esküt tettek:
– Senki nem adja közülünk leányát Benjámin fiaihoz feleségül, s aki így tesz, az átkozott legyen!
Hanem amikor Bételbe mentek, hogy áldozatot mutassanak be az Úrnak, megromlott bennük a diadal öröme, és így sopánkodtak és jajveszékeltek:
– Ó, Uram, miért kellett így történnie, hogy egy törzs kivész Izraelből?
És tanakodtak, mit lehetne tenni, hogy Benjámint megépítsék, mert nem engedhették földjét idegeneknek, másfelől azonban megesküdtek, s nagy átok alatt fogadták, hogy nem adnak feleséget nekik a maguk lányai közül. Egyesek mondták:
– A gileádi Jábes lakói nem jöttek el Micpába, hogy Benjámin ellen vonuljanak!
S valóban így történt: nem volt senki Jábes lakói közül a seregnél. Kiválogattak tehát tizenkétezer harcost, és ily utasítással küldték el őket:
– Menjetek Jábes ellen, amely nem jött el harcolni az Úrért, és hányjatok kardélre benne minden férfit, gyermeket és asszonyt, csak azokat a lányokat hagyjátok életben, akiket még nem érintett férfi, s hozzátok el őket Silóba!
A hadsereg végrehajtotta a parancsot, és négyszáz szűz leánnyal tért vissza Silóba. Akkor a nép vénei üzentek Benjámin fiainak, akik már négy hónapja a Rimmon sziklájánál rejtőztek:
– Legyen immár béke közöttünk! Jertek, s nem lesz bántódástok, feleséget is szereztünk nektek.
Benjámin fiai eljöttek, és nekik adták a négyszáz jábesi leányzót. Kétszáznak azonban még így sem jutott feleség. A közösség vénei tanakodtak, és végül így szóltak hozzájuk:
– Minden évben ünnepet ülnek Silóban az Úr tiszteletére. Ti akkor rejtőzzetek el a környező szőlőkben, s amikor a lányok jönnek, hogy körtáncot lejtsenek, ragadjon el mindegyiktek egyet magának feleségül. Ha pedig atyjuk vagy bátyjuk panaszt tesz, majd mi kieszközöljük bocsánatukat: meg kell érteniük, hogy kénytelenek voltatok úgy szerezni asszonyt, mint háborúban szokás, hisz másképpen ők vétkeztek volna, ha maguk adják hozzátok lányaikat.
Benjámin fiai aszerint cselekedtek, ahogy a vének tanácsolták, s visszatértek földjükre, hogy újra felépítsék városaikat.
Ezek történtek, mert akkoriban még nem volt Izraelben király, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.
