SÁMSON TÖRTÉNETE
SÁMSON TÖRTÉNETE
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Bírák könyve 14.5
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Bírák könyve 15.16
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Bírák könyve 16.21
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Bírák könyve 16.29
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
Izrael fiai újra csak elpártoltak az Úrtól, és idegen istenekhez szegődtek. Büntetésül a filiszteusok igáját rakta nyakukba az Úr, negyven esztendeig nyögtek alatta. Súlyos és keserves iga volt ez, különösen Júda, Dán és Benjámin szenvedte meg.
Élt abban az időben egy Manoah nevű ember a Dán földjén lévő Góróban. Istenfélő ember volt ő is és felesége is, de hosszú házasságukat nem áldotta meg gyermekkel az Úr.
Egyszer az asszonynak angyal jelent meg, és így szólt hozzá:
– Imáidat meghallgatta az Úr, fiat fogsz szülni. Az Úrnak embere lesz ő, azaz názír, részegítő italt nem ihat, tisztátalant nem ehet, holtat nem érinthet, és a fejét beretva nem érheti.
Az asszony a férjének is elmondta a jelenést, s Manoah könyörgött az Úrhoz, küldje el angyalát még egyszer. Meg is jelent az angyal a mezőn, ahol az asszony szorgoskodott, s az hazafutván elhívta férjét a mezőre.
Az angyal Manoahnak is elismételte, amit a gyermekről feleségének elmondott, de nem volt hajlandó elárulni, kicsoda. Midőn pedig Manoah kecskegödölyét áldozott neki, a jelenés a lángok között fölemelkedett az égbe.
Az asszony idő múltán fiút szült, ahogy az angyal megmondotta, és szülei a Sámson nevet adták neki. A gyermek hatalmas termetű ifjúvá serdült, ereje több volt, mint tíz más emberé. Részegítő italt nem ivott, tisztátalant nem evett, és fejét beretva vagy olló nem érte. Hosszúra nőtt haját hét ágba fonta, és feje köré tekerve viselte.
Egyszer Sámson lement Timnába, a filiszteusok városába, és megtetszett neki ott egy leány. Szülei elé állt, és így szólt:
– Kérjétek meg nekem feleségül, mert tetszik nekem!
– Nem találsz magadhoz valót néped leányai közül? – kérdezte apja. – Miért kell neked feleség éppen a körülmetéletlenek népéből?
De Sámson nem tágított, így végül apja lement Timnába, és megkérte a lányt. Egyszer, amikor Sámson épp megint a mátkájához tartott, a timnai szőlőhegynél egy fiatal oroszlán támadt rá, de ő puszta kézzel széttépte, mintha csak kecskegödölye volna. Visszaútban kitérőt tett, hogy megnézze a fenevad tetemét, hát látta, hogy a dög tátott szájában vadméhraj telepedett meg, s a lép már tele van mézzel. Kivette a lépet, s hazafelé mentében eszegetett belőle, s otthon apjának és anyjának is adott a mézből.
Timnában ezután feleségül vette a leányt, és megkezdődött a hét napig tartó lakodalom. Sámson nagy kedvében így szólt a harminc filiszteus férfihoz, akik a lakoma vendégei voltak:
– Feladnék nektek egy találós kérdést. Ha a lakodalom hetedik napjáig megfejtitek, mindegyik kap tőlem egy inget és egy öltözet ruhát, de ha nem jöttök rá a nyitjára, én nyerek harminc inget és harminc öltözet ruhát tőletek.
– Legyen! – mondták a vendégek.
– A kérdés így szól:
Étel jött ki az evőből,
édes jött ki az erősből. Mi az?
édes jött ki az erősből. Mi az?
A filiszteus férfiak váltig törték a fejüket, de nem tudták megoldani a talányt. Azt mondták hát titkon az új asszonynak:
– Faggasd ki férjedet, és tudd meg tőle, mi a megfejtés, különben reátok gyújtjuk a házat!
Az asszony nagyon megijedt, és este, amikor Sámson meg akarta ölelni, így szólt hozzá:
– Nem szeret engem az én uram! Másképp megmondaná, mi a megfejtése a talánynak!
– Hogy mondanám el neked, mikor még anyámnak és atyámnak sem árultam el? – felelte Sámson.
De az asszony minden este csak sírdogált, és zaklatta férjét, végül Sámson elunta, és elárulta, hogy az oroszlán szájában talált mézre gondolt.
Hét napig ettek és ittak a lakodalomban. A hetedik napon alkonyattájt a vendégek odaálltak Sámson elé, és azt mondták:
– Van-e édesebb a méznél?
Van-e erősebb az oroszlánnál?
Van-e erősebb az oroszlánnál?
Sámson haragosan felelt:
– Ha nem az én üszőmmel szántotok,
kérdésemre sohasem feleltek!
kérdésemre sohasem feleltek!
Azon az éjszakán elment Askalon városába, megölt harminc filiszteus férfiút, lehúzta ruhájukat, és visszatérve, reggel odavetette a vendégeknek.
– Téged pedig gyűlöllek, és látni sem akarlak többé! – mondta feleségének, és visszatért szüleihez.
Aratás idején Sámsonnak mégiscsak vágya támadt, hogy viszontlássa feleségét. Elment Timnába, egy kecskét is vitt ajándékul, de apósa nem engedte be a házba.
– Te meggyűlölted és itthagytad a lányomat – mondta –, ezért hozzáadtam a vőfélyedhez. De itt a kisebbik lányom, ő is van olyan szép, azt elveheted.
Sámsonban ismét feltámadt a harag. Még aznap összefogdosott háromszáz rókát, kettesével összekötötte őket, a farkukra olajos rongyot kötött, meggyújtotta, és a rókákat bezavarta a filiszteusok gabonavetésébe. Hatalmas tűz támadt, lángolt a lábon álló gabona, elégtek a már learatott gabona kévéi, a lángok még a környékbeli szőlőket és olajfaligeteket is megemésztették.
A filiszteusok megtudván, miért tette ezt Sámson, haragjukban felgyújtották a tiranai ember házát, benne égett ő is és a leányai is. Sámson ezt a galádságot kegyetlenül megtorolta, puszta kézzel ölte meg feleségei gyilkosait. Ezután elvonult Etám barlangjába.
A filiszteus hadak betörtek Júdába, Lehi városáig hatolva, hogy kézre kerítsék Sámsont. A júdabeliekből háromezer ember az Etám barlangja elé járult, és így szóltak Sámsonhoz:
– Mit tettél? Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Most miattad kardélre hánynak minket, és felgyújtják házainkat!
Sámson beleegyezett, hogy megkötözve a filiszteusok kezére adják őt. Megkötözték hát két frissen font kötéllel, és a filiszteusok elé Lehibe vitték.
– Itt van Sámson, uram – mondták az ellenséges hadak vezérének –, vedd őt, és fordítsd el rólunk haragodat.
Sámsont pedig megszállotta az Úr lelke, megfeszítette erejét, és a kötelek úgy pattantak le róla, mint a kóc, ha láng éri. Fegyver nem lévén nála, egy szamár állcsontját ragadta fel a földről, és ezer filiszteust agyonsújtott vele. Aki életben maradt, hanyatt-homlok menekült előle.
Felette megszomjazott Sámson a hadakozóban, de nem talált vizet. Fohászkodott az Úrhoz, és íme, víz fakadt a szamár állcsontjának egyik zápfogából, Sámson pedig ivott, és új erő töltötte el.
Innen Gázába ment, a filiszteusok egyik városába. Meglátott egy parázna nőt, megkívánta, és bement a házába. A gázabeliek pedig megtudták, hogy városukba jött, és őrséget állítottak a kapuhoz. Úgy gondolták, hogy ha távozni akar hajnalban, elfogják és megölik. Sámson éjfélig aludt, akkor felkelt, és a kapuhoz ment, de azt zárva találta. Kiemelte hát a kaput sarokvasaival, félfáival és pántjaival együtt, s a vállán felvitte a Hebronra néző hegy tetejére.
Nem sok idő múltán a Szórek völgyében járt Sámson, és ott beleszeretett egy szép filiszteus nőbe, akinek Delila volt a neve. Amikor ez a filiszteus fejedelmek fülébe jutott, elküldöttek a nőhöz, és ezt üzenték neki:
– Mindegyikünk ad neked ezerszáz ezüst sékelt, ha kitudod szeretődtől a titkot, miben áll nagy ereje, mert akkor kezeinkbe kerül!
Delila ráállt erre. Amikor legközelebb eljött hozzá Sámson, szerelmes enyelgés közben megkérdezte:
– Mondd el, kedvesem, mitől vagy olyan erős? Igaz, hogy minden kötelet szétszaggatsz?
Sámson ravaszul így felelt neki:
– Ha megkötöznek hét nyers ínnal, elhágy az erőm, és olyan leszek, mint akármelyik ember.
Delila üzent a fejedelmeknek, s azok megküldték neki az inakat, és katonákat is, akik elrejtőztek a hálókamrában. Jött Sámson, Delila pedig megvárta, amíg elalszik, akkor megkötözte a hét nyers ínnal, és rákiáltott:
– Ébredj, Sámson, rajtad a filiszteusok!
Sámson felébredt, s úgy tépte le magáról az inakat, ahogy a kócfonál elszakad, ha láng éri.
– Hazudtál nekem! – mondta Delila szemrehányóan. – Igazán mondd meg, miben rejlik az erőd!
– Ha megkötöznek olyan kötéllel, amit még másra nem használtak – felelte Sámson –, elhágy az erőm, és olyan leszek, mint akármelyik ember.
Legközelebbre Delila új kötelet szerzett, amit még semmi másra nem használtak, s amikor kedvese elaludt, megkötözte vele. A katonák most is ott álltak lesben a szomszéd szobában. Delila rákiáltott:
– Ébredj, Sámson, rajtad a filiszteusok!
Sámson felugrott, és a kötelet úgy tépte le magáról, mintha pókfonál akadt volna rá.
– Ismét csalárdul szóltál! – kiáltott Delila. – Hogy bízhatnék szerelmedben, amíg igazat nem mondasz nekem?
Sámson pedig így felelt:
– Most már igazán elmondom a titkot. Ha egybeszövöd hajamnak hét fonatát a szövőszék nyüstfonalaival, akkor elhágy erőm, és olyan leszek, mint akármelyik ember.
Amint elaludt Sámson, az asszony összefonta hét hajfürtjét a szövőszék nyüstfonalaival, és a fonadékot a szálfeszítővel megrögzítette. Akkor rákiáltott:
– Ébredj, Sámson, rajtad a filiszteusok!
De Sámson fölébredve megrázta magát, eltépte a fonadékot, még a szövőszéket is elrántotta a helyéből.
– Nem szeretsz már, látom – mondta Delila panaszosan –, elfordult a szíved éntőlem. Háromszor ámítottál el hazug szóval!
És attól fogva szüntelenül zaklatta őt a titok miatt, és nem hagyott nyugságot neki. Így teltek a napok, végül Sámsonnak halálosan belefáradt a lelke az asszony faggatózásába, és így szólt:
– Hallgasd hát, most igazán kitárom előtted szívemet. Engem anyám méhétől magának szemelt ki az Úr, fejemet olló vagy beretva nem érheti. Ha levágom hajfonataimat, elhágy az erőm, és olyan leszek, mint akármelyik ember.
Delila megértette, hogy immár igazat szólott, s üzent a filiszteus fejedelmeknek:
– Jertek, mert kitárta nekem a szívét.
Eljöttek a filiszteusok fejedelmei, elhozták a megígért pénzt, és katonáikkal lesbe álltak. Jött Sámson, hogy ölelkezzék szerelmesével, aztán elnyomta őt az álom. Delila pedig ölébe vette a fejét, ollóval lenyírta mind a hét hajfonatát, aztán rákiáltott:
– Ébredj, Sámson, rajtad a filiszteusok!
És íme, valóban előtörtek rejtekükből a filiszteusok. És Sámson kezét emelte, hogy lesújtsa őket, de Isten ereje elhagyta már. Ellenségei megragadták, kiszúrták szemét, és magukkal vitték Gázába. Ott láncra verték, és a fogházban őrlőmalmot kellett hajtania.
Időnek múltán a filiszteusok előkelői egybegyűltek, hogy nagy örömünnepet tartsanak, és áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak. Ott volt a szentélyben a filiszteusok minden városfejedelme és előkelősége, még a tetőn is háromezren szorongtak férfiak és nők. Nagy kedvre derültek mind, és dicsérték Dágont, amiért kezükbe adta ellenségüket.
– Hívjátok elénk Sámsont, hadd mulattasson minket nyomorúsága látványával! – kiáltották sokan.
És elővezettették őt a börtönből, és játszania és táncolnia kellett a mulatozók előtt, hogy gyönyörűségük teljék az ő nyomorúságában. Ő pedig így szólt a fiúhoz, aki kézen fogva bevezette őt:
– Elfáradtam, vígy az oszlopokhoz, amelyek a tetőt tartják, hadd támaszkodjam meg.
Amint odaért, s megtapogatta a két főoszlopot, így fohászkodott fel:
– Adj erőt még egyszer, én Uram, hogy bosszút állhassak rajtuk a két szememért!
Sámsonnak pedig, amióta a börtönben sínylődött, újra kinőtt a haja, s ezért most ismét eltöltötte az erő, mint hajdan. Kétfelé taszította a két oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, s leomlott a tető, ővele együtt összezúzta mind a mulatozókat, s akik a tetőn voltak, egytől egyig halálukat lelték a romok között. Így halálában több filiszteust ölt meg Sámson, mint egész életében.
Atyjafiai pedig eljöttek teteméért, és tisztességgel eltemették atyjának, Manoahnak sírboltjában.
Sámson húsz esztendeig bíráskodott Izrael felett.
