5 Móz. 33.
5 Móz. 33.
Mózes áldása.
5 Móz. 33,1
Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá [1 Móz. 49,1-28.] Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt.
5 Móz. 33,2
Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes [rész 5,4. 2 Móz. 19,18. 20,1. 2.] törvény vala számukra.
5 Móz. 33,3
Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.
5 Móz. 33,4
Törvényt parancsolt [2 Móz. 19,17. 20,19. 21.] nékünk Mózes, örökségül [Zsolt. 147,19. 20.] Jákób községének.
5 Móz. 33,5
És király lőn Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
5 Móz. 33,6
Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.
5 Móz. 33,7
Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda [1 Móz. 49,10.] szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.
5 Móz. 33,8
Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a [2 Móz. 17,1-7. 4 Móz. 20,2. 13.] kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.
5 Móz. 33,9
A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te [2 Móz. 32,26-29.] beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
5 Móz. 33,10
Tanítják [Malak. 2,4-7.] a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te orczád elé, és égőáldozatot a te oltárodra.
5 Móz. 33,11
Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!
5 Móz. 33,12
Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.
5 Móz. 33,13
Józsefről [1 Móz. 49,22-26.] pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel;
5 Móz. 33,14
A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;
5 Móz. 33,15
És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;
5 Móz. 33,16
A földnek drágaságaival és bőségével. A [2 Móz. 3,2-4.] csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!
5 Móz. 33,17
Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim [1 Móz. 48,1. 5.] tízezrei és Manassé ezrei.
5 Móz. 33,18
És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.
5 Móz. 33,19
Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
5 Móz. 33,20
És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.
5 Móz. 33,21
Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó [4 Móz. 32,33-36.] osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izráellel együtt.
5 Móz. 33,22
És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.
5 Móz. 33,23
És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
5 Móz. 33,24
És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.
5 Móz. 33,25
Vas [rész 8,9.] és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.
5 Móz. 33,26
Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében [Zsolt. 18,10. 11. Ésa. 19,1.] a felhőkön.
5 Móz. 33,27
Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
5 Móz. 33,28
És bátorságban [Jer. 23,6.] lakozik Izráel, egymaga [4 Móz. 23,9.] lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.
5 Móz. 33,29
Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint [rész 32,9-14. Zsolt. 147,19. 20.] te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.
