5 Móz. 32.
5 Móz. 32.
Mózes búcsú-éneke.
5 Móz. 32,1
Figyeljetek [rész 31,28. Ésa. 1,2. Jer. 2,12.] egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
5 Móz. 32,2
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
5 Móz. 32,3
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok [Zsolt. 96,7.] Istenünket!
5 Móz. 32,4
Kőszikla! Cselekedete [Préd. 3,14. Zsolt. 145,17. Dán. 4,34.] tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5 Móz. 32,5
Gonoszak voltak [Ésa. 1,2-4.] hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült [rész 28,9.] nemzedék.
5 Móz. 32,6
Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? [2 Móz. 14,30. 31.] Ő alkotott és erősített meg.
5 Móz. 32,7
Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
5 Móz. 32,8
Mikor a Felséges örökséget osztott a [Csel. 17,24-26.] népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak [Jer. 27,5.] száma szerint,
5 Móz. 32,9
Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
5 Móz. 32,10
Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
5 Móz. 32,11
Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
5 Móz. 32,12
Egymaga [2 Móz. 40,36-38.] vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
5 Móz. 32,13
A föld magaslatain [Ésa. 58,14.] járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
5 Móz. 32,14
Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
5 Móz. 32,15
És meghízott Jesurun, és rúgódozott. [rész 31,20. Hós. 13,6.] Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő [vers 6. 9.] üdvösségének kőszikláját.
5 Móz. 32,16
Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
5 Móz. 32,17
Ördögöknek [2 Krón. 11,15. Zsolt. 106,37.] áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
5 Móz. 32,18
A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
5 Móz. 32,19
Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és [vers 6.] leányait.
5 Móz. 32,20
És monda: Elrejtem [rész 31,18. Ésa. 1,2-4.] orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
5 Móz. 32,21
Azzal ingereltek ők, [Jer. 2,11. 5,7.] a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel [Róm. 10,19.] bosszantom őket.
5 Móz. 32,22
Mert tűz lobban [Jer. 15,14. 17,4.] fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
5 Móz. 32,23
Veszedelmeket [rész 28,22. 27-35.] halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
5 Móz. 32,24
Éhségtől [rész 28,53.] aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
5 Móz. 32,25
Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
5 Móz. 32,26
Mondom: Elfuvom őket, [4 Móz. 14,11-15.] eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
5 Móz. 32,27
Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
5 Móz. 32,28
Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
5 Móz. 32,29
Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz [Luk. 19,42.] a végök!
5 Móz. 32,30
Miképen kergethetne egy [3 Móz. 26,8.] ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő [vers 15.] Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
5 Móz. 32,31
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
5 Móz. 32,32
Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
5 Móz. 32,33
Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
5 Móz. 32,34
Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
5 Móz. 32,35
Enyém a bosszúállás [Zsolt. 94,1. Róm. 12,19.] és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
5 Móz. 32,36
Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett [2 Kir. 14,26. 27.] és védtelen oda van.
5 Móz. 32,37
És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?
5 Móz. 32,38
A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek [Bir. 10,14.] meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
5 Móz. 32,39
Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten [rész 4,35. Ésa. 45,5. 18,22.] kivülem! Én ölök [1 Sám. 2,6. Jób. 5,18. Jak. 4,12.] és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
5 Móz. 32,40
Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké [Jer. 22,24. Dán. 12,7.] élek én!
5 Móz. 32,41
Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
5 Móz. 32,42
Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
5 Móz. 32,43
Ujjongjatok [Róm. 15,10.] ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, [Jel. 19,2.] bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
5 Móz. 32,44
Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué [Józs. 1,1. 2.] a Nún fia.
5 Móz. 32,45
És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
5 Móz. 32,46
Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
5 Móz. 32,47
Mert nem hiábavaló [rész 28,1-14. 15-68.] íge ez néktek; hanem ez a [rész 30,8-10. 15.] ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
5 Móz. 32,48
És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
5 Móz. 32,49
Menj fel ebbe az Abarim [4 Móz. 27,12-14.] hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
5 Móz. 32,50
És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt [4 Móz. 33,38.] Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
5 Móz. 32,51
Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek [4 Móz. 20,2. 8. 10-13.] vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
5 Móz. 32,52
Mert szemközt látod a [rész 34,4.] földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
