5 Móz. 34.
5 Móz. 34.
Mózes halála, a nép gyásza, Józsué.
5 Móz. 34,1
És felméne Mózes [rész 32,49. 50.] a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;
5 Móz. 34,2
És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;
5 Móz. 34,3
És a déli tartományt, és Jérikhónak, a [Bir. 1,16.] pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig.
5 Móz. 34,4
És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felől megesküdtem [1 Móz. 12,7. 28,13.] Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de [rész 32,52.] oda nem mégy át.
5 Móz. 34,5
És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr [rész 32,48-50.] szava szerint.
5 Móz. 34,6
És eltemeték őt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét [Júd. 1,9.] e mai napig.
5 Móz. 34,7
Mózes pedig száz és húsz [rész 31,2.] esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott vala meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ő ereje.
5 Móz. 34,8
És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezőségén harmincz [1 Móz. 50,3. 4 Móz. 20,29.] napig; és eltelének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.
5 Móz. 34,9
Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes [4 Móz. 27,18-21.] tette vala ő reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
5 Móz. 34,10
És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az Úr [2 Móz. 33,11. 4 Móz. 12,8.] színről-színre:
5 Móz. 34,11
Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte [2 Móz. 4,21.] vala őt az Úr, hogy véghez vigye azokat Égyiptom földén, a Faraón, minden ő szolgáján, és az ő egész földén;
5 Móz. 34,12
És mindama hatalmas [2 Móz. 14,21. 27. 15,23. 25.] erőben, és mindama nagy rettenetességben, a melyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei előtt.
