5 Móz. 31.
5 Móz. 31.
Mózes búcsúzik; Józsuét utódjának rendeli; a törvénykönyv átadatik a lévitáknak.
5 Móz. 31,1
És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
5 Móz. 31,2
Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig [rész 3,26. 27. 4 Móz. 27,12-14.] azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
5 Móz. 31,3
Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, [rész 3,28. 4 Móz. 27,18-22.] a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr.
5 Móz. 31,4
És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal [4 Móz. 21,24. 25.] az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.
5 Móz. 31,5
Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint [rész 7,1-5.] parancsoltam néktek.
5 Móz. 31,6
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga [rész 7,21.] megy veled; nem [Józs. 1,5.] marad el tőled, sem el nem hágy téged.
5 Móz. 31,7
Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te [rész 3,28. Józs. 1,6. 14,1.] mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
5 Móz. 31,8
Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne [Józs. 1,6. 9.] félj és ne rettegj!
5 Móz. 31,9
És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr [4 Móz. 4,5. 15.] szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
5 Móz. 31,10
És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik [rész 15,1.] esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
5 Móz. 31,11
Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
5 Móz. 31,12
Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
5 Móz. 31,13
És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
5 Móz. 31,14
Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, [Ésa. 38,1. 2 Pét. 1,14.] hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
5 Móz. 31,15
És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
5 Móz. 31,16
És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.
5 Móz. 31,17
De [2 Kir. 22,13.] felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem [Ésa. 59,2.] az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
5 Móz. 31,18
Én pedig valóban [rész 32,20.] elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
5 Móz. 31,19
Most pedig írjátok fel magatoknak [vers 16-18. 22.] ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
5 Móz. 31,20
Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől [2 Móz. 32,13. 33,1. 2.] megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig [Ésa. 1,4.] más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
5 Móz. 31,21
Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint [Józs. 24,14. 23. Ezék. 23,8. 9. 19,21.] cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala.
5 Móz. 31,22
Megírá azért Mózes ezt az [vers 16-19. rész 32,1. 2.] éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
5 Móz. 31,23
Azután parancsola [Józs. 1,1.] az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős [Józs. 1,6. 9.] és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
5 Móz. 31,24
Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
5 Móz. 31,25
Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák [vers 9. Józs 3,6.] vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
5 Móz. 31,26
Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája [1 Kir. 8,9. 2 Kir. 22,8.] oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
5 Móz. 31,27
Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, [rész 9,24.] pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
5 Móz. 31,28
Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam [rész 30,19. 32,1.] bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
5 Móz. 31,29
Mert tudom, [vers 16.] hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
5 Móz. 31,30
Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle [vers 19.] hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
