Jel. 20.
Jel. 20.
Ezeréves országlás. Góg és Mágóg. Utolsó ítélet.
Jel. 20,1
És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek [rész 9,1.] kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
Jel. 20,2
És megfogá a sárkányt, azt [rész 12,9. 2 Pét. 2,4.] a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,
Jel. 20,3
És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy [vers 7. 8.] kevés időre.
Jel. 20,4
És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; [1 Kor. 6,2.] és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért [rész 1,9. 6,9. 19,10.] és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták [rész 13,12. 16.] a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak [Róm. 8,17.] a Krisztussal ezer esztendeig.
Jel. 20,5
A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Jel. 20,6
Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második [rész 2,11.] halálnak; hanem lesznek az Istennek és a [rész 1,6. 5,10. 1 Pét. 2,5. 9. Ésa. 61,6.] Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
Jel. 20,7
És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az [vers 3.] ő fogságából.
Jel. 20,8
És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a [Ezék. 38,2.] Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse [rész 16,14.] őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
Jel. 20,9
És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
Jel. 20,10
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, [rész 19,20.] a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
Jel. 20,11
És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
Jel. 20,12
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek [Dán. 7,10.] nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely [rész 3,5. 13,8. 21,27. 2 Móz. 32,32. Zsolt. 69,29. Fil. 4,3.] az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik [rész 2,23. 22,12. Zsolt. 62,13. Jer. 17,10. 32,19. Mát. 16,27. Róm. 2,6. 1 Kor. 3,8. 2 Kor. 5,10.] szerint.
Jel. 20,13
És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik [vers 12.] szerint.
Jel. 20,14
A pokol pedig és a [1 Kor. 15,26. 54. 55.] halál vettetének a tűznek [rész 19,20.] tavába. Ez a [rész 2,11. 21,8.] második halál, a tűznek tava.
Jel. 20,15
És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
