Jel. 21.
Jel. 21.
Új ég és új föld. Mennyei Jeruzsálem.
Jel. 21,1
Ezután láték új eget [Ésa. 65,17. 66,22. 2 Pét. 3,13.] és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
Jel. 21,2
És én János látám a szent várost, az új [rész 13,12. Gal. 4,26. Zsid. 11,10. 12,22. 13,14.] Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára [2 Kor. 11,2. Eféz. 5,25-27.] felékesített menyasszony.
Jel. 21,3
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora [2 Kor. 6,16. Ezék. 37,27.] az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Jel. 21,4
És az Isten eltöröl [rész 7,17. Ésa. 25,8.] minden könyet az ő szemeikről; és a halál [rész 20,14. 1 Kor. 15,26. 54.] nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom [Ésa. 35,10.] nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
Jel. 21,5
És monda az, a ki a királyiszéken ül [rész 4,2. 20,11.] vala: Ímé mindent újjá [Ésa. 43,19. 2 Kor. 5,17.] teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
Jel. 21,6
És monda nékem: Meglett. [rész 16,17.] Én vagyok az Alfa [rész 1,8. 22,13.] és az Omega, a kezdet és [Ésa. 41,4. 44,6.] a vég. Én a szomjazónak adok az élet [rész 22,17. Ésa. 51,1. Ján. 4,10. 14. 7,37.] vizének forrásából ingyen.
Jel. 21,7
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Jel. 21,8
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, [rész 22,15. 1 Kor. 6,9. Gal. 5,21. Eféz. 5,5. 1 Tim. 1,9. 10.] és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második [rész 2,11. 20,14.] halál.
Jel. 21,9
És jöve hozzám egy a hét [rész 15,1. 6. 7.] angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a [vers 2. rész 19,7.] Bárány feleségét.
Jel. 21,10
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent [vers 2. Gal. 4,26. Zsid. 12,22.] Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
Jel. 21,11
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
Jel. 21,12
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai [Ezék. 48,31-34.] tizenkét törzsének nevei:
Jel. 21,13
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
Jel. 21,14
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, [Eféz. 2,20.] és azokon a Bárány tizenkét apostolának [Mát. 10,2-4.] nevei.
Jel. 21,15
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany [Ezék. 40,3. Zak. 2,1.] vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
Jel. 21,16
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
Jel. 21,17
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
Jel. 21,18
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
Jel. 21,19
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
Jel. 21,20
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
Jel. 21,21
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
Jel. 21,22
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
Jel. 21,23
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy [rész 22,5. Ésa. 60,19. 20. Zak. 14,7.] világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
Jel. 21,24
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában [Ésa. 60,3.] járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
Jel. 21,25
És annak kapui [Ésa. 60,11.] be nem záratnak nappal ([Ésa. 60,20. Zak. 14,7.] éjszaka ugyanis ott nem lesz);
Jel. 21,26
És a pogányok [Ésa. 60,11.] dicsőségét és tisztességét abba viszik.
Jel. 21,27
És nem megy abba be semmi tisztátalan, [rész 21,8. 22,15.] sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az [rész 3,5. 13,8. 20,12. 2 Móz. 32,32. Zsolt. 69,29. Fil. 4,3.] élet könyvébe, a mely a Bárányé.
