Jel. 19.
Jel. 19.
Éneklés és öröm a mennyben a nagy paráznának büntetésén; a Bárány menyegzője.
Jel. 19,1
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és [rész 7,10. 12,10.] a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
Jel. 19,2
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, [rész 16,7. Zsolt. 19,10. 119,137.] és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta [rész 18,20. 5 Móz. 32,43.] az ő szolgáinak vérét annak kezén.
Jel. 19,3
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy [Ésa. 34,10. rész 14,11. 18,18.] örökkön örökké.
Jel. 19,4
És leborula a huszonnégy Vén [rész 4,4.] és a négy lelkes állat, [rész 4,6.] és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
Jel. 19,5
És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
Jel. 19,6
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik [rész 11,15. 17. 12,10.] az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
Jel. 19,7
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
Jel. 19,8
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a [Ezék 16,10.] fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Jel. 19,9
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány [Mát. 22,2.] menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
Jel. 19,10
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd [rész 22,8. 9.], ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele [rész 1,9. 6,9. 20,4. 1 Ján. 5,10.] van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Jel. 19,11
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, [rész 6,2.] és a ki azon ül vala, hivatik vala [rész 3,14.] Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
Jel. 19,12
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; [rész 1,14. 2,18.] és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
Jel. 19,13
És vérrel hintett [Ésa. 63,3.] ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének [Ján. 1,1. 1 Ján. 1,1.] neveztetik.
Jel. 19,14
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és [vers 8.] tiszta gyolcsba öltözve.
Jel. 19,15
És az ő szájából éles kard [vers 21. rész 1,16. 2,16.] jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat [rész 2,27. 12,5.] legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének [rész 14,19. 20. Ésa. 63,3.] borsajtóját.
Jel. 19,16
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és [rész 17,14.] uraknak Ura.
Jel. 19,17
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, [Jer. 12,9. Ezék. 39,17.] és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
Jel. 19,18
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
Jel. 19,19
És látám, hogy a fenevad [rész 13,1-11. 17,11-14.] és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
Jel. 19,20
És megfogaték a fenevad, [rész 13,1.] és ő vele együtt a hamis próféta, [rész 13,11-16.] a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba [rész 20,14.] vettetének:
Jel. 19,21
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, [vers 15.] a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind [vers 17.] megelégedének azoknak húsával.
