Péld. 29.
Péld. 29.
Péld. 29,1
A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Péld. 29,2
Mikor öregbülnek az igazak, [rész 11,10.] örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Péld. 29,3
A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő [rész 10,1.] atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti [Luk. 15,3.] a vagyont.
Péld. 29,4
A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Péld. 29,5
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Péld. 29,6
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Péld. 29,7
Megérti az igaz [Jób 29,16. 17.] a szegényeknek ügyét; az istentelen [Luk. 18,2-4.] pedig nem tudja megérteni.
Péld. 29,8
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Péld. 29,9
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Péld. 29,10
A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Péld. 29,11
Az ő egész indulatját [rész 14,33.] előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Péld. 29,12
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
Péld. 29,13
A szegény és az [rész 22,2.] uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Péld. 29,14
A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke [rész 20,28.] mindörökké megáll.
Péld. 29,15
A vessző és dorgálás [rész 13,24.] bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Péld. 29,16
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét [Zsolt. 58,11. 91,8.] megérik.
Péld. 29,17
Fenyítsd meg a te [vers 15. rész 23,13. 14.] fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Péld. 29,18
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh [5 Móz. 28,1-14.] mely igen boldog!
Péld. 29,19
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Péld. 29,20
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több [rész 26,12.] reménység van, hogynem a felől!
Péld. 29,21
A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Péld. 29,22
A haragos [rész 26,21.] háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
Péld. 29,23
Az embernek kevélysége [rész 18,12. Máté 23,12.] megalázza őt; az alázatos pedig [Ésa. 66,2.] tisztességet nyer.
Péld. 29,24
A ki osztozik a lopóval, [3 Móz. 5,1.] gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Péld. 29,25
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Péld. 29,26
Sokan [rész 19,6.] keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Péld. 29,27
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
