Péld. 28.
Péld. 28.
Péld. 28,1
Minden istentelen [Jób 15,21. 22. 3 Móz. 26,36.] fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
Péld. 28,2
Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
Péld. 28,3
A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
Péld. 28,4
A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
Péld. 28,5
A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
Péld. 28,6
Jobb a szegény, a ki jár [rész 19,1.] tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
Péld. 28,7
A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a [rész 29,3.] dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
Péld. 28,8
A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, [Préd. 2,27.] a ki könyörül a szegényeken.
Péld. 28,9
Valaki elfordítja az ő fülét [Zak. 7,11-13.] a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
Péld. 28,10
A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe [rész 26,27. Préd. 10,8.] maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
Péld. 28,11
Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
Péld. 28,12
Mikor örvendeznek az [rész 11,11.] igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
Péld. 28,13
A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja [Zsolt. 32,5. 1 Ján. 1,9.] és elhagyja, irgalmasságot nyer.
Péld. 28,14
Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
Péld. 28,15
Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
Péld. 28,16
Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
Péld. 28,17
Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
Péld. 28,18
A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
Péld. 28,19
A ki munkálja az ő földét, [rész 12,10.] megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
Péld. 28,20
A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen [rész 20,21.] akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
Péld. 28,21
Személyt [rész 18,5. 24,23.] válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
Péld. 28,22
Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
Péld. 28,23
A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
Péld. 28,24
A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
Péld. 28,25
A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
Péld. 28,26
A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
Péld. 28,27
A ki ád a szegénynek, [rész 19,17. 22,9. 5 Móz. 15,7-10.] nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
Péld. 28,28
Mikor felemeltetnek az istentelenek, [vers 12.] elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, [2 Kir. 11,20.] öregbülnek az igazak.
