Péld. 27.
Péld. 27.
Péld. 27,1
Ne dicsekedjél a holnapi [Jak. 4,13. 14.] nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
Péld. 27,2
Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
Péld. 27,3
Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
Péld. 27,4
A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
Péld. 27,5
Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
Péld. 27,6
Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; [Zsolt. 141,5.] és temérdek a gyűlölőnek csókja.
Péld. 27,7
A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
Péld. 27,8
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
Péld. 27,9
Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
Péld. 27,10
A te barátodat, [rész 17,17. 18,24.] és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
Péld. 27,11
Légy bölcs fiam, [rész 23,15.] és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
Péld. 27,12
Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az [rész 22,3.] esztelenek neki mennek, kárát vallják.
Péld. 27,13
Vedd el a ruháját, mert [rész 20,16.] kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
Péld. 27,14
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
Péld. 27,15
A sebes záporeső idején való szüntelen [rész 19,13.] csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
Péld. 27,16
Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
Péld. 27,17
Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
Péld. 27,18
Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
Péld. 27,19
Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
Péld. 27,20
Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek [Préd. 1,8.] szemei meg nem elégednek.
Péld. 27,21
Mint az ezüst [rész 17,3.] a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
Péld. 27,22
Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő [Jer. 6,29.] bolondsága.
Péld. 27,23
Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
Péld. 27,24
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
Péld. 27,25
Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
Péld. 27,26
Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
Péld. 27,27
És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
