2 Kir. 9.
2 Kir. 9.
Jéhu királylyá kenettetik Izráelen; megöli Jórámot, az ő urát, és Akháziát és Jézabelt.
2 Kir. 9,1
Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.
2 Kir. 9,2
És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába,
2 Kir. 9,3
És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, [1 Kir. 19,16.] ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és [vers 11.] semmit ott ne időzz.
2 Kir. 9,4
És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.
2 Kir. 9,5
És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiőnk közül? És monda: Te veled, fejedelem!
2 Kir. 9,6
Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá [2 Krón. 22,7.] kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen,
2 Kir. 9,7
Hogy elveszítsed [1 Kir. 21,21-25. 29.] Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a [1 Kir. 18,13. 19,10.] prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.
2 Kir. 9,8
És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az [rész 10,11-14.] Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;
2 Kir. 9,9
És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, [1 Kir. 15,29.] a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.
2 Kir. 9,10
Jézabelt [vers 30. 35. 1 Kir. 21,23.] pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott.
2 Kir. 9,11
És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond [vers 1.] hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét!
2 Kir. 9,12
És mondának: Hazugság! Mondd meg az igazat. És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen.
2 Kir. 9,13
Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!
2 Kir. 9,14
Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt [rész 8,28. 1 Kir. 22,29.] Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.
2 Kir. 9,15
De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.
2 Kir. 9,16
És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, [rész 8,24-27.] a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.
2 Kir. 9,17
Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?
2 Kir. 9,18
És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? [vers 15.] Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.
2 Kir. 9,19
Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj [vers 15.] a hátam mögé.
2 Kir. 9,20
Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt.
2 Kir. 9,21
Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején [1 Kir. 21,1-13.] találkoztak vele.
2 Kir. 9,22
És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor [1 Kir. 18,4. 21,8-11.] Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!
2 Kir. 9,23
Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?
2 Kir. 9,24
Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.
2 Kir. 9,25
És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta:
2 Kir. 9,26
Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a [1 Kir. 21,19. 29. 22,38.] szántóföldre, az Úr beszéde szerint.
2 Kir. 9,27
Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is [vers 8. rész 8,27.] vágjátok le a szekérben és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba [Józs. 17,11.] menekülvén, ott meghalt.
2 Kir. 9,28
És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában.
2 Kir. 9,29
Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.
2 Kir. 9,30
És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
2 Kir. 9,31
És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh [1 Kir. 16,8-10.] Zimri! uradnak gyilkosa?
2 Kir. 9,32
Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.
2 Kir. 9,33
És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.
2 Kir. 9,34
Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak [vers 30. 33. 1 Kir. 21,8-10. 25.] és temessétek el; hiszen mégis csak [1 Kir. 16,31.] király leánya.
2 Kir. 9,35
De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
2 Kir. 9,36
És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr [1 Kir. 21,23.] beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,
2 Kir. 9,37
És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!
