2 Kir. 8.
2 Kir. 8.
Elizeus visszaadatja a súnemi asszony javait, megjövendöli Benhadád halálát, Hazáel királyságát. Jórám és Akházia uralkodása.
2 Kir. 8,1
És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek [rész 4,35. 36.] a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.
2 Kir. 8,2
És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék [Ruth 1,1-6.] a Filiszteusok földében hét esztendeig.
2 Kir. 8,3
Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért.
2 Kir. 8,4
A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.
2 Kir. 8,5
És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a [rész 4,8. 32-36.] kit feltámasztott Elizeus.
2 Kir. 8,6
És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.
2 Kir. 8,7
És [rész 6,13-23.] Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.
2 Kir. 8,8
És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: [1 Kir. 14,2. 3.] Meggyógyulok-é ebből a betegségből?
2 Kir. 8,9
És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből?
2 Kir. 8,10
Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy [rész 1,4.] halált hal.
2 Kir. 8,11
És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.
2 Kir. 8,12
És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet [rész 10,32. 33. 12,18. rész 13,3. 15,16.] az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.
2 Kir. 8,13
És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siria [1 Kir. 19,15.] királya.
2 Kir. 8,14
És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.
2 Kir. 8,15
Másnap azonban elővett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arczára, és meghalt: és uralkodék [vers 13.] Hazáel ő helyette.
2 Kir. 8,16
És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett [2 Krón. 21,4.] Jórám, a Josafát fia, Júda királya.
2 Kir. 8,17
Harminczkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig [2 Krón. 21,5.] uralkodott Jeruzsálemben.
2 Kir. 8,18
És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb [1 Kir. 21,20. 25. 26.] házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt.
2 Kir. 8,19
De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket [2 Sám. 7,11. 16.] ad néki és az ő fiainak mindörökké.
2 Kir. 8,20
Az ő idejében szakadt el [2 Sám. 8,14. 1 Móz. 27,40.] Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.
2 Kir. 8,21
És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere ő vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták őt, és a szekerek fejedelmeit, [rész 14,7.] megfutott a nép, kiki az ő hajlékába.
2 Kir. 8,22
És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el [Józs. 21,13.] Libna is.
2 Kir. 8,23
Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
2 Kir. 8,24
És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az [2 Krón. 22,1.] ő fia, ő helyette.
2 Kir. 8,25
Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.
2 Kir. 8,26
Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve [rész 11,1. 2 Krón. 22,2.] Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.
2 Kir. 8,27
És járt az Akháb [1 Kir. 16,30-33. 21,20.] házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.
2 Kir. 8,28
És hadba [2 Krón. 22,1. 5.] ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.
2 Kir. 8,29
Akkor visszatért [rész 9,15.] Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.
