2 Kir. 10.
2 Kir. 10.
Jéhu megöleti Akháb hetven fiát, és levágatja a Baál papjait.
2 Kir. 10,1
Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb fiainak tútoraihoz, ilyen parancsolattal:
2 Kir. 10,2
Mihelyt e levél hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erős városokkal és fegyverekkel együtt,
2 Kir. 10,3
Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az ő atyjának királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok házáért.
2 Kir. 10,4
És megrettenének felette igen, és mondának: Ímé már két [rész 9,24. 27.] király nem maradhatott meg ő előtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?
2 Kir. 10,5
És elküldének mind a király házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tútorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!
2 Kir. 10,6
És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jőjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, a kik nevelték őket.
2 Kir. 10,7
És mikor a levél hozzájok jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és ő hozzá küldték Jezréelbe.
2 Kir. 10,8
És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig.
2 Kir. 10,9
És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg őt; de ki ölte meg mind ezeket?
2 Kir. 10,10
Azért vegyétek eszetekbe ebből, hogy az Úrnak beszédéből egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, a [1 Kir. 21,19-24.] mit az ő szolgája, Illés által mondott.
2 Kir. 10,11
Azután levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta [rész 9,8. 1 Kir. 21,21.] a maradékát is.
2 Kir. 10,12
És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.
2 Kir. 10,13
És itt Akháziának, [rész 9,27. 2 Krón. 22,8.] a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.
2 Kir. 10,14
Ő pedig monda: Fogjátok meg őket elevenen. És megfogták őket elevenen, és megölték őket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.
2 Kir. 10,15
És mikor elment onnét, Jonadábbal, [Jer. 35,6.] a Rekháb fiával találkozott, a ki elébe jött, és köszönté őt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És ő kezet nyújta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe.
2 Kir. 10,16
És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút [vers 25. 26.] az Úrért. És vele együtt vitték őt az ő szekerén.
2 Kir. 10,17
És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, a kik az Akháb nemzetségéből megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet [rész 9,7-10. 1 Kir. 21,21. 24.] szólott Illésnek.
2 Kir. 10,18
És Jéhu összegyűjté az egész népet, és monda néki: Akháb [1 Kir. 16,31-33. 21,25. 26.] kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.
2 Kir. 10,19
Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a [vers 25. 26.] Baál tisztelőit.
2 Kir. 10,20
És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.
2 Kir. 10,21
És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma [1 Kir. 16,32.] minden zugában.
2 Kir. 10,22
Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelőinek. És hozott nékik ruhákat.
2 Kir. 10,23
És bement Jéhu és Jonadáb, [vers 15.] a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelői.
2 Kir. 10,24
És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivül nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közül, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.
2 Kir. 10,25
Mikor pedig elvégezték az égőáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülök meg ne meneküljön! És [1 Kir. 18,40. 5 Móz. 13,6-17.] levágták őket fegyver élével, és elhányták az ő holttestöket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,
2 Kir. 10,26
És kihordván a Baál templomának bálványait, [rész 11,18.] megégeték azokat.
2 Kir. 10,27
És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.
2 Kir. 10,28
Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelből.
2 Kir. 10,29
De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany [1 Kir. 12,26-30.] borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.
2 Kir. 10,30
És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid [rész 15,12.] negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.
2 Kir. 10,31
De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívéből, mert nem szakadt el [vers 29.] a Jeroboám bűneitől, a ki bűnbe ejtette az Izráelt.
2 Kir. 10,32
Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré őket Hazáel, [rész 8,12. 13.] Izráel minden határában.
2 Kir. 10,33
A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertől fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.
2 Kir. 10,34
Jéhunak egyéb [2 Krón. 22,8. 9.] dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erőssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
2 Kir. 10,35
És elaluvék Jéhu az ő atyáival, és eltemeték őt Samariában. És uralkodék Joákház, [rész 13,1.] az ő fia, helyette.
2 Kir. 10,36
A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendő.
