2 Kir. 11.
2 Kir. 11.
Athália zsarnoksága és bukása; Joás trónralépése.
2 Kir. 11,1
És Athália, Akházia [rész 8,26.] anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt [rész 9,27.] és az egész királyi magot megölette.
2 Kir. 11,2
De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia huga, fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, a kik megölettettek vala, elrejté az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem öletteték meg.
2 Kir. 11,3
És elrejtve vala Joás ő vele együtt az Úr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban.
2 Kir. 11,4
A hetedik esztendőben azonban elküldött Jójada, [2 Krón. 23,1.] és magához hivatta a Káriánusok és a testőrök csapatainak vezéreit, és bevitte őket magával az Úr házába, és szövetséget kötött velök, és megesküdteté őket az Úr házában, és megmutatta nékik a király fiát.
2 Kir. 11,5
És megparancsolta nékik, mondván: Ezt kell cselekednetek: közületek a harmadrész, a kik szombaton jőnek őrségre, [1 Krón. 9,22-25.] tartsa a király házának őrizetét;
2 Kir. 11,6
A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testőrök háta mögött való kapuban, és nagy szorgalmatossággal őrizzétek e házat, hogy senki reánk ne üthessen.
2 Kir. 11,7
Az a két rész pedig közületek, az egész, a mely szombaton az őrszolgálatból kilép, vigyázzon az Úr házának megőrzésére a királyhoz vezető részen.
2 Kir. 11,8
És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.
2 Kir. 11,9
És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, a mint meghagyta volt nékik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az ő embereit, azokat, a kik bementek szombaton az őrségre, azokkal együtt, a kiket felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.
2 Kir. 11,10
És a pap a csapatok vezéreinek azokat a kopjákat és [2 Sám. 8,7. 11.] paizsokat adta oda, a melyek Dávid királyéi voltak és az Úr házában voltak.
2 Kir. 11,11
És a testőrök ott állottak a király körül, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb szárnyától a bal szárnyáig, az oltár és a szenthely felé.
2 Kir. 11,12
És kivezeté Jójada a király fiát, és fejébe tevé a koronát, és kezébe [5 Móz. 17,18-20.] adá a bizonyságtételt, és királylyá tevék őt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!
2 Kir. 11,13
Mikor pedig Athália meghallotta a testőröknek [vers 1.] és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába.
2 Kir. 11,14
És mikor szétnézett, ímé a király ott állott az emelvényen, a mint szokás, és a király előtt állottak a fejedelmek és a trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés!
2 Kir. 11,15
De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nékik: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki őt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.
2 Kir. 11,16
És útat nyitottak néki, és ő arra az útra ment, a merre a lovakat vezetik be a király házába, és ott [vers 1. 2 Móz. 21,14.] megölték.
2 Kir. 11,17
És kötést tőn Jójada az Úr, [Nehem. 9,38. 10,28-30.] a király és a nép között, hogy ők az Úrnak népe lesznek; és külön a király és a nép között.
2 Kir. 11,18
És elment az egész föld népe a Baál templomába, és azt [rész 10,25. 26.] lerombolta, és oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál [5 Móz. 13,6-17.] papját az oltárok előtt ölték meg. És a pap gondviselőket rendele az Úr házában.
2 Kir. 11,19
És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testőröket és az egész föld népét, elvivék a királyt az Úrnak házából, és menének a testőrök kapujának útján a király házához. És Joás üle a királyok székébe.
2 Kir. 11,20
És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, miután megölték [vers 1. 16.] Atháliát fegyverrel a király háza mellett.
2 Kir. 11,21
Joás hét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett.
