2 Kir. 12.
2 Kir. 12.
Joás országlása; megöletése.
2 Kir. 12,1
Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást [2 Krón. 24,1.] királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.
2 Kir. 12,2
És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, a míg Jójada [rész 11,4.] pap oktatá őt;
2 Kir. 12,3
Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a [5 Móz. 12,5-8. 3 Móz. 17,3. 4.] magaslatok oltárain.
2 Kir. 12,4
És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás [2 Móz. 30,13.] pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr [5 Móz. 16,16. 17.] házához bevisz.
2 Kir. 12,5
Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta.
2 Kir. 12,6
De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait,
2 Kir. 12,7
Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.
2 Kir. 12,8
És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait.
2 Kir. 12,9
És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, a mely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek [1 Krón. 26,1.] őrizői minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak.
2 Kir. 12,10
És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király [2 Krón. 24,11.] íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott.
2 Kir. 12,11
És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, a kik a házon dolgoztak,
2 Kir. 12,12
És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.
2 Kir. 12,13
De abból a pénzből, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, [4 Móz. 10,2-10.] sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.
2 Kir. 12,14
Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.
2 Kir. 12,15
Számot sem vettek azoktól az emberektől, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert [rész 22,7.] híven jártak el.
2 Kir. 12,16
De a vétekért és a bűnért [3 Móz. 5,15. 16.] való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.
2 Kir. 12,17
Ebben az időben jött fel [rész 8,12. 13. 13,3. 4.] Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
2 Kir. 12,18
De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, a melyeket az ő atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az Úrnak szenteltek volt, és a melyeket ő maga szentelt néki, és minden aranyat, a mely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, [1 Kir. 15,18.] Siria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.
2 Kir. 12,19
Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak [2 Krón. 24,1-18.] krónika-könyvében?
2 Kir. 12,20
Fellázadván pedig az ő szolgái, pártot [rész 14,17-19.] ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, a merre Sillába megy az ember.
2 Kir. 12,21
Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt és eltemették őt az ő atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az ő fia lett a király ő helyette.
