Zsolt. 130.
Zsolt. 130.
Zsolt. 130,1
Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam!
Zsolt. 130,2
Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!
Zsolt. 130,3
Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
Zsolt. 130,4
De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. [Ézs 55,7]
Zsolt. 130,5
Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.
Zsolt. 130,6
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
Zsolt. 130,7
Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.
Zsolt. 130,8
Meg is váltja Izráelt minden bűnéből. [Mt 1,21]
