Zsolt. 131.
Zsolt. 131.
Zsolt. 131,1
Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Zsolt. 131,2
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
Zsolt. 131,3
Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
