Zsolt. 129.
Zsolt. 129.
Zsolt. 129,1
Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom ótas - vallja meg ezt Izráel! -,
Zsolt. 129,2
sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
Zsolt. 129,3
Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.
Zsolt. 129,4
De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét.
Zsolt. 129,5
Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.
Zsolt. 129,6
Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. [Ézs 37,27]
Zsolt. 129,7
Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő.
Zsolt. 129,8
Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében!
