III. TENGERPART, TENGERTÜKÖR, TENGERVÁROS
III. TENGERPART, TENGERTÜKÖR, TENGERVÁROS
A vasút egyszerre keletnek kanyarodik. s amint egy kettévágott hegy kapuján kiszabadulunk, előttünk áll a tenger.
Ez a titokteljes világ, ami több embert táplál, mint a föld. A közös haza.
A nap éppen akkor jött fel a dalmát hegyormok mögül, a hullámokat ezüst csillám födte egész a láthatárig; tíz vitorla látszott a távolban; a szemközti partok átlátszó köddel voltak elfátyolozva.
A tenger szépsége még arra nézve is elragadó, aki azt a pompázó földdel hasonlítja össze; hát még nekünk, kik előtt az árvíz ellentétes panorámája vonult végig még tegnapelőtt. A mocsokkal, iszappal hömpölygő áradat után a csendes, suttogó, zöld kristályként átlátszó tenger.
A délnek forduló part már egy másik zóna.
Az elhagyott hegytető még a „mérsékeltnek” csúfolt földöv területe, a meredeken aláomló part már a meleg földöv első szalagja. A tenger örökké meleg. Az adriai partvidék ritkán lát havat. Bizonyítják ezt a vén olajfák, mik a partoldalakat fedik, örökzöld, ezüst, hamvas lombjaikkal.
Titokteljes birodalma a néma népnek, amelynek óriásai hatalmasabbak a mi hadvezéreinknél, építészei, a korallok, nagyobbszerű műveket alkotnak, mint a mi münstereink; földlakói, a csigák, jobban hiszik a halhatatlanságot, mint mink, mert életükben megcsinálják sarcophagjaikat, amit az utolsó napon újra felvehetnek.
A tenger, ez a titokteljes percinga az idő nagy óraművében, mely szabályosan számlálja a csillagászi nap kezdetét és végét, még az éjsark alatt is, hol a hosszú éjben nincs dél, nincs éjfél.
A tenger, a szabadságvágyat felköltő, a visszatérő emléket fenntartó, a függetlenséget ébresztő nagy elem. Amely népnek tengere van, az nem könyörög annyit a földnek s nem káromolja annyit az eget.
Az egész part egy folytonos kert, lépcsőzetes szakaszokra rendezve, mint egy amphitheatrum karzatai; a szakaszok falai mellett szőlőlugasok képeznek hosszan elnyúló mennyezeteket; a gyümölcsfák teljes virágzásban. (Hajh, azokat soha nem bántja sem a „három fagyos szent”, sem a mogorva borkóstoló Orbán!)
A kertláncolat véget ér Miramárnál; a tündérszép kastély, sötét ciprusligetével messze benyúló földnyelv előfokát koronázza, s innen meglátszik Trieszt.
Ausztria gyöngye. A gyöngy Foglalatja sokba is kerül! Beszél arról a delegatiók évenkénti költségvetése. Egy kétárbocos éppen most indul útnak; vitorlái dudorrá felfúvódva, úgy áll ott a sima víztükrön, mint egy torony fantomja. A kikötőt árbocerdő tartja megszállva.
Triesztet ismerik sokan, leírták elegen, én csak annyi időt töltöttem benne, amennyi kellett rá, hogy nőmnek és leányomnak meleg öltönyöket vegyek, miket elég könnyelműek voltunk otthon hagyni, azt gondolva, hogy Olaszországban meleg van. Egész utazásunk alatt nem volt nagyobb meleg hét, nyolc foknál. Az egynapi itt időzés nagyobb részét Miramárra szántam.
Hogy megvalljam az igazat, a tengerváros nem tette rám azt a benyomást, amit vártam. Szép rakpartja nagyon csendes rakpart. A kikötőből egy hajót láttam csak eltávozni két nap alatt, s érkezni egyet sem; a reggel látott vitorlák halászbárkák voltak. Gőzös füstje nem tűnt fel az egész tengeren. Rakodni csak dongafákból láttam, kirakodni csak déli gyümölcsökből. Lehet, hogy ez csak ezen a napon volt így. A pesti rakpart élénkebb képet mutat. Ez igazi emporium jellegével bír gőzösei fürge rajával míg Trieszt kikötője oly mozdulatlanul áll, mintha photographnak fogadta volna meg nyugalmát.
Valami kis izgalomról is tudtam meg valamit egy ott megtelepült régi jó barátomtól dr. Goldmarktól. A triesztiek a jó öreg Garibaldinak egy hozzájuk intézett levelére szándékoznak valami választ componálni (ad formam, hogy a képviselőjüknek is bizalmat szavazzanak, de a kormányt se bántsák meg). A derék öreg szabadsághős a triesztieket megbiztatja, hogy eljön a boldog idő, amikor ők is Olaszországhoz fognak tartozni, s a jámbor triesztiek most nem tudják, hogy mit vegyenek maguknak ezen az ajándékon?
Már hogy mit nyerne vele Olaszország, ha Trieszt hozzá tartoznék, azt én nem tudom; hanem hogy mit nyerne vele Trieszt, ha Olaszországhoz tartoznék, azt nem tudja senki.
Nem is említve azt, hogy „drága” ugyan, de nem „eladó”.
