2. [1548 január-február]
2.
[1548 január-február]16
A Mihály nevű pribék beszámolója, melyet a budai beglerbég küldött17
Istanbul, Topkapi Sarayi Müzesi Arşivi, E 4473.
[1548 január-február]16
A Mihály nevű pribék beszámolója, melyet a budai beglerbég küldött17
Istanbul, Topkapi Sarayi Müzesi Arşivi, E 4473.
16 Az iratot – sok egyéb információ mellett – a Perényi Péterre vonatkozó közlések alapján datálhatjuk 1548 elejére. A hírek jó része természetesen az előző hónapok – durván 1547 második felének – eseményeit összegzi.
17 1548 január végéig még Jahjapasazáde Mehmed gyakorolta a budai beglerbégi funkciót, jóllehet a legújabb adatok szerint utódját, Kászimot már 1547. december 15-én kinevezték. Dávid Géza: Kászim vajda, bég és pasa. Keletkutatás, 1996 tavasz (megjelenés alatt). Ha a levél februárban kelt, akkor Kászim pasa küldte a Portára.
[A pribék] ezeket a híreket hozta:
A bécsi király18 Pozsonyba jött, összes bégjével tanácskozott,19 majd onnan felkerekedve Bécs felé indult. Bécsből aztán Linzbe ment, hogy találkozzék testvérével20 201és megbeszélje vele: fizessen-e harádzsot a boldogságos padisah őfelségének vagy másképpen járjon el, s hogy akarja-e a békét vagy sem, s aztán eszerint cselekedjék.21
18 I. Habsburg Ferdinánd magyar király.
19 Valószínűleg ezúttal is az 1547 decemberi nagyszombati országgyűlésről van szó, ahol Ferdinánd - mint láttuk - nem jelent meg személyesen.
20 V. Károly császár.
21 Arra a valós ellentmondásra utal, hogy a Habsburg fivérek követei 1547. június 19-én ötéves békeszerződést írtak alá Isztambulban, noha Károly korábban határozottan megígérte, hogy háborút indít Magyarország felszabadítására. Harádzson (adón) a Ferdinánd által vállalt évi 30 000 forint „ajándék”-ot érti.
A Horvát Bertalan nevű hitetlen magyar urat 400 lovassal Eger várába helyezte, és meghagyta neki, hogy gondosan őrizze a várat.22 A környékbeli falvakban tartózkodó lovas szpáhijait utasította, hogy legyenek a segítségére.
22 Egy adat szerint Horváth Bertalan 1544-ben Komárom kapitánya volt. Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából. Esztergom, 1900. 79. Egerben viszont 1547-ben Varkoch Tamás töltötte be a kapitányi posztot.
A Cső (Çön), a Szanda (Sonda), a Gyarmat (Gyermak), a Szécsény (Siçen) és a Ság (Şak) nevű várakba egyenként 200-300 lovast helyezett, s őket is figyelmeztette, hogy bár ő békében él a padisahhal, őket nem köti a béke; valamennyi várnak erősen meghagyta és parancsolta, hogy legyenek résen.
A Komárom nevű várban korábban 500 lovas állomásozott; a király most küldött még 500 lovast, hogy gondosan vigyázzák a várat.
A király titokban leveleket küldött valamennyi német, magyar és cseh úrnak, hogy aki képes lovat és fegyvert kiállítani, az minden tartományban szerszámozza fel a lovát, összes hadi eszközével álljon készen, hogy amint ő visszatér a testvérétől, annak állásfoglalása szerint tegyenek intézkedéseket.
Perényi Péterért a magyar urak és az érsek nevű hitetlen kezességet vállaltak, és [így] rögtön elengedték. Jelenleg Bécsben fekszik betegen. A király 40 000 aranyat követelt tőle, és mellé az Eger és Füzér (Füyuz) nevű várak átadását. Ő pedig az Eger nevű várat átadta, s megígérte, hogy a Füzér nevű várat is átadja, amikor a pénzt megfizeti.23
23 Perényi Péter országos főkapitányt 1542. október 10-én tartóztatták le, s egészen 1548 elejéig tartották fogságban. Elengedéséért pontosan az itt előadott feltételeket szabták. Vö. Sztárai Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról. Perényi Péter élete és halála. Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Téglásy Imre. Budapest, 1985. passim.
Ferdinánd mellett jelenleg csupán 3000 katona áll készen, a többit épp most sürgette meg.
Az uraktól úgy hallottam, hogy Ferdinánd embert küldött Keglevich horvát bánhoz és őt is tanácskozásra hívta. Ő azonban nem jött el, ezért [a király] 202némi katonaságot küldött ellene azzal, hogy vagy fogják el és hozzák el neki, vagy ha nem tudják kézre keríteni, erővel vegyék el néhány várát.24
24 Ferdinánd és Keglevich Péter (1538-tól horvát bán) viszonya azért romlott meg, mert az utóbbi nem volt hajlandó átadni Ferdinándnak egyik elhalt rokona vagyonát. A király valóban csapatokat küldött ellene, mégpedig a magyar források ellentmondó beszámolói szerint vagy 1542-44-ben, vagy 1546-ban. Ha datálásunk helyes, akkor az affér 1547-re teendő. Vö. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Hatodik kötet. Pest, 1860. 154-155.
A Barát25 követe[i] pedig folyamatosan járnak Ferdinándhoz; pontosan tájékoztatják [a királyt] a boldogságos padisah őfelsége minden lépéséről. A Barát éjjel-nappal várat épít és erősít. Követe Ferdinánddal együtt részt vett a Károllyal folytatott tanácskozáson, hogy bármit határoznak is, arról rögtön beszámoljon a Barátnak.
25 Martinuzzi (Fráter) György, Erdély kormányzója. A törökök is Brata-nak, azaz Barátnak hívták.
Úgy hallottam, hogy a Barát minden katonáját készültségbe helyezte azzal a szándékkal, hogy ha a király és testvére, Károly hadra kelnének és megindulnának, ő is a segítségükre siet.
Annak, hogy a boldogságos padisah őfelsége által követelt Becse nevű várat nem adta át, az az oka, hogy amennyiben a király nagy sereggel jönne, ő is felkelne és segítséget nyújtana neki. Ha [a király] mégsem jönne, akkor valószínűleg kénytelen lesz átadni [Becsét].26
26 A törökök 1546-tól kezdték követelni Becse átadását; a várat 1541 július-augusztusában egyszer már bevették Szülejmán csapatai, de 1542 elején az uralkodó visszaadta János Zsigmondnak. Mihnea Berindei–Gilles Veinstein: L’Empire ottoman et les pays roumains 1544-1545. Paris-Cambridge, 1987, 28. Ld. még Rokay Péter: I. Ferdinánd és Becse (1526-1551). In: A Habsburgok és Magyarország a XVI–XVIII. században (Tanulmányok). Debrecen, 1997. 11-15.
