OSZMÁN HÍRSZERZÉS MAGYARORSZÁGON

Teljes szövegű keresés

197FODOR PÁLDÁVID GÉZA: OSZMÁN HÍRSZERZÉS MAGYARORSZÁGON
In: Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben. Studia Agriensia 20. Eger, 1999
A 16-17. századi Habsburg-magyar és török végvári katonaság nemcsak a várak falainál vagy a harcmezőkön mérte össze rendszeresen az erejét. A két határvédelmi szervezet szívós és elszánt küzdelmet folytatott egymás titkainak: politikai és katonai terveinek, csapatmozgásainak, felszerelt-ségének, vagy éppen utánpótlásának felderítésében is. Az ellenfelek ez irányú tevékenységével itthon és külföldön is több kiváló tanulmány foglalkozott már. Elég csak Takáts Sándor, Josip Žontar, vagy újabban Szakály Ferenc idevágó munkáira utalnunk.1 Ezek a korabeli információszerzés általános jellegzetességeiről 198éppúgy tájékoztatást adnak, mint különleges kémekről és kémhistóriákról; a nagymarosi Trombitás fivérek pályarajza például mind a Habsburg, mind az oszmán oldal kémszervezetének módszereiről, szervezeti felépítéséről számos újdonsággal szolgált.
1 Takáts Sándor: A kalauzok és a kémek a török világban. In: Rajzok a török világból. II. Budapest, 1915. 133-212. Josip Žontar: Obveščevalna služba in diplomacija Avstrijskih Habsburžanov v boju proti Turkom v 16. stoletju/Der Kundschafterdienst und die Diplomatie der österreichischen Habsburger im Kampf gegen die Türken im 16. Jahrhundert. Ljubljana, 1973. Szakály Ferenc: Egy hódoltsági parasztpolgár, aki beleavatkozott a nagypolitikába. Nagymarosi, majd nagyszombati Trombitás János, 1559–1592. In: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Budapest, 1995. 219-387, főleg 255 skk.
E munkák sem pótolhatják azonban azt a még mindig hiányzó áttekintést, amely rendszerszerűen mutatná be az Oszmán Birodalom hírszerző tevékenységét. Persze aligha véletlen, hogy ez az összefoglalás egyelőre várat magára; jelenleg ugyanis alapvető információk felkutatása és összegyűjtése van napirenden, ami az oszmán forrásanyag természete miatt meglehetősen nehéz feladat. E „kis lépések taktikája” jegyében tett közzé nemrégiben a szerzők egyike egy kémvallatásról szóló beszámolót, s próbálta meg ennek kapcsán feltérképezni az oszmán hírszerzés szintjeit.2 Jelen közleményünk bizonyos értelemben ezt a programot kívánja tovább vinni: három oszmán dokumentum közreadásával a magyarországi török kémközpontok tevékenységébe próbál az eddigieknél jobb betekintést nyújtani.
2 Fodor Pál: Kémkedés a török korban. Keletkutatás 1995 ősz, 121-126. Egy hasonló esetre ld. Christine Isom-Verhaaren: Spying for Süleymán: the Ottoman Information Network in the Sixteenth Century. Turkish Studies Association Bulletin 19:1 (1995) 73-75.
Már az eddigi munkákból is ismeretes, hogy a hódoltságban az oszmánok legalább három szinten tartottak fenn hírszerző szervezetet: 1. a vilájet-központokban (azaz a 16. században Budán és Temesvárott), 2. a szandzsák-központokban és 3. az egyes várakban. Bármelyikről legyen is szó, feladata nagyjából az volt, amit egy budai beglerbégnek küldött rendelet így vázolt fel 1545. január 12-én: „Parancs a budai beglerbégnek: magasságos udvaromhoz nemrégiben levelet küldtél, s bizonyos híreket közöltél a gonosztevő Ferdinándról és vereségre kárhoztatott seregéről. Ezenkívül egy Ispán (?) Imre nevű nyelvet is küldöttél. Mindent, amit ez ügyben mondottál és mindazt, amit a nevezett nyelv vallott, teljességgel megértettük és tudomásunkra szolgált. Megparancsolom ezért, hogy a hírek továbbítását ezután se hagyd abba, s kémleltesd ki és kísérd figyelemmel a hitetlen ellenség helyzetét. Szerezz használható nyelveket és rendkívül pontos híreket, akár az átkozott Ferdinándról, akár testvéréről legyen szó; szerezz tudomást dőre terveikről és elképzeléseikről ... és jelentsd azokat folyamatosan boldogságos küszöbömhöz”.3
3 Istanbul, Topkapi Sarayi Müzesi Arşivi, E. 12321, f. 67r-67v. Végül a parancsban közlik, hogy a hírszolgáltatót visszaküldik Budára. Nyilván olyan hasznos információkkal szolgált, hogy érdemesnek látszott újra átdobni a határon.
Az alább olvasható kémjelentések azt illusztrálják, hogy miképpen igyekezett végrehajtani e feladatokat a budai beglerbég és egy szandzsák, nevezetesen a szolnoki szandzsák bégje. A három irat egybehangzóan tanúsítja, hogy a 16. század közepén a határvidéki oszmán méltóságok sikeresen építettek be kémeket a királyi Magyarország és a Habsburgok főbb központjaiba, s hogy ezek a hírszerzők – mint az magyar forrásokból is jól ismert – elsősorban a 199délszláv származású pribékekből és más köztes elemekből kerültek ki.4 A jelentések tartalmát és a valóságos politikai-katonai mozgásokat összevetve az is világosan kiderül, hogy az oszmánok informátorai minden lényeges kérdésben megbízható hírekkel látták el a bégeket és rajtuk keresztül a szultáni udvart.
4 Takáts S.: A kalauzok és a kémek, 68., 173. Vö. Szakály F.: i. m., 260. Jellemző Hamza bég 1561-ben tett nyilatkozta: „Mert énnékem hat esztendeje, hogy Bécsben lakik kémem, kinek felesége, gyermeke vagyon ott, ki ha akarja misét mond, ha akarja deák, ha akarja német, ha akarja magyar, ha akarja jó kapás, ha akarja katona, ha akarja sántál, ha akarja ilyen ép lábon jár, mint te és minden nyelven jól tud.” Takáts S.: i. m. 170.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages