A Magyarországon harcoló császári-királyi hadsereg idegen katonaságának felszerelése, fegyverzete a 15 éves háború idején
Elöljárójában meg kell jegyeznünk, hogy munkánk e részének elsődleges adatbázisául a bécsi Kriegsarchiv „Bestallungen” című fondja szolgált.
Az itt összegyűjtött iratokból, az előírások és tilalmak rendszerén keresztül, bepillantást nyerhetünk a hadsereg mindennapjaiba, anyagi viszonyaiba, megismerhetjük a katonai vezetés elképzeléseit, elvárásait. Jóllehet a megfogalmazott követelmények egy része mindig papíron maradt, a létszámokat, az egyes csapatnemek arányait és a fegyverzetet – épp a gyakori visszaélések miatt – ekkor még szigorúan és rendszeresen ellenőrizték. Így tehát épp a témánk szempontjából legfontosabb adatok esetében a legvalószínűbb az előírások viszonylag maradéktalan végrehajtása.
Bizonyítja ezt egy-egy a háború elejéről (1594), illetve végéről (1605) kiválasztott toborzási megbízás is. Az első dokumentum Zacharias Geizkoffler 1594. április 3-i levele, melyben tájékoztatja a császárt, hogy a „Zinisch” és „Kurzisch Regiment” előírás szerinti, 3000–3000 fős állománya már együtt 100van, de ha lesz elegendő fegyver, felfogadják a létszám fölött jelentkezőket is. A második forrás egy 1605. december 22-én kelt kimutatás Wilhelm Wradislaw von Mitrowitz tíz zászlóaljból álló, frissen toborzott „német” ezredének létszámáról. A tisztekkel, altisztekkel, tisztségviselőkkel együtt, a meghatározott 3000-rel szemben az egység 3081 főt számlált.
Ezek az iratok tehát, amellett, hogy tanúsítják az előírt létszámok meglétét, egy másik problémára is felhívják figyelmünket. Arra tudniillik, hogy a papíron megkövetelt létszámokat nem tekintették merev, áthághatatlan határvonalnak. Sokkal inkább egy olyan keretszámnak, amelyre a toborzóknak ugyan törekedniük kellett, de amely körül – a kínálat függvényében – a valós étszámok akár pozitív, akár negatív irányba, elmozdulhattak. Nem vették fejét a toborzónak, ha az egyik zászlóaljban 313, a másikban pedig csak 295 fő szolgált az előírt 300 helyett.
Ennek ellenére dolgozatunkban mindvégig a megbízásban megadott keretszámokkal dolgozunk, mert úgy véljük, hogy az előírásoktól való esetleges eltérések nem értek el olyan szintet, ami a megkövetelt fegyverzeti arányokat jelentős mértékben módosította volna.
Mindezek előrebocsátása után ismerkedjünk meg azzal az itt harcoló nyugat-európai katonasággal, amely a hadügyi forradalom katonai újításainak egyik legfontosabb magyarországi hordozója és közvetítője volt.