4.3 A lőpor gyártása
4.3 A lőpor gyártása
A lőporgyártás korántsem volt egyszerű folyamat. Miként az a korabeli szak-munkákban megfigyelhető, az első és legfontosabb lépésnek az egyes alkotóelemek alapos és szakszerű előkészítését tekintették. A salétromfőzés jelentette a legnagyobb feladatot, s ennek megfelelően ezzel az eljárással foglalkoztak a legtöbbet és a legkimerítőbben a szerzők. A műveletek hosszadalmas ismertetése helyett csak annyit tartok fontosnak leírni, hogy a salétromtartalmú földből nyert, illetve az épületek falán kivirágzó salétromot többféle módszerrel tették lőporkészítésre alkalmassá. Az előbbi esetében a földet vízzel átmosták, majd az így keletkezett lúgról lefőzték a vizet, és így visszamaradt a kristályos salétrom. Az utóbbi esetében oltatlan meszet használtak a salétrom megtisztítására. Mindehhez nagyszámú fa- és rézedény kellett.490
490 Biringuccio, 1925. 477-483., Dilich, 1967. 456-458., Elrich, 1676. 37-43., Furttenbach, 1627. 1-5., Ruscellum, 1620. II. 1-7., Miethen, 1683. II. 69-71. A magyarországi salétromtermelésre vonatkozóan l. Nyárády, 1958., Szathmáry, 1932. L. még: Iványi, 1927. 166-168.
A ként is tisztítani kellett. Ezért azt egy rézüstben megolvasztották, majd némi vizet adva hozzá, durva lenvásznon átszűrték. A kihűlt anyagot megrostálták, és a rostán fennmaradt kénszemcsékkel az egész műveletet megismételték.491 A faszén készítéséhez többféle fát tartottak megfelelőnek: a mogyorófát, a fenyőt, a hársfát, az égert, a fűzfát, sőt, Elrich a lenszárat vélte a legalkalmasabbnak.492
491 Dilich, 1967. 459., Elrich, 1676. 43-44., Ruscellum, 1620. II. 16-18. L. még: Iványi, 1927. 168-169.
492 Dilich, 1967. 460., Elrich, 1676. 45., Ruscellum, 1620. II. 15-16., 21., Miethen, 1683. II. 71-73. L. még: Iványi, 1927. 169-170. Szerinte Magyarországon főként a fenyőfát használták erre a célra.
A lőpor előállítása kétféle módon történt: kézi módszerrel, mozsár segítségével, vagy gépesítve, vízi, állati avagy emberi erő hajtotta puskaporőrlő malmokban. Az előbbi termelékenysége igen csekély volt, naponta csupán néhány font lőport lehetett így előállítani, hihetetlen fáradtság árán. A malmok, méreteiknél fogva, e téren sokkal hatékonyabbnak bizonyultak, s valamennyi szerző egyöntetűen a vízhajtást tartotta a legjobbnak. Egyetlen hátrányuk, hogy helyhez kötöttek, vagyis a természetes folyóvizek mellé kellett ezeket telepíteni. Az állati, esetleg az emberi erő alkalmazása az ostromlott várakban, főként a magaslaton épült várakban került előtérbe.
A portörő malmok szerkezete meglehetősen egyszerű volt. A meghajtó erőt fogaskerekekkel egy vagy több bütykös tengelyre (19. kép a) vitték át. Ezek forgás közben a belőlük kiálló bütykökkel, vagy a rájuk húzott hornyos kerekekkel (19. kép b) a megfelelő állványba befogott portörő rudakat (19. kép c) a beléjük ütött csapoknál (19. kép d) fogva a magasba emelték. Amikor a bütyök kifordult a csap alól, a portörő rúd lezuhant, bele a szerkezet alján levő hatalmas gerendába fúrt portörő lyukak (19. kép e) egyikébe. A portörő rudak, vagy kölyük száma a meghajtó erőtől függött. A törést végző, kopásnak leginkább kitett részeket megfelelő módon védték. A portörő lyukak aljába keményfa betéteket süllyesztettek, fölé pedig egy réz tányért helyeztek, a portörő rudak végét pedig rézlemezzel burkolták. A kölyüs portörő malom mellett Elrich egy őrlőkövekkel működő típust is leírt.493
493 Elrich, 1676. 46-47., Miethen, 1683. II. 62-65. A magyar malmok történetére l. részletesebben: Lambrecht, 1914. és Pongrácz, 1967.
A lőporgyártás összetett folyamat volt. Elsőként természetesen az alkotórészeket kellett összekeverni, amelynek sorrendjéről megoszlottak a vélemények. Ezután valamelyest megnedvesítették (főként tiszta forrásvizet használtak e célra), majd betették a portörőbe. A portörés közben állandóan figyelni kellett, nehogy kiszáradjon az anyag, mert a lisztszerű port nem törte, csak keverte a szerkezet. Túlnedvesítés esetén viszont masszává állt össze, ami ráragadt a kölyüre és a portörő lyuk falára. A különféle fajta porok „megdolgozása” más-más időtartamot igénylelt: legrövidebb idő az ágyúpor gyártásához, leghosszabb a finom gyújtó- és puskaporhoz kellett. Amikor a lőpor elkészültét vizsgálattal ellenőrizték: késsel egy darab papíron elkenték a lőport, s ha nem látszottak a salétrom fehér, s a kén sárga szemcséi, akkor a keveréket jónak nyilvánították. Ezután a háromféle lőpor szemcsézettségének megfelelő sűrűségű szitán átrostálták a lőport, majd nagy fatáblákon szétterítve megszárították. A legfinomabb szitán is áthullott maradékot belekeverték a következő, még feldolgozatlan adagba.494
494 Dilich, 1967. 460-461., Elrich, 1676. 47-48., Furttenbach, 1627. 6-8.
A felhasznált inventáriumok eddig értelmezett anyagában több mint 200 olyan tételt találtam, amely a várakban folyó lőporgyártással kapcsolatba hozható. Ezek a vizsgált 85 vár majd felének, egész pontosan 41-nek a leltárában szerepelnek.
A lőporgyártás előkészítő folyamatainak, vagyis a salétromfőzésnek, a kén tisztításának és a szénégetésnek kevés nyomát fedezhetjük fel az inventáriumokban, s ebből arra lehet következtetni, hogy e tevékenységek a várakon kívül zajlottak. Mindössze néhány esetben találunk salétromfőző, vagy salétromeresztő üstöt,495 és csupán egy alkalommal, Kassán 1669-ben beszél a forrás szénégető kemencéről.496
495 Fogaras, 1632. 3v., Kassa, 1647. 51v., Kassa, 1662. 8v., Sempte, 1636 után, 14v., Sempte, 1639. 3v., Tokaj, 1649. 194r. A hazai salétromtermelés legfontosabb adatait ismerteti: Pálffy, 1995a. 200-202.
496 Kassa, 1669. 18r. A jóval korábbi, 1571. évi kassai bevétel-kiadási jegyzőkönyvben viszont 195 fuvar faszén szállítást könyvelték el, s bár erről szóló tanulmányomban csupán a vasgyártással hoztam e mennyiséget összefüggésbe, feltételezhető, hogy jutott belőle lőporkészítésre is. Domokos, 2001. 79.
A lőporgyártó eszközök közül legfontosabb és legtermelékenyebb lőpormalmot a leltárak mindössze kilenc várunkban említik: ezek Eger, Gyula, Huszt, Kassa, Munkács, Sempte, Szigetvár, Trencsén, Ungvár.497 Gyulán és Szigetváron kézi erővel hajtott malomról szólnak a bejegyzések. Ez utóbbi egyik összeírásából pedig azt is megtudjuk, hogy e nem éppen könnyű munkát a török rabokkal végeztették.498 Vízi erővel működő malmot konkrétan csak Gyulán említenek a leltárak,499 de bizonyos forráshelyek alapján erősen valószínűsíthető, hogy a 17. század második felében Kassán is hasonló szerkezet volt.500
497 Eger, 1555. 8v., Eger, 1558. 113v., Eger, 1560. 4r., Gyula, 1554. 16v., Gyula, 1559. 3v., Gyula, 1561(l). 21v., Gyula, 1561(n). 2v., Huszt, 1674. 6r., Kassa, 1647. 55r., Kassa, 1650., 6r., Kassa, 1662. 12r., Kassa, 1669. 17v., Munkács, 1627. 40v., Sempte, 1626. 2v., Sempte, 1636 után, 13r., Szigetvár, 1547. 7v., Szigetvár, 1553. 7v., Trencsén, 1535. 1r., Trencsén, 1549. 2v., Trencsén, 1557(l). 44v., Trencsén, 1557(n). 13v., Trencsén, 1559. 2r., 4r., 4v., Trencsén, 1564. 4r., Ungvár, 1691. 93r. Megjegyzendő, hogy Trencsén leltáraiban latinul contusorium pulverum, németül Pulverstampf néven szerepelt a portörő malom. A felsoroltakon kívül Szatmáron is működött egy 15 kölyüs lőpormalom, de csak az 1704. évi inventárium említi. Szatmár, 1704. 26v.
498 Szigetvár, 1547. 7v.
499 Gyula, 1561(l). 21v., Gyula, 1561(n). 2v.
500 „Jtem in der Khirn Kamer, ein Newes ledernes Sieb sambt der ladt mit ein Rad, so der wasser treibt” Kassa, 1647. 55r. A vízerő felhasználására a kassai hadszertárban l. még: Domokos, 2001. 75., 77-78. Emellett az 1562. évi egri leltár adatait is lehet akként értelmezni, hogy azok a puskaportörő vízimalomról szólnak. Eger, 1562. Szabó, TT 1881. 762. 1688-ban pedig már bizonyosan állt ilyen Egerben, melynek egy baleset utáni újjáépítéséről tudósít a forrás: „Jn der Statt Erlau an dem Flueß Ein von Quaterstuckhen Vmbmauerte Puluer Mühl, welche in diesem Anno 1688 laufendten Jahr ganz Ruiniert, widerumb Erbaut vnnd Repariert, wie auch in einen gangsamb vnnd brauchsamben standt gebracht wordten, worinen befündten 2 wasser rödter mit 10 stampffen. Jttem das iern Rath sambt der Puluer Reittern vnndt allen darzue gehörigen handtwerckhs, vnnd Puluer Zeig Versehen wordten.” Eger, 1688. 246v.
A lőpormalmok szerkezeti felépítése is meghatározható az inventáriumok alapján. Kassa 1669. évi leltára minden fontos elemet felsorolt: „32 stampffen mit aus gestochenen 29 Platten, vndt angesetzten 32 Pulfer schuen, waller vndt Rathen 32”, vagyis a malomban portörő rudakat minden valószínűség szerint a korábban leírt módon kerékkel és bütykös tengellyel működtették.501 Ilyen, a malmokhoz tartozó kerék szerepel még Trencsén és Ungvár összeírásaiban is. Arra vonatkozóan, hogy lőpormalmokban hány portörő rúd működött, oly kevés az adat, hogy abból nem lehet következtetést levonni. Mindenesetre Egerben a 16. században négy, a 17. század végén tíz, Ungváron öt, Trencsénben nyolc kölyü dolgozott. Kassán kézzelfogható fejlődést tapasztalhatunk, mert míg 1647-ben és 1662-ben csak 16, addig 1669-ben, mint láttuk, már 32 kölyü működött.
501 Kassa, 1669. 17v. Bár a „waller” szót nem tudtam teljes bizonyossággal értelmezni, de gyanítom, hogy itt Wellbaum = meghajtó tengely értelemben szerepel, a „Rathen” pedig szinte biztosan a Rad eltorzult alakja.
A portörő szerkezetek fontos alkatrészeinek, mégpedig főként a portörő tányérnak és sarunak a megléte a felsoroltak mellett más várakban is valószínűsíti ezt a tevékenységet, így Szádváron és talán Pozsonyban is.502 Hasonlóképp a lőporszállításra tett utalások is megengednek ilyen következtetést Sáros és Szendrő esetében.503
502 Pozsony, 1592. 3r., Pozsony, 1594. 9r., Pozsony, 1595. 19r., Szádvár, 1596. 26r., Szádvár, 1600. 125v.
503 „Puluerum ex Saros adductorum, tunellae maiores viginti septem.” Huszt, 1549. 26v. „Pulueres in Zendereu facte medys vasis tribus 3.” Eger, 1555. 5v.
A lőporgyártás folyamatának következő lépéséhez, a különféle szemcsézettségű fajták szétválasztásához és szárításához szükséges eszközök is szép számmal megtalálhatóak a forrásokban. Az előbbire szolgáltak a különféle anyagokból, fából, fémből, szőrből készült sziták. Bár erre nincs konkrét utalás, de az anyag nyilván összefüggésben állt azzal, hogy melyik lőporfajtához kívánták használni: valószínű, hogy a szőrszita jóval sűrűbb hálójú volt, mint mondjuk a fémszita.504 Az elnevezések alapján is következtetni lehet arra, hogy milyen lőporfajtához tartoztak,505 olykor pedig konkrétan is közlik, hogy pl. ágyúporhoz való szitával van dolgunk. Az egyszerű, minden bizonnyal kézzel rázogatott sziták, rosták mellett a 17. század második feléből származó kassai leltárakban már gépesített osztályozó berendezés működéséről hallunk: „Jtem in der Khirn Kamer, ein Newes ledernes Sieb sambt der ladt mit ein Rad so der wasser treibt 1”.506 Ez a bejegyzés is bizonyítja a vízhajtás széleskörű felhasználását a kassai hadiipari központban. A gyártás utolsó mozzanatához, a szárításhoz a várakban is főként nagy fatáblákra terítették ki a lőport,507 de megfelelt e célra a lenvászon lepedő, egy teknő, egy asztal, egy láda is.508
504 Bajcsavár, 1581. 50v., Bazin, 1575. 81r., Eger, 1555. 8v., Eger, 1560. 3v., Eger, 1690. 88v., Kassa, 1647. 51r., 55r., Munkács, 1627. 40v., Murány, 1584. 26v., Pozsony, 1592. 5v., Pozsony, 1594. 11v., Pozsony, 1595. 21r., Pozsony, 1600. 30r., Sáros, 1556. 6v., Sempte, 1626. 3r., Sempte, 1636 után, 13v., 15v., 17r., Sempte, 1639. 1r.
505 „Ain staub vnnd khörnsib Jdest 2.” Bajcsavár, 1581. 50v., „staub Sieb No 3” vagy „khürn Süeb No 3”. Munkács, 1627. 40v.
506 Kassa, 1647. 55r.
507 Bajcsavár, 1581. 50v., Csábrág, 1602. 23v., Csábrág, 1625. 23v., Eger, 1555. 8v., Eger, 1560. 3r., Fogaras, 1632. 3v., Galgóc, 1615. 2r., Kassa, 1647. 55r., Kassa, 1662. 12v., Kassa, 1669. 17v., Munkács, 1627. 40v., Murány, 1584. 26v., Ónod, 1611. 2r., Ónod, 1669. 47v., Patak, 1689. 74r., Pozsony, 1595. 21r., Pozsony, 1600. 30r., Sáros, 1568. 19v., Sáros, 1606. 35v., Sáros, 1608. 58r., Sempte, 1636 után, 17r., Szádvár, 1596. 28r., Szádvár, 1600. 127v., Szepesvár, 1636. 6v., Szolnok, 1702. 6v., Tokaj, 1649. 192r., Trencsén, 1535. 1r., Trencsén, 1549. 2v., 3v., Trencsén, 1557(l). 47v., Trencsén, 1559. 4v.
508 Sorrendben: Érsekújvár, 1571. 7r.; Bazin, 1575. 81r., Csábrág, 1613. 2r.; Munkács, 1573. 34r.; Trencsén, 1557(n). 18r.
A korszerűbb portörő malmok mellett, kisebb hatékonysága ellenére, továbbra is használatban maradt a legegyszerűbb eszköz, a portörő mozsár a hozzá való portörő rúddal. Az összeírók rendszerint külön is jelezték, hogy a leltárba vett eszköz lőporkészítésre való,509 sokszor azonban csak a helyszínből (hadszertár, lőpormalom, lőporraktár), vagy a környezetében felsorolt tárgyak alapján lehet erre következtetni.510 Másfelől azonban, a rendelkezésünkre álló adatok alapján, az is elképzelhető, hogy mozsarakban csak a tüzes szerszámokba való speciális keverékeket készítették, amelyekből amúgy is kisebb mennyiség kellett.511
509 Borostyánkő, 1552. 1v., Borostyánkő, 1575. 1r., Diósgyőr, 1563. 10r., Diósgyőr, 1564. 16v., Eger, 1555. 8v., Huszt, 1546. 2r., Huszt, 1549. 28r., Kapronca, 1555. 21v., Léva, 1558. 43r., 45r., Munkács, 1573. 33r., Murány, 1690. 269r., Nyitra, 1580. 175r., 176r., Nyitra, 1582. 74r., 74v., Nyitra, 1587. 1v., Sáros, 1556. 6v., Sempte, 1626. 2v., Szádvár, 1608. 6v., Szentgyörgy, 1555. 18v., Szigetvár, 1547. 7r., Szigetvár, 1553. 8r.
510 Ecsed, 1619. 139r., Eger, 1556. 7r., Eger, 1560. 14v., Gyula, 1554. 17r., Huszt, 1550. 3v., Kassa, 1647. 50v., Krasznahorka, 1570(l). 4v., Murány, 1558. 222v., Palota, 1559. 4r., Patak, 1689. 74r., Pozsony, 1600. 30r., Sáros, 1557. 10r., Sáros, 1606. 37v., Sáros, 1608. 60r., Sempte, 1636 után, 13r., Sempte, 1639. 1v., Szatmár, 1660. 395v., Szigetvár, 1553. 7v., Tokaj, 1649. 193r., Végles, 1548. 31v.
511 Kassa, 1650. 6r., Murány, 1584. 24v., Pozsony, 1592. 3v., Pozsony, 1594. 9v., Pozsony, 1595. 19v., Szádvár, 1596. 26r., Szádvár, 1600. 125v., Szigetvár, 1558. 4v., Várad, 1604. 337v.
A lőporgyártás volumenére az 1576-os kassai felmérés szolgáltat adatokat. Itt utalást találunk arra, hogy a végvidék várainak ellátására külön tároltak 700 mázsa lőport, amit az összeírók keveselltek, s javasolták további 500 mázsa helyben történő készítését. Ehhez már rendelkezésre állt 700 mázsa salétrom (amit még meg kellett főzni) és 150 mázsa kén. Ennek összköltségét a biztosok 6175 forintban állapították meg.512
512 Kassa, 1576. 54r.
