NYILATKOZAT A PESTI NAPLÓBAN AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOKRÓL Pest, 1865. október 19.
NYILATKOZAT A PESTI NAPLÓBAN AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOKRÓL
Pest, 1865. október 19.
Pest, 1865. október 19.
Pest, okt. 18. 1865.
Az október 17-i Naplóban egy levél közöltetik Nagyváradról, mely többek nevében van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba némelyeknek azon eszméje, hogy „kötelesség minden 1861-i képviselőt, hacsak az physice vagy moraliter1 képtelenné nem lett, saját kerületében újra megválasztani, éspedig azért, mert miután a kormány 1861-ben az ország gyűlését feloszlatta, s most az új országgyűlés összehívásával mintegy a nemzetre apellált, a nemzetnek az 1861-i követek újabb megválasztásával kell bebizonyítani hű ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, melyeket az 1861-i országgyűlés kimondott”.
deak-002-004-003-0011 Fizikailag vagy erkölcsileg.
A választási mozgalmakba sem közvetve, sem közvetlenül nem kívánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szólaltam volna fel, de több oldalról, több ízben s majdnem naponként intéztetnek hozzám egyenes felszólítások szóban és írásban az iránt, vajon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam, s határozattá emelni segítettem. Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt választaniok ahelyett, ki a kerületet 1861-ben képviselte, s van-e csakugyan általános határozat, mely őket ebben gátolja. Ily egyenesen hozzám intézett kérdések és felszólalások 320folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmondom nehány sorban mind ezekre, mind a váradi levélnek reám vonatkozó tartalmára válaszomat.
Alkotmányos országban midőn a törvényhozás terén valamely fontos kérdés felett egyrészről a fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tudnak, s a fejedelem az ország gyűlését feloszlatva új választásokat rendel, s az országgyűlést ismét összehívja, ezen eljárásnak alkotmányos értelme csakugyan az, hogy a fejedelem a képviselők véleményének ellenében magára a nemzetre hivatkozik. Mert miután a képviselők saját egyéni meggyőződésök szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új választások tehát alkalmul szolgálnak a nemzetnek, hogy a választás által nyilatkozzék: vajon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képviselőinek elveit és eljárását. Helyeslés esetében vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is, de ugyanoly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma.
A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fekszik, s a nemzet éppen úgy kifejezi ragaszkodását ugyanazon elvekhez, melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ, de ugyanazon elvűeket, mintha egytől egyig az előbbieket választotta volna meg.
A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak fő feltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel fő kérdéseknél ellentétben ne legyenek. De ahol ezen feltétel több képviselői jelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyéb igen alapos motívumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hogy a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily esetben a választók szebben, nemesebben s a hazára nézve hasznosabban gyakorolják választási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik elveiknél és jellemöknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik főképp tekintetbe.
Ezen általános és tisztán okjektíve tartott nézeteimből láthatja ki-ki, hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állítottam, s azt határozattá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Lehet, hogy valahol több hazafiak abban állapodnak meg maguk között, hogy az 1861-i követeket fogják megválasztani, s amenynyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, 321kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénnyel és kötelező erővel nem bírhat. Saját választási szabadságát ki-ki lekötheti, de másét senki.
Nem is hiszem, hogy ily megállapodásokat maguk a megállapodók másnak kívánnák tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Továbbmenni s arra mások irányában mint kötelezőre hivatkozni erőltetés volna, és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak, melyet senki nem akarhat.
Ami a nagyváradi levélnek személyemre vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói személyem iránt kijelentettek;2 úgy tekintem azt, mint szívélyes ragaszkodást, de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meggyőződését egyenesen és egyedül az én személyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó, becsülést sem érdemelnék, annál kevésbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem helyességéről; minden más motívumot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtásom az, hogy közdolgainkban minél több okjektivitással és minél kevesebb szubjektivitással járjunk el.
deak-002-004-003-0022 Az olvasói levél írói kifejtették, hogy Deák „egyénisége és halhatatlan érdemei iránt való tiszteletük” jegyében hajlandók valamely 1861-es képviselőt megválasztani, mégha nem is szívesen, ha Deák magát az elvet követendőnek hirdeti.
A pietás szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása, de politikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik; minden fáradozásainak ez a legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietásnak szabad uralkodni, azon pietásnak, melynek tárgya a Haza.
Deák Ferenc
Pesti Napló, 1865. október 19. 240-4651. sz. Közli Kónyi Manó 3. köt. 462–464. p.
deak-002-004-003-0011 Fizikailag vagy erkölcsileg.
deak-002-004-003-0022 Az olvasói levél írói kifejtették, hogy Deák „egyénisége és halhatatlan érdemei iránt való tiszteletük” jegyében hajlandók valamely 1861-es képviselőt megválasztani, mégha nem is szívesen, ha Deák magát az elvet követendőnek hirdeti.
