BESZÉD KÉPVISELŐVÉ VÁLASZTÁSA ALKALMÁVAL Pest, 1865. november 23.
322BESZÉD KÉPVISELŐVÉ VÁLASZTÁSA ALKALMÁVAL
Pest, 1865. november 23.
Pest, 1865. november 23.
Tisztelt polgártársaim!
Minél súlyosabb a kötelesség, melynek teljesítésére Önök szíves bizalma felszólít, minél válságosabb az idő, melyben e felszólítás történik, annál nagyobb megtiszteltetés az reám nézve.
Szívesek voltak Önök szerény politikai pályámnak múltját kezességül elfogadni a jövőre. Hálával ismerem el e gyöngédséget, nem volnék képes más kezességet nyújtani.
Méltán és teljes joggal követelik Önök tőlem, hogy mint képviselőjük a hon javának előmozdítására fordítsam minden erőmet, s együttműködve azokkal, kik hivatva vannak intézkedni az ország ügyei felett, törekedjem a jelenben oly igen súlyos szenvedéseket megszüntetni, anélkül azonban, hogy a haza jövője kockáztatva legyen. (Éljenzés.)
Oly szent kötelességet szabtak Önök előmbe, melynek érzete minden jó embernek kebelében él. Nem kötötték bizalmukat részletekhez, s nem kívánták tőlem, hogy már előre számoljak még azon eszközökről is, miket leginkább célravezetőknek tartok. (Éljen.)
Lelkem mélyéből köszönöm e teljes bizalmat, mely néhány szóban kimondja, mit várnak Önök attól, kit képviselőjüknek választottak. E nehány szó egyszerű, de határozott, és mindent magában foglal. E nehány szó nem egyéb, mint az, hogy teljesítsem hűen polgári kötelességemet. (Hosszas éljenzés.) Ennél többet senki sem tehet, kevesebbet tenni senkinek nem szabad. (Helyeslés. Éljen.)
Ha Isten engedi, hogy szép, de nehéz megbízásunkat óhajtott sikerrel végezhetjük, a kedvező eredmény nem egyes embernek leend érdeme, hanem együtt és egyaránt mindazoké, kik Isten áldása mellett hű és ernyedetlen közreműködésük által eszközlötték a jót, s meggátolták, ami káros és veszélyes lehetne. (Éljen.)
Sok szép remény van kötve ezen országgyűlésnek működéséhez, sokkal több talán, mint ami jelenben létesíthető.
Oly igen sok, mi a nemzetnek fáj, oly sok és fontos, mit e hazában javítani és alkotni kellene, hogy mindezen bajokon azonnal teljes mértékben segíteni, s mindazt, ami hasznos, sőt szükséges volna, rövid időn [belül] létrehozni valószínűleg meghaladja képességünket és az ország kimerült erejét.
323Csak égető bajainkat orvosolhassuk ezúttal, csak alapját vethessük meg hazánk szebb jövőjének, az idő s a bilincseiből felszabadult szellemi és anyagi erő folytonos működése létrehozandja majd, ami még hiányzik, s amit most elérni nem lehet.
Igaz ügy mellett a tiszta és szilárd akarat s a kölcsönös méltányosság sok akadályt legyőzhetnek. Mi az igazságot és méltányosságot nemcsak követelni, hanem teljes mértékben viszonozni is akarjuk. De mindamellett politikai hiba volna már előre is teljesen biztosítottnak tekinteni ügyünk szerencsés kimenetelét, s erélyt és óvatosságot fölöslegesnek tartani, másrészről polgári bűn volna már előre reményt vesztve lankadni a munkában és küzdelemben. Az igaz ügynek mindig van jövendője, ha azt erély és eszélyesség támogatják.
Időnek előtte tehát ne örüljünk, de ne is csüggedjünk el soha. Ne tekintsük valószínűnek, de ne is tartsuk lehetetlennek, hogy a sors és elleneink hatalma, talán erőnk korlátoltsága, sőt meglehet, saját tévedéseink is háttérbe szoríthatják ismét egy időre óhajtásaink valósulását. Bízzunk, de sem a sors kedvezésében, sem a magunk erejében, sem mások segélyében ne bízzunk vakon. Cselekedjünk erélyesen, de megfontolva. Ez feladatunk. A siker Isten kezében van.
Ki az, ki helyzetünkben a jövőről biztosan szólhatna? Ki merné magáról állítani, hogy ereje nagyobb, mint a nehézségek, s hogy tévedni semmiben nem fog? Ki az, ki mint képviselő többet ígérhessen, mint azt, hogy szándéka tiszta lesz mindenkor, és akarata szilárd, s hogy önzést, mellékes tekintetet ismerni nem fog, hanem minden erejét és tehetségét hazája közjavának fogja szentelni?
Ezt ígérem én is Önöknek, tisztelt választóim, őszintén s a legtisztább lélekkel. (Éljen.) Fogadják ezen ígéretemet oly szívélyes bizalommal, aminővel képviselőjökké választottak. Fogadják újra hálámat a megtiszteltetésért, s tartsák fenn ezentúl is bizalmukat és szeretetüket irántam. (Hosszas lelkes éljenzés.)
Pesti Napló, 1865. november 24. 270-4681. sz. Közli Kónyi Manó 3. köt. 473–475. p.
