KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD SVETOZAR MILETIĆ1 MÓDOSÍTÁSI JAVASLATÁRÓL A FELIRATI JAVASLAT VITÁJÁBAN Pest, 1866. december 15.
KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD SVETOZAR MILETIĆ1 MÓDOSÍTÁSI JAVASLATÁRÓL A FELIRATI JAVASLAT VITÁJÁBAN
Pest, 1866. december 15.
Pest, 1866. december 15.
deak-002-004-017-0011 Miletiľ, Svetozar (1826–1901), a magyarországi szerb nemzeti mozgalom vezetője, 1876-ban hírlapírói tevékenysége miatt perbe fogták, és börtönbüntetésre ítélték.
Tisztelt Ház!
Miután a fennforgó tárgy fölött2 a ház a múlt napokban már határozott, mai tanácskozásunk csak arra terjedhet, vajon e fölirati javaslat a háznak határozata szerint készült-e, amint azt Tisza Kálmán képviselőtársunk és tisztelt barátom igen helyesen megjegyzé, ki szintén ezen szempontból nyilatkozott.
deak-002-004-017-0022 Deák felirati javaslatáról.
Amiket az előttem szóló képviselő úr előadott, bocsásson meg, ha minden részben figyelemmel nem követhettem, mert – valószínűleg a ház rossz akusztikája miatt – csak töredékesen értettem, amit mondott; hanem azokra, amiket a mondottakból megértettem, egypár megjegyzést mégis teszek. (Halljuk!)
Egyik az, hogy ő határozottan kijelenté, hogy a jogfolytonosságnál fogva még azt sem akarja, hogy a bizottságok előmunkálatokat készítsenek, és mégis első és mindenekelőtti teendőnknek mondotta, hogy mi a nemzetiségekkel kiegyezkedjünk. (Tetszés.) Ő azt mondja, hogy az alkotmány visszaállítását követeli, és ez azon alap, melyből kiindul; amiket pedig beszédében előadott mint a nemzetiségi követeléseket, azok lehetnek igenis méltányosak, lehetnek opportunusok, de azon alkotmányból, melyet ő velünk együtt visszaállíttatni követel, bizonyosan nem folynak. (Helyeslés.) Ő végveszélyt jövendöl Magyarországra nézve, ha a román és nem tudom, melyik nemzetiséggel 420föderációba nem lépünk. Kérdem a tisztelt képviselőket, a magyar alkotmány Magyarország területén a föderációra van-e alapítva, vagy alkotmányos egységre? Hol van azon alkotmányban, melynek visszaállítását ő is sürgeti, nyoma a föderációnak akár a román, akár más nemzetiséggel? Ez ebből az alkotmányból nem foly. Lehet, hogy lesznek oly idők, midőn mi itt, a nemzet képviselői tovább is készek leszünk menni, mint betűjéhez az eddigi törvényeknek ragaszkodni, mondom, ez idő elkövetkezhetik, de addig, míg ezt az alkotmányt sürgetjük, míg annak visszaállítása első teendőnk, addig, azt hiszem, hogy föderatív alapról szó sem lehet. (Helyeslés.)
Ami a tisztelt képviselő úrnak jövendöléseit illeti, hiszen a politikában nemcsak ő, mások is szeretnek jövendölgetni, de ez mindig háládatlan munka, mert oly egyes események jöhetnek közbe, melyek az egész jövendölést semmivé teszik, s én azt tapasztaltam, hogy akik határozott bizonyossággal jövendölgetnek a politikában, legalább annyiszor csalatkoznak jövendöléseikben, mint a százesztendős kalendáriom az idő megjósolásában. (Derültség.) Az egyiket úgy, mint a másikat semmivé teszi egy véletlen közbejött esemény.
Egyébiránt azon eszmék, melyeket ő említett, e házban nem most hangzanak először. Emlékezhetnek a tisztelt képviselők, hogy az első fölirat tárgyalásakor az első föliratban azon kifejezés ellen: „önálló, szabad nemzet” egyik képviselő3 fölszólalt, és azt kívánta, hogy úgy tétessék: „önálló, szabad nemzetek”. Erre egy másik érdemes képviselő4 felelt meg legcélszerűbben, mert azt mondotta, hogy e kifejezés által: „önálló, szabad nemzet” Magyarország akármi ajkú lakosainak összessége, komplexuma értendő, nem pedig külön az egyes nemzetiségek. A ház akkor azon indítványt egyszerűen mellőzte, és a fölirat szavait megtartotta. Ugyanazon fölirat tárgyalásakor – ha nem csalódom, a harmincadik ülésben – maga Miletiľ képviselő úr körülbelül ez eszméket pendítette meg, és e szót: „magyar nemzet” ki akarta hagyatni a föliratból, és azt kívánta helyébe tétetni: az „ország nemzetei”. Ott is már egy föderáció eszméjéről szólott. Indítványát akkor egyetlenegy képviselő pártolta csak,5 legalább föl mellette senki nem szólalt. A ház ezt is közakarattal vetette el. Miért? Mert a ház azon meggyőződésben volt, hogy addig, míg alkotmányunk fennáll, addig, míg az úgy fenntartatik, amint fenntartatni mi sürgetjük, addig Magyarországban politikai nemzetiség csak egy van, s ez a politikai nemzetiség éppen úgy magában foglalja a románokat, mint a magyarokat, éppen úgy a szerbeket, mint a tótokat. (Helyeslés.) Midőn a ház az említett első fölirat tárgyalásakor tett észrevételét, amint említém, félrevetette, oly képviselők6 nyilvánították teljes megnyugvásukat a fölirat kifejezését illetőleg, kiknek nem magyar ajkú választóik vannak. Egyébiránt azt hiszem, 421arról, hogy föderációvá alakítsuk-e át azon alkotmányt vagy ne, most e helyen nem tanácskozhatunk.
deak-002-004-017-0033 Stratimiroviľ, Đorđe (1822–1899), a magyarországi szerb felkelés főparancsnoka 1848–49-ben, 1859-ben tábornok, 1865-től a nagybecskereki kerület országgyűlési képviselője.
deak-002-004-017-0044 Gozsdu Manó (1802–1870), ügyvéd, 1860–1861-ben Krassó megye főispánja, 1865-től képviselő, 1869–1870-ben a legfőbb ítélőszék bírája.
deak-002-004-017-0055 Adolf Dobrzansky.
deak-002-004-017-0066 Stefanidesz Henrik (alsókubini ügyvéd, Árva megye választókerületének képviselője, 1867-től az Igazságügy-minisztérium osztálytanácsosa) és Böszörményi László (1823–1869, 1861-ben Szabolcs megye főjegyzője, az 1865–68. évi országgyűlésen képviselő, a szélsőbal híve. 1867-től jelentette meg Magyar Újság című lapját, melyben közölte Kossuth kiegyezést támadó írásait. Emiatt izgatásért elítélték, s a fogságban meghalt.).
Amit ezenkívül a nemzetiségek joggal és méltányossággal kívánhatnak, arra nézve a fölirat elég világosan szól, midőn azt mondja, hogy adja vissza tehát felséged alkotmányos szabadságát a magyar nemzetnek – amit természetesen nem egy nemzetiségre értünk, hanem az összes nemzetiségeknek mint politikai nemzetnek egységére; feljebb pedig világosan kimondjuk azt is, hogy őfelsége adja vissza az alkotmányt, és nyújtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlítés eszközlésére s belviszonyainknak oly rendezésére, mely az egyeseknek már kimerült anyagi erejét, jóllétét a végsüllyedéstől megmentse, és hazánk minden nemzetiségű és vallású polgárainak igazságos, méltányos, megnyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye. A fölirat e szavai, úgy hiszem, minden nemzetiségű honpolgárokra teljesen megnyugtatók lehetnek, miután alkotmányos állásunk és a ház helyzete tiltja, hogy most a rendszernek egy oly lényeges átalakulásáról tanácskozzunk, minő volna alkotmányunkat föderatív alapra átfektetni. (Helyeslés.) Ezt bízzuk azon időkre és azokra, kik valaha arról netalán szólani kívánnak. Ami pedig a nemzetiségek jogos, méltányos igényeit illeti, ezek részletezése és kifejtése elő fog fordulni, mikor a nemzetiségi kívánatok iránti bizottság munkálata előttünk lesz, és mi oly helyzetben leszünk, hogy abba belebocsátkozhatunk.
Ami végre, mit beszédében a tisztelt képviselő úr annyiszor emlegetett, Horvát-, Dalmát-, Szlavónországokat illeti, megjegyzem, hogy Magyarország alkotmánya és a magyar közjog azt a három országot sohasem nevezte háromegy királyságnak, hanem nevezte társországoknak. (Úgy van!) Az említett országok magokat most ugyan így nevezik, ami ellen én most szólani nem akarok, hanem meglepő, hogy ugyanazon képviselő, ki a magyar alkotmány rögtöni teljes visszaállítását sürgeti, és még addig előmunkálatokat sem akar tétetni, ezen kifejezést használja, mely a magyar közjogban nemcsak ismeretlen, hanem a magyar alkotmányos fogalommal egyenesen ellenkezik is. (Helyeslés.)
(Svetozar Miletiľ: Szerb vagyok!)
Ami Horvát-, Dalmát- és Szlavónországokat illeti, Magyarország országgyűlése megmutatta készségét velök a legbarátságosabb viszonyba lépni. Ideküldötték választottaikat, országgyűlésünk is küldött választottakat, és ezek egymással tanácskozván némely dolgokban megállapodtak, némely dolgokra nézve pedig még függőben maradt a kérdés; szóval az országgyűlés megtette az előmunkálatokat, tovább még eddig nem mehetett. Senki sem mondhatja, hogy ezen három ország, Horvát-, Dalmát- és Szlavónországok irányában Magyarország visszataszítólag járt volna el. Mi mindent elkövettünk, 422és valószínűleg e ház is el fog mindent követni, hogy a békés kiegyenlítés az alkotmány alapján létrejöjjön. Mi lesz következése, ha ez nem sikerülne, annak fejtegetésébe bocsátkozni nehéz; csak azt mondhatom, hogy részemről – és talán joggal mondhatom, e ház részéről – semmi sem fog elmulasztatni, hogy ezen békés, barátságos kiegyezés létrejöjjön.
A képviselő úr többi előadásaira valóban azért nem tehetek megjegyzést, mert mint már fennebb említém, hihetőleg az akusztika rossz volta miatt némely eszméit nem követhettem figyelemmel, mert egyes lényeges szavait nem érthettem.
Én tehát azt a véleményt mondom ki, hogy oda nem mehetünk vissza, ami a ház határozatába vágna, s azt kell csak megítélnünk, vajon a fölirat a ház határozata szerint van-e szerkesztve, vagy nem. Ha valakinek efölött észrevétele van, köszönettel vesszük, s ha a ház beleegyezését adja, természetesen el fog fogadtatni.
Végül ismétlem, mit előbb mondtam, hogy a nemzetiségi igényekre nézve – miután mi annak: „magyar nemzet” mindig azt az értelmet adtuk, hogy Magyarország politikai nemzetisége egy, mely magában foglal minden más nemzetiséget – mi itt se az ő rovásukra kimondani semmit sem akartunk, se méltányos igényeiket, valahányszor alkalom volt, nem akartuk megtagadni. Azt hiszem tehát, hogy azon tisztelt képviselők is, kik más nemzetiségekhez tartozó választókat képviselnek, a fölirat ezen részében bizton megnyughatnak. (Élénk, hosszas éljenzés.)
Képviselőházi napló 1865–1868. 3. köt. 137, 138. p. Közli Kónyi Manó 4. köt. 132–135. p.
deak-002-004-017-0011 Miletiľ, Svetozar (1826–1901), a magyarországi szerb nemzeti mozgalom vezetője, 1876-ban hírlapírói tevékenysége miatt perbe fogták, és börtönbüntetésre ítélték.
deak-002-004-017-0022 Deák felirati javaslatáról.
deak-002-004-017-0033 Stratimiroviľ, Đorđe (1822–1899), a magyarországi szerb felkelés főparancsnoka 1848–49-ben, 1859-ben tábornok, 1865-től a nagybecskereki kerület országgyűlési képviselője.
deak-002-004-017-0044 Gozsdu Manó (1802–1870), ügyvéd, 1860–1861-ben Krassó megye főispánja, 1865-től képviselő, 1869–1870-ben a legfőbb ítélőszék bírája.
deak-002-004-017-0055 Adolf Dobrzansky.
deak-002-004-017-0066 Stefanidesz Henrik (alsókubini ügyvéd, Árva megye választókerületének képviselője, 1867-től az Igazságügy-minisztérium osztálytanácsosa) és Böszörményi László (1823–1869, 1861-ben Szabolcs megye főjegyzője, az 1865–68. évi országgyűlésen képviselő, a szélsőbal híve. 1867-től jelentette meg Magyar Újság című lapját, melyben közölte Kossuth kiegyezést támadó írásait. Emiatt izgatásért elítélték, s a fogságban meghalt.).
