FELIRATI JAVASLAT AZ 1866. NOVEMBER 17-ÉN KELT KIRÁLYI LEIRATRA Pest, 1866. december 11.
415FELIRATI JAVASLAT AZ 1866. NOVEMBER 17-ÉN KELT KIRÁLYI LEIRATRA
Pest, 1866. december 11.
Pest, 1866. december 11.
Fölséges Császár és Király!
Midőn a jelen országgyűlés megnyitásakor Fölséged a királyi székről ünnepélyesen kijelentette élénk óhajtását, „vajha sikerülne a kiegyenlítés nagy művét szerencsésen befejeznünk”, mi, a nemzet képviselői bizton reménylettük, hogy a fennforgó súlyos nehézségek „megnyugtató, tartós és maradandó megoldását” rövid időn elérhetjük.
Reménylettük ezt, mert a legmagasabb trónbeszédben Fölséged maga is határozottan a pragmatica sanctiót mint kölcsönösen elismert jogalapot választotta kiindulási pontul.
Meg valánk győződve, hogy miután Fölséged oly kiegyenlítést óhajt, mely „tartós és maradandó” legyen, azt a jogalapot, mely nélkül alkotmányos úton minden kiegyenlítés lehetetlen, azt a jogalapot, melyet Fölséged maga is elismert és kiindulási pontul választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állítani.
De, fájdalom, e reményünk mind ez ideig nem teljesült! A pragmatica sanctio, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztosító része egyoldalú hatalomszóval fölfüggesztett, tettleg még most is föl van függesztve, alkotmányunk nem állíttatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbe léptetése nincs teljesítve!
Minő alapra építsük tehát a kiegyenlítés művét, midőn az egyetlen biztos alap még most is hatályon kívül van? Mely úton törekedjünk a kitűzött cél felé, ha az az egyetlen út, melyet nekünk mint a nemzet képviselőinek követnünk szabad, az alkotmányosság útja, el van előttünk zárva?
Kifejtettük ez országgyűlésről Fölségedhez alázatosan fölterjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállítását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, míg a törvény szabta úton el nem töröltetnek, sértetlenül fenn kell tartani, és tettleg végre kell hajtani. Életföltétele ez az állam lételének, mely nélkül se az egész, se az egyesek a törvényben biztos támaszt nem találhatnak. A törvények elismerése s azok tettleges teljesítésének megtagadása jogilag egymás mellett meg nem állhatnak.
Aggódva látjuk, hogy fölhozott okaink és ismételt kérelmeink sem valának 416eddig képesek Fölségedet arra bírni, hogy teljesítse a nemzetnek azon jogos kívánatát, amelynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctio által biztosított jogoknak s mellőzése a sanctio pragmatica lényeges föltételének.
A kegyelmes királyi leirat, melyet Fölséged második föliratunkra legközelebb válaszul hozzánk küldeni méltóztatott, az abban foglalt legmagasabb ígéretek és elismerés által sem képes ez aggodalmunkat megszüntetni. Mert mi az alkotmánynak s a teljes jogfolytonosságnak azonnali tettleges visszaállítását kértük, s e kérelmünk a királyi leirat által nem teljesíttetett. Időhöz és feltételekhez van abban az is kötve, ami határozottan meg nem tagadtatott, pedig a jogilag fennálló törvények fenntartását és teljesítését más időre halasztani vagy ezután teljesítendő föltételekhez kötni nemcsak a mi alkotmányunkkal, hanem átalában a törvényesség és alkotmányosság alapelveivel ellenkezik.
Hódoló tisztelettel kérjük Fölségedet, ne tegye alkotmányunk visszaállításának s a jogfolytonosság életbe léptetésének halasztásával lehetetlenné a megnyugtató kiegyenlítés nagy művét. Míg alkotmányon kívül állunk, a törvényhozásnak alkotmányos jogát nem gyakorolhatjuk. Célravezetők csak oly egyezkedések lehetnek, melyek a nemzet és fejedelem között az alkotmány alapján történnek. Abszolút hatalom egyrészről, alkotmányos szabadságától megfosztott nemzet másrészről megnyugtató, tartós és maradandó megoldáshoz jutni sohasem fognak. Nekünk, a nemzet képviselőinek azt a jogot, hogy a trón és haza érdekében a fejedelemmel mint a törvényhozás másik részével egyezkedjünk, az alkotmány adja, s alkotmány nélkül e jognak gyakorlása nem nyugszik biztos alapon.
Vannak helyzetek az államok életében, amelyeket hosszasan fenntartani lehetetlen anélkül, hogy veszélyt hozók ne legyenek. Vannak helyzetek, melyek újabb bonyodalmak nélkül is megmérgezik, fölemésztik az állam erejét, s képtelenné teszik azt, hogy erősebb rázkódtatásoknak ellentálljon, vagy ily rázkódtatások után magát sokáig fenntarthassa. Ilyen állapot az, ha valamely államnak belviszonyai sok ideig ziláltak, rendezetlenek, ha az egésznek, mint az egyeseknek anyagi ereje ki van merítve, hite és bizalma meg van ingatva. Hol találjon biztos támaszt a trón és állam, ha saját népei nem bírnak támaszul szolgálni? Minden időben veszélyes ily állapot, de veszélyes az kivált korunkban, midőn elintézetlen nagy kérdések, fölizgatott érdekek és kedélyek minden oldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népeit.
Belviszonyaink, sőt Fölséged egész birodalmának viszonyai sincsenek oly 417szilárd és rendezett állapotban, hogy teljes biztosság érzetével, nyugodtan nézhessünk azon eshetőségek elé, melyeket a külbonyodalmak s a ki nem számítható véletlen hozhatnak reánk. Sok, igen sok, ami múlhatlanul és gyorsan teendő, s aminek elhalasztására talán már nincs idő. Ne engedje Fölséged, hogy a bekövetkezhető események ily állapotban találjanak bennünket; nyújtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlítés eszközlésére, saját belviszonyainak oly rendezésére, mely az egésznek úgy, mint az egyeseknek már kimerült anyagi erejét s jóllétét a végsüllyedéstől megmentse, sőt a lehetőségig emelje és kifejtse, a hazánk minden nemzetiségű és vallású polgárainak igazságos, méltányos és megnyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye, hogy ingatlan támasza lehessen a trónnak és államnak.
E cél elérésére mindenekelőtt múlhatlanul szükséges, mint eddigi föliratainkban is kifejtettük, alkotmányunknak azonnali teljes visszaállítása s a jogfolytonosság tettleg életbe léptetése. Midőn tehát ezt kérjük és ismételve sürgetjük, saját hazánknak, Fölségednek s uralkodóházának és egész birodalmának érdekében tesszük azt. Kívánatunk jogossága törvényeken alapszik, és azon alapszerződésen, mely a közöttünk és Fölséged uralkodóháza között fennálló kölcsönös jogviszonyoknak is alapja; alapszik az alkotmányosság átalános elvén, s alapszik a célszerűségen is, melyet a jelen politikai helyzet s a könnyen bekövetkezhető események óvatos figyelembevétele igazol.
A legmagasabb királyi leirat azon részét, mely a közös érdekekből eredő viszonyokra s a tizenöt tagú albizottság javaslatára tesz észrevételeket, jelenleg nem vehetjük tárgyalás alá. Mi folyó évi március 1-jén hatvanhét tagból álló küldöttséget bíztunk meg e tárgyban. E küldöttség nevezte ki saját kebeléből az említett albizottságot, melynek munkája ez okból a hatvanhetes küldöttség által lesz előbb tárgyalandó, s mihozzánk ennek véleménye fog beadatni. Ennélfogva mi a legmagasabb királyi leirat említett észrevételei iránt is csak akkor adhatjuk elő nézeteinket, ha majd azon helyzetben leszünk, hogy az egész javaslat fölött országgyűlésileg tanácskozhatunk és határozhatunk.
Ismételve terjesztettünk föl kérelmet Fölségedhez politikai vádak folytán elítélt vagy száműzött honfitársaink érdekében, s fájdalom, még e kérelmünk is teljesületlen maradt. Megújítjuk e kérelmet, s hódoló tisztelettel kérjük Fölségedet, adja vissza e honfitársainkat hazájoknak és családjaiknak. A kiegyenlítésnek megnyugtató hatása csak engesztelődés által remélhető, s ez annál könnyebb és valószínűbb, minél kevesebb honpolgár kebelében marad fenn fájdalom és keserűség.
418Ezek azok, amiket Fölségednek legközelebb hozzánk küldött kegyelmes királyi leiratára őszinte bizalommal előadni kötelességünknek tartottunk. Ragaszkodunk e részben mindazokhoz, amiket alkotmányunk visszaállítására s a jogfolytonosság teljes életbe léptetésére nézve eddigi föliratainkban előadtunk. Csak e kérelmek teljesítése nyugtathatja meg a nemzetet, csak az tesz minket képesekké a törvényhozás terén ránk váró legszentebb kötelességünk teljesítésére, csak az nyújthat reményt a kiegyenlítés áldást hozó sikeréhez. Ugyanazért e jogos kívánatainktól semmi részben nem állhatunk el, mert azt képviselői állásunk, a törvény, az alkotmányosság, hazánknak és a trónnak érdeke s lelkiismeretünk egyaránt tiltják.
Ne tagadja meg Fölséged a nemzet kívánatát; ne kösse alkotmányunk visszaállítását föltételekhez, amelyek fölött az alkotmány visszaállítása nélkül úgysem volnánk jogosítva a törvényhozás terén határozni! Vegye kegyelmesen fontolóra, hogy a pragmatica sanctióban a nemzet jogainak, alkotmányának fenntartása a trónöröklés megállapításával viszonos, és semmi egyéb föltételhez nincsen kötve! Ne halassza kérelmünk teljesítését, melyet nemcsak a jog és törvény követel, hanem a trón és haza érdeke s a válságos idők intő szava egyaránt sürget.
Örömmel üdvözöltük mi Fölségednek azon legmagasabb fejedelmi elhatározását, hogy egész birodalmában alkotmányosan akar kormányozni; örömmel látjuk legközelebb hozzánk bocsátott kegyelmes leiratában is, hogy az alkotmányosság egyik alapföltételét, a felelős minisztériumot többi országaiba és tartományaiba is be akarja vinni. Meg vagyunk győződve, hogy egyedül ezen út lehet az, melyen Fölséged a trón biztosságát s az állam erejét és hatalmát megszilárdíthatja. Mert csak így lesz elérhető, hogy minden egyes ország, midőn külveszélyek ellen áldozatkészséggel védi az államot, egyszersmind saját jogait és alkotmányát védje, s egyik országnak szabadsága a többiek szabadságának is támaszul szolgáljon.
Nem lehet, hogy amidőn Fölséged e magas cél elérésére törekszik, a századok óta fennállott s ünnepélyes alapszerződés által biztosított magyar alkotmány teljes visszaállítását megtagadja! Nem lehet, hogy Fölséged kegyelmesen figyelembe ne vegye azon közjogi alapelvet, mely szerint jogilag fennálló törvényeket, míg a törvényhozás rendes útján el nem töröltetnek, sértetlenül fenntartani s végrehajtani a hatalomnak első és legszentebb teendője! Nem lehet, hogy Fölséged ezen elv mellőzésével megingassa népeinek hitét és bizalmát alkotmányos szabadságuk biztos jövője iránt!
Adja vissza tehát Fölséged mindenekelőtt alkotmányos szabadságát a magyar 419nemzetnek, hogy az jogaiban biztosítva, egyetértésben megszilárdulhasson, anyagi erejében gyarapodhassék, s biztos támasza lehessen Fölséged trónjának is minden veszélyek közt!
Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk
Császári Királyi Fölségednek
legalázatosabb szolgái
Császári Királyi Fölségednek
legalázatosabb szolgái
Képviselőházi irományok 1865–1868. 48. sz. 2. köt. 19–21. p. Közli Kónyi Manó 4. köt. 124–128. p.
