FELIRATI JAVASLAT AZ URALKODÓ ÁLTAL KIADOTT HADSEREG-KIEGÉSZÍTÉSI RENDELET ELLEN Pest, 1867. január 12.
423FELIRATI JAVASLAT AZ URALKODÓ ÁLTAL KIADOTT HADSEREG-KIEGÉSZÍTÉSI RENDELET ELLEN
Pest, 1867. január 12.
Pest, 1867. január 12.
Tisztelt Ház! (Halljuk!)
Legközelebb a védrendszer s illetőleg a hadsereg kiegészítése iránt egy felsőbb rendelet adatott ki alkotmányunk alapos jogainak, alaptörvényeinknek sérelmével, és e rendelet, mint magából a textúrából1 is látszik, Magyarországra is kiterjesztetni rendeltetett. Azt hiszem, ezt a ház szó nélkül nem hagyhatja, fölszólalnia kötelessége. (Átalános helyeslés.)
deak-002-004-018-0011 Szerkezetből.
Én indítványozom, hogy őfelségéhez egy fölirattal járuljunk e részben, és ezen indítványt és egyszersmind a fölirati javaslatot is ezennel a ház asztalára leteszem, kérvén a tisztelt házat, méltóztassék tárgyalására napot kitűzni. (Átalános élénk éljenzés. Deák Ferenc leteszi indítványát s fölirati javaslatát a ház asztalára. Tóth Vilmos jegyző olvassa az indítványt és fölirati javaslatot, melyet a ház átalános élénk tetszéssel fogad.)
INDÍTVÁNY
a védrendszerre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most legközelebb kiadott felsőbb rendelet ellen őfelségéhez intézendő fölirat tárgyában
a védrendszerre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most legközelebb kiadott felsőbb rendelet ellen őfelségéhez intézendő fölirat tárgyában
A védrendszerre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most legközelebb egy felsőbb rendelet adatott ki, s ennek kötelező ereje, alkotmányunk alaptörvényeinek sérelmével, Magyarországra is kiterjesztetett.
Ez ellen felszólalnunk véleményem szerint kötelességünk, minélfogva én egy e tárgyban őfelségéhez felterjesztendő föliratjavaslatot mutatok be, s kérem a tisztelt házat, méltóztassék tárgyalására határnapot tűzni.
FÖLIRATI JAVASLAT
a védelemre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most közelebb kiadott alkotmányellenes felsőbb rendelet tárgyában
a védelemre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most közelebb kiadott alkotmányellenes felsőbb rendelet tárgyában
Fölséges Császár és Király!
Midőn közelebb felterjesztett alázatos feliratunkban hódoló tisztelettel újra és ismételve kértük Fölségedet, hogy azon ünnepélyes államszerződést, mely 424kölcsönös jogviszonyaink alapja, a megsértett pragmatica sanctiót s az abban biztosított, de abszolút hatalommal felfüggesztett alkotmányt teljes épségében tettleg ismét visszaállítani méltóztassék; midőn kifejtettük, hogy míg alkotmányon kívül állunk, jogosítva sem vagyunk az óhajtott kiegyenlítés eszközlésében bármi elhatározó lépést tenni, joggal várhattuk s bizton reménylettük, hogy alapos okainkat méltánylás, kérelmünket mielőbbi teljesítés követendi.
Reményeinket azonban aggodalom és kétkedés váltja fel, midőn látjuk, hogy legszentebb érdekeink felett mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében folyvást és most újabban még a jövőre is kiható rendeletekkel abszolút hatalom intézkedik.
Magyarországnak azon kétségtelen joga, hogy védrendszerének megállapítása és bármely átalakítása csak az országgyűlés beleegyezésével jöhet létre, egyidős az ország alkotmányával; törvényeink, a királyi hitlevelek, a pragmatica sanctio s alkotmányos életünk folytonos gyakorlata egyaránt biztosították azt.
Midőn 1715-ben az állandó katonaság mint a védrendszernek újabb és célszerűbb módja behozatott, Magyarországra nézve az ország törvényhozása rendelte el azt. Minden, bármi csekély változtatás, mely a védrendszert illetőleg azóta nálunk közbejött, az országgyűlés által határoztatott el. E jog alkotmányunknak s átalában minden alkotmányosságnak életfeltétele, melyről az ország soha le nem mondhat.
Az ország ezen kétségtelen jogainak újabb, tettleges tagadása azon legfelsőbb rendelet, mely a védrendszert illetőleg közelebb kiadatott. S mi, kik legszentebb kötelességünknek tartottuk ismételve sürgetni, hogy mindenekelőtt a felfüggesztett alkotmány állíttassék teljesen vissza, vétkeznénk hazánk ellen, mely ránk bízta jogainak védelmét, s vétkeznénk a Fölséged iránti hódoló tisztelet ellen, mely nekünk őszinteséget parancsol, ha az abszolút rendszernek ezen újabb intézkedését hallgatással mellőznők.
Éppen akkor adatott ki az említett abszolút rendelet, midőn alkotmányunk visszaállítását joggal kértük és méltán vártuk; éppen akkor adatott ki, midőn Fölséged legmagasabb ígérete folytán hittük, hogy alkotmányunk mielőbb valósággal visszaállíttatik, s az alkotmányosság Fölséged többi országaiban is tettleg életbe fog lépni. Nem úgy adatott az ki, mint felelős kormánynak oly javaslata, melynek kötelező ereje az illető országok törvényszerű elfogadásához van kötve, hanem úgy, mint azonnal végrehajtandó, minden részeiben kötelező s következményeiben jövőre is kiható törvény.
Tárgya e rendeletnek azon legnemesebb és legsúlyosabb adózás, mellyel a 425polgárok az államnak tartoznak: a honfiak vére és élete; szabályai mélyen behatnak a családi élet legszentebb viszonyaiba, s az ország legfontosabb szellemi és anyagi érdekeit érintik. Nemcsak azon első és legfőbb tekintet, melyet mellőzni joggal sohasem lehet: alkotmányunk alaptörvényeinek világos rendelete, hanem ezenfelül a méltányosság és célszerűség is megkívánják, hogy ilynemű rendelkezések megállapításához az ország akarata is hozzájáruljon, s enélkül és ennek törvényszerű nyilvánítása előtt azok tettleg végre ne hajtassanak.
Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, ami az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védeni kötelesek, a nemzet bizalmával találkozik, mit csak úgy érhetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer célszerűségéről, s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát, törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogadja azt.
De ha még akkor is, midőn az alkotmánynak egyrészről joggal követelt, másrészről ismételve ígért tettleges életbe léptetésére méltán vélt már számolhatni a hon minden polgára; ha még a fejedelmi ígéret teljesítésének küszöbén is azon nagy fontosságú tárgyban, mely az alkotmányosságnak minden fogalma szerint a törvényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt abszolút hatalommal adatnak ki legfelsőbb rendeletek, és e rendeletek anélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, célszerűségét és horderejét előre megfontolhatta s alkotmányos úton azokra nézve akaratát kijelenthette volna, azonnal tettleg végrehajtatni is parancsoltatnak, lehetetlen, hogy az ébredni kezdett bizalom el ne enyésszék. Ily rendeletek mellett lelkesülés keletkezni sohasem fog, sőt még a nép megnyugvása sem remélhető. Mert az alkotmányellenes mód, melyen e rendelkezések tétettek, már magában is elegendő arra, hogy megnyugvás és lelkesülés helyett elkeseredést költsön.
Ha a jelen helyzet sürgetőleg kíván oly intézkedéseket, melyek a védelmi rendszer lényeges átalakítását igénylik, ez egy újabb fontos ok arra, hogy Fölséged fölfüggesztett alkotmányunkat azonnal helyreállítsa. A sürgető szükség közepett Magyarország alkotmányon kívüli helyzetében a trónnak gyönge támasza leend. Az országgyűlés csak az alkotmány alapján gyakorolhatja a nemzet törvényhozási jogát, alkotmányon kívül nincs arra jogosítva, s nem vállalhat terheket az országra, melynek jogai fel vannak függesztve. Míg a pragmatica sanctiónak azon alapföltétele, mely hazánk önállását, jogait 426és alkotmányát biztosítja, tettleg hatályon kívül van, addig jogilag lehetetlen, hogy az országgyűlés ezen megcsonkított alapszerződés értelmében intézkedhessék, más alapra pedig nem léphet.
Tudjuk mi azt, hogy a hajdan fennállott védrendszer Európa minden népeinél időnkint lényeges átalakuláson ment keresztül. Az országok politikai szervezetének időnkinti változásai, a hadtudomány fokonkinti fejlődése minden államot kényszerítettek, hogy védrendszerét az átalános helyzet igényei szerint módosítsa, különben saját biztosságát kockáztatta volna. Magyarország sem maradt e részben soha hátra, s önként, szabad akaratból állapította meg mindenkor a kor igényeinek megfelelő változtatásokat; az ily változtatások azonban mindig országgyűlésileg történtek. Kész leend az ország ezentúl is úgy alakítani védrendszerét, amint a szükség, célszerűség, az ország helyzete, alkotmányos állása, nemzetgazdasági és közjogi viszonyai megkívánják, de oly intézkedéseket, melyek e részben az országgyűlés egyenes és világos beleegyezése nélkül bármikor tétetnének, jogosaknak nem tekinthet.
Mély tisztelettel kérjük tehát Fölségedet, vegye kegyelmesen tekintetbe, hogy az ország jogait, melyeket a pragmatica sanctio is ünnepélyesen biztosított, sértetlenül megóvni kötelességünk, s e kötelességet elmulasztanunk nem szabad; ne engedje, hogy alkotmányunk alapelveinek ezen s ehhez hasonló megtámadásai által lehetetlenné tétessék a kiegyenlítés műve; szüntesse meg ezen most kiadott rendeletet, szüntessen meg átalában minden egyéb oly intézkedést, mely alkotmányunk mellőzésével, sőt egyenes sérelmével az abszolút hatalom által adatott ki; s tettleg és teljesen állítsa vissza minél előbb alkotmányunkat, hogy annak alapján képesek legyünk jogszerűleg határozni és intézkedni mindazok felett, amiket az ország biztossága, szellemi és anyagi érdekei sürgetőleg kívánnak. Meg vagyunk győződve, hogy a pragmatica sanctióban kitűzött cél csak úgy lesz elérhető, ha az alkotmányosság mind Magyarországban, mind Fölséged többi országaiban teljesen és tisztán, valósággal életbe lép.
Képviselőházi napló 1865–1868. 3. köt. 164. p., Képviselőházi irományok 1865–1868. 51. sz. 2. köt. 36–39. p. Közli Kónyi Manó 4. köt. 184–188. p.
deak-002-004-018-0011 Szerkezetből.
