KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ORSZÁGGYŰLÉSI TANÁCSKOZÁSOK NYELVÉRŐL ÉS A MEGYEI HATÓSÁGOKRÓL Pest, 1867. március 7.
KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ORSZÁGGYŰLÉSI TANÁCSKOZÁSOK NYELVÉRŐL ÉS A MEGYEI HATÓSÁGOKRÓL
Pest, 1867. március 7.
Pest, 1867. március 7.
Tisztelt Ház!
Minden hazafi, legyen az magyar, román, szerb vagy szláv, a szabadságnak azon első szabályát okvetlenül tudja, hogy tiszteletben kell tartani azon állam törvényét, amelyhez tartozunk, és amelyben élünk. (Helyeslés.) Nagyon szomorú volna, ha most, midőn alkotmányunk visszaállíttatott, elsőben is mindjárt 437azon kezdenők, hogy a még fennálló és meg nem változtatott törvényt tettleg magunk szegnők meg. A törvény világos; mennyire lesz szükséges ezt továbbra is megtartani, az a ház bölcsességétől függ, hanem míg fennáll, addig ahhoz kell alkalmazkodnunk.
Több jeles hazafiak vannak itt, több nemzetiséghez tartozók; mindenki szereti a maga nemzetiségét, szereti a maga nyelvét, de egyedül a törvény iránti tiszteletből még eddig meg nem kísérté senki itt a ház előtt más nyelven szólani, mint amelyet a törvény kiszabott. Maga a tisztelt képviselő1 bizonyosan egyenesen a törvény iránti tiszteletből állott el attól, amit elkezdett, tudniillik a más nyelven fölszólalástól.
deak-002-004-022-0011 Illes Macellariu beszédét románul kezdte el, majd a közbekiabálások és az elnök megintésének hatására elállt hozzászólásától.
Egyébiránt bizonyossá teszem a tisztelt képviselőt, hogy fölszólalása se ingerültséget, se keserűséget nem okozott. (Helyeslés.) Szomorú volna, ha az indulatosság, a keserűség és az ingerültség e teremben is lábra kapna. A nemzetiségi törekvések korunkban éppoly korszerűeknek látszanak, mint egykor a vallási viszályok voltak; de remélem Istentől, hogy valamint vagy elértük, vagy közel vagyunk azon időhöz, ahol az ember becsét nem a katekizmus szerint ítélik meg, úgy eljön azon idő is, midőn az ember becsét, értékét, alkalmas voltát nem a grammatika és a szótár szerint bírálják meg. (Helyeslés.) Várjuk be ezen időt, és addig is legyünk egymás iránt méltányosak és türelmesek, ingerültség nélkül sokkal könnyebben fogjuk megoldani azon kérdést, mely előttünk van, mint az ingerültség árjának messze ragadó áradatával, mely célhoz nem, sőt attól inkább elvezet. (Tetszés.)
Én tehát arra kérem a tisztelt képviselőházat is, tekintsük ezen dolgot ez alkalommal bevégzettnek; ne mozdítson bennünket el semmi azon szándéktól, melyet föliratainkban annyiszor kifejeztünk, hogy tudniillik a rendes törvényhozás útján szándékozunk a haza minden nyelvű, ajkú és vallású polgárai iránt teljes mértékben igazságosak és méltányosak lenni.
A fennforgó tárgyra nézve2 éppen azért, mert azok, amik itt előadattak, inkább a részletekre vonatkoznak, nem kívánok most az átalános diszkuszszió folyamában szólani, hiszen mindezen észrevételek, amelyek egyik vagy másik szónok által most előadattak, a részletes vitánál is elő fognak fordulni. Csak egy megjegyzést teszek, ami talán némileg az átalánosságra is vonatkozik.
deak-002-004-022-0022 A minisztérium javasolta, hogy a megyék szervezésekor az 1861-ben megválasztott megyei bizottságokat léptessék újra életbe. Ezzel szemben Đorđe Stratimiroviľ kifejtette, hogy azokban a magyarok és a németek túlsúlyban voltak. Svetozar Miletiľ is javasolta, hogy népképviseleti alapon új választásokat rendeljenek el.
Senki sem tagadja, hogy az 1861-i bizottságok megválasztása igen sok helyt éppen nem volt korrekt, nem történt a törvény betűje szerint, sőt sok helyütt, valljuk meg, indulatossággal és ingerültséggel járt. Meglehet, sőt valószínű is, hogy egyik vagy másik osztály, egyik vagy másik nemzetiség aránytalanságról panaszkodhatik, de ezen most igen bajos volna segíteni. Ha egyik vagy másik 438nemzetiség ki volt rekesztve a bizottság megválasztásánál választási jogának gyakorlatából, ez hiba volt, de ha gyakorolhatta e jogát, és a többség másként választott, ez ellen nem tehetünk, mert a legnagyobb zsarnokság volna a többség akarata fölött határozni akarni. (Helyeslés.) Az 1861-i bizottságok ideiglenes megtartását nem azért fogadom én el, mintha szerelmes volnék a választás azon módjába, mellyel a bizottságok sok helyt alakultak. A bizottsági tagok száma némely megyében szerfölött nagy volt, a megyék között e részben arány nem tartatott; az 1848-i bizottságok közül több jeles egyén 1861-ben tettleg, csupán izgatottságból kitöröltetett, pedig minden alapos ok nélkül, holott a megyének 1861-ben nem is lett volna joga törvény szerint 1848-i tagokat újraválasztani vagy kitörölni; szóval az 1861-i választások sok helyütt se a módra, se az eredményre nézve nem voltak kielégítők. De mindamellett kénytelenek vagyunk a megyéknek halasztást nem szenvedő visszaállításánál ideiglen az 1861-i bizottságokat tartani meg. Az 1848-i bizottságokra most már visszamenni nem lehet, mint a miniszteri előterjesztés okokkal támogatva kifejtette; új bizottságokat választani pedig s amiatt országszerte új választó gyűléseket tartani nem tartanám célszerűnek egyrészről azért, mert éppen a jelen pillanatban az ország minden részeiben egyszerre ily választó gyűlések összehívása nem feküdnék az ország érdekében, másrészről pedig azért, mert a hon polgárai nagyon óhajtva várják, s elmondhatni, már alig várják a megyei hatóságok mielőbbi visszaállítását, márpedig az új választások, a választó gyűlések összehívása és mindaz, mi ezzel kapcsolatban van, sok időt kíván, s ezáltal a megyék tettleges helyreállítása ismét elhalasztatnék.
Én tehát a miniszteri előterjesztés alapeszméjét egész átalánosságban elfogadom, a részletekre nézve pedig fenntartom magamnak, hogy azok tárgyalásánál nézeteimet előadhassam, s a már eddig is némelyek által megérintett ellenvetésekre felelhessek.
Képviselőházi napló 1865–1868. 3. köt. 262, 263. p. Közli Kónyi Manó 4. köt. 369–371. p.
deak-002-004-022-0011 Illes Macellariu beszédét románul kezdte el, majd a közbekiabálások és az elnök megintésének hatására elállt hozzászólásától.
deak-002-004-022-0022 A minisztérium javasolta, hogy a megyék szervezésekor az 1861-ben megválasztott megyei bizottságokat léptessék újra életbe. Ezzel szemben Đorđe Stratimiroviľ kifejtette, hogy azokban a magyarok és a németek túlsúlyban voltak. Svetozar Miletiľ is javasolta, hogy népképviseleti alapon új választásokat rendeljenek el.
