KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÁLLAMI ADÓK MEGHATÁROZÁSÁRÓL Pest, 1867. március 2.
432KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÁLLAMI ADÓK MEGHATÁROZÁSÁRÓL
Pest, 1867. március 2.
Pest, 1867. március 2.
Midőn valamely nagy fontosságú kérdés fölött kell vitatkozni, szeretem mindenekelőtt tisztába hozni azt, hogy a különböző véleményűek megegyeznek-e valamely alapeszmében, mely a vita kiindulási pontjául szolgálhat, és hogy mi az, miben egyetértenek, mert ha egy közösen elismert igazságból indul ki mindkét fél, a vitatkozás könnyebb, s gyakran a kiegyenlítés hamarább sikerül.
A most fennforgó nagy fontosságú tárgyra nézve úgy látom, elismeri mindenki azon igazságot, hogy a közadók csak úgy és csak addig törvényesek, ha és ameddig azokat az országgyűlés megajánlotta; hogy továbbá helyzetünkben az adórendszert megállapítani s rendes költségvetést készíteni hoszszabb időt veend igénybe; végre hogy az állam kormányzatát költség nélkül egyátalában folytatni nem lehet.
Miután ezek azon igazságok, melyeket valamennyien egyiránt vallunk és elismerünk, azokból kell kiindulni a vélemények eltérő pontjainak megítélésében.
Ha költség nélkül az államot kormányozni nem lehet, kormányozni pedig kell, kötelességünk gondoskodni, hogy a szükséges költséget előteremtsük. Ha az eddigi adók, mert nem az országgyűlés által voltak ajánlva, nem törvényesek, következve alkotmányunk szerint joggal be sem hajthatók, intézkednünk kell, hogy e hiányon is segítve legyen.
Kétféle javaslat fekszik előttünk e részben.
Egyik a felelős minisztérium javaslata, melyben fölhatalmazást kér, hogy addig is, míg egy adórendszer állapíttathatik meg, egy új költségvetés terjesztethetik a ház elé, s annak folytán a ház az adót megszavazhatja, hatalmaztassék föl a felelős minisztérium az eddigi adóknak ezen év végeig leendő beszedésére és a kitűzött célokra leendő fordítására. A másik azon javaslat, amelyet Madarász képviselő úr1 és elvtársai adtak elő, és mely abból áll, hogy a most folyamatban levő minden adók, minthogy nem törvényesen voltak ajánlva, azonnal szűnjenek meg, az ország lakossága se közvetett, se közvetlen adókat ezen év folytán ne fizessen, hanem az állam minden költségei kölcsönvett pénzből fedeztessenek.
deak-002-004-021-0011 Madarász József.
Madarász képviselő úr a minisztérium javaslata ellen azt hozza föl, hogy az eddigi adók alkotmányellenesek és törvénytelenek. Ez kétséget nem szenved, 433de ha az országgyűlés ideiglen megszavazza azokat, azon időre, meddig e megszavazás terjed, nem lesznek többé alkotmányellenesek s törvénytelenek. Kérdezem, van-e joga az országgyűlésnek az adót megszavazni? Erre, úgy hiszem, csak egy lehet a felelet, mert az országgyűlésnek e jogát senki nem tagadja. Éppen azért akarja a minisztérium az országgyűlésnek adószavazási jogát igénybe venni, hogy kénytelen ne legyen vagy törvénytelen adókat hajtani be, mit tennie szabad nem volna, vagy jövedelem hiányában a kormányzat folyamát megakasztani. Az tehát, hogy az eddigi adók nem alkotmányosak, nem szól a miniszteri előterjesztés ellen, mert hiszen a minisztérium is azt akarja, hogy azon adók, melyek nélkül kormányozni nem lehet, még ideiglen is alkotmányosak és törvényesek legyenek.
A másik tekintet, melyet Madarász képviselő úr kiemelt, s melyet minden adóajánlásnál meg kell fontolni, az, hogy az eddigi törvénytelen adók mennyiségre nézve fölötte súlyosak, minőségre nézve helytelenek, károsak s gyűlöletesek, és behajtási módjok az adózó nép tetemes elnyomásával jár. Senki sem hozza kétségbe, hogy az eddigi törvénytelen adók mennyiségre nézve csakugyan nagyon súlyosak; lehet, hogy az adózás némely nemeihez is sok szó férne, a behajtásnak eddig gyakorolt némely módja pedig sok részben nem helyeselhető. De, mint Tisza Kálmán képviselő barátom megjegyezte, nem is azért vagyunk mi hajlandók a miniszteri előterjesztés szerint az eddigi adóknak ideiglenes beszedésére meghatalmazást adni, mert nagyon szeretnők azon adókat megtartani. Egyedül a kénytelenség visz bennünket arra, mert egyébként nem tudjuk a kormányzati költségeket födözni. Majd ha az adórendszert tárgyaljuk, akkor szólhatunk az adók nemeinek célszerűségéről is, de most rögtön ez meg nem történhetik, s ha az adónak valamely nemét megszüntetnők is, nem tudnánk azonnal mást állítani helyébe. A behajtás és kezelés módjára nézve pedig bizton számíthatunk arra, hogy a magyar felelős minisztérium kormányzata alatt e hiányok, sőt hibák tetemesen enyhülni fognak.
Ha valaki, nem ismerve a helyzetet, egyedül Madarász képviselő úr beszéde után akarna ítéletet hozni, azt kellene hinnie, hogy a magyar felelős minisztérium és azok, kik javaslatát pártolják, mindenekelőtt arra törekesznek, hogy a szegény ínséges népnek szájából vegyék ki a kenyeret. De hiszen a minisztérium csak azt akarja, hogy a kormányzást vihesse, melyet pénz nélkül vinni nem lehet; s mi, kik előterjesztvényét pártoljuk, azt akarjuk, hogy a kormányzásra szükséges pénzről gondoskodva legyen. Az adót nemcsak az ínséges nép fizeti, hanem legnagyobb részét fizetik azok, kik, habár nem örömest is, de képesek fizetni; s a felelős kormány nem fogja az éhező szájából kivenni 434a kenyeret, ha meghatalmazzuk is az eddigi adók behajtására, mert hiszen előterjesztvényében is ki van az mondva, hogy az adóbehajtás az adózók lehető kíméletével történjék.
Átalában sajátságos az, hogy Madarász képviselő úr a szegény nép érdekére hivatkozva ellenzi az eddigi adók ideiglenes behajtását, de mivel ő is érzi azon igazságot, hogy az államköltségekről gondoskodni kell, oly módot javasol, mely egyenesen a nép megrontására vezetne. (Hosszas, élénk helyeslés.)
Mindenekelőtt megjegyzem, hogy szép szavaknak, ékesen szólásnak néha sikerül egy vagy más dolgot még akkor is elhitetni az emberekkel, ha a dolog nem egészen úgy áll, de Madarász képviselő úr azt mégsem fogja elhitetni soha senkivel, hogy ő a demokráciának legnagyobb barátja, a nép érdekeinek forróbb védelmezője volna, mint az 1789-i francia forradalom vezetői, (Átalános nagy derültség) kik mindent egyedül a nép nevében s a nép jogainak érdekében tettek; és mégis a forradalom kiütésekor is első gondjok volt az előbb fennállott adókat ideiglen megállapítani és azok rendes befizetését megrendelni, pedig azon adók sem voltak előbb a nép által alkotmányos úton megállapítva. (Élénk tetszés.) Itt még az a körülmény is megvolt a francia forradalom kezdetén, amelyet most nálunk Madarász képviselő úr megemlít, tudniillik az ínség. Franciaországban szükség, sőt mondhatni, éhség volt akkor, és a forradalom a fennállott adókat mégis megszavazta; nem azért, hogy az éhező nép sorsát még rosszabbá tegye, mert tudta, hogy a hatalom kezelői azt a lehetőségig kímélni fogják, hanem azért, hogy az állam költségei azoktól vagy azok által, kik az ínség által sújtva nem lévén, fizetni tudtak, fedeztessenek.
Említettem az imént, hogy a Madarász képviselő úr által javaslott mód, mely szerint kölcsön által volna fedezendő az államnak minden költsége, éppen a szegény nép érdekeire volna káros, s a népnek megrontására vezetne. (Helyeslés.)
Elsőben is azt hozom föl, hogy midőn egy állam újra életre ébredve, működését megkezdi, nem nagy tekintélyt, nem sok bizalmat szerez azáltal, ha legelsőbben is azt mondja ki, hogy az első évben majd csak rovásra akar élni,2 (Hosszas derültség) és minden előforduló költségeit adósságokból födözi. Kecsegtető lenne talán, sőt csábító némely tapasztalatlanokra, ha kihirdetnők, hogy ezen évben semmiféle adó többé nem létezik. De aki e lépésnek minden következéseit csak egyszerű józan fölfogással végigtekinti, be fogja látni, hogy a következések sokkal súlyosabbak és veszélyesebbek. Ugyanis tekintsük a dolgot gyakorlatilag. Ha kimondjuk, mint Madarász úr akarja, hogy a folyó év végeig senki adót fizetni nem tartozik, s hogy minden közvetett 435adók egyátalában megszűnnek, igen természetes, hogy nemcsak azok nem fognak fizetni, kiktől éppen nem telik, hanem azok sem, kik fizethetnének. Madarász úr javaslata szerint tehát az állam minden szükségei kölcsön által volnának fedezendők. Aki csak távolról ismeri napjainkban a pénzpiac állapotát, aki tudja, hogy minő áron kapott kölcsönt eddig is a birodalom, akinek e viszonyokról legkisebb fogalma van, az nem kételkedhetik, hogy mi ezen új kölcsönnél 100 forint helyett alig kapnánk többet, mint a legjobb esetben 75-öt. Ne ámítsuk magunkat, és ne higgyük, hogy kivált kezdetben a mi hitelünk kiválólag nagy lesz, különösen ha gazdaságunk megkezdésében oly módon járunk el, mint Madarász képviselő úr javaslá, és kimondjuk, hogy jövedelmünk ezen évben nincs, mert nem akarjuk, hogy a nép fizessen, hanem csinálunk adósságot. (Hosszan tartó, élénk tetszés.)
deak-002-004-021-0022 Hitelre akar élni.
Már ha fölvesszük, hogy 100 forint helyett csak 75-öt kapunk, és mégis 100 forintot kell visszafizetnünk a kapott 75-ért, igen természetes, hogy az állam költségeinek födözése ily kölcsön útján Ľ résszel többe kerülne, mint egyébként került volna. Ezenkívül a kölcsönvett pénztől kamatot is kell fizetni, és mivel az adósságot nekünk senki el nem engedné, s azt teljes értékben kamattal együtt vissza kell fizetni, ugyanazon adózó népnek, melyet kímélni akarunk, minden 75 forint helyett 100-at kellene fizetnie, sőt a kamattal együtt többet; éspedig fizetni kellene azt, amit most két év alatt fog fizetni, megszaporított mennyiségben egyszerre, éspedig egy év alatt. (Élénk tetszés.) Madarász képviselő úr sokat emlegeti, hogy ő gyakran megfordul a nép között. Kérdezze meg azt a józan eszű, tiszta fölfogású népet, ha szeretné-e, hogy az idén egész az esztendő végeig senki adót ne fizessen, se a szegény, se a gazdag, minden közvetett adó megszűnjék, hanem csináljunk adósságot drágán, nagy uzsorával és kamattal, és azt esztendőre, szegény és gazdag egyszerre, a jövő évi adóval együtt fizesse vissza. Meg vagyok győződve, hogy a nép az ily pártolást és a könnyítés ily módját nem fogja megköszönni, és hajlandóbb lesz arra, hogy kíméltessék az, kinek kenyerét kellene kivenni szájából adója fejében, de aki fizetni képes, fizessen ez évben is, a jövő évben is lassankint, mert a fizetés két év alatt könnyebben esik, mintha ugyanannyit, sőt, mint említém, a kamattal és uzsorával még többet egyszerre és egy évben kellene fizetni. Ez valóban, neveztessék bár filantrópiai3 névvel, nem kímélése, nem ótalma, hanem megrontása volna a népnek. (Hosszan tartó élénk helyeslés.)
deak-002-004-021-0033 Emberbaráti.
Egyébiránt ami az alkotmányosságot illeti, nem tudom, minél fogva tartja Madarász képviselő úr alkotmányosabbnak a kölcsön fölvételét, mint az adók megállapítását. Az országgyűlésnek egyikhez éppannyi joga van, mint a másikhoz; 436s ha, mint ő állítá, joga nem volna az országgyűlésnek azért is, mert a fejedelem még nincs megkoronázva, a közadót megállapítani, bizony adósságcsinálásra sem volna joga, (Élénk tetszés) mert egyik úgy, mint a másik az országnak terhe.
Azonban nem akarok már bővebben szólani e tárgyról, s abban összpontosítom véleményemet, hogy mivel kötelességünk gondoskodni a kormányzat költségeinek fedezéséről; mivel továbbá a közadó csak úgy törvényes, ha országgyűlésileg megajánltatik vagy behajtására a minisztérium meghatalmaztatik; mivel végre az egész adórendszert megállapítani s rendes költségvetést készíteni rögtön nem lehet, a kormányzat költségeinek fedezése pedig halasztást nem szenved, azért nem látok más lehetőséget, mint azt, hogy ideiglen, az esztendő végeig hatalmaztassék meg a minisztérium az eddig törvénytelen, de ezen meghatalmazás által törvényessé váló adóknak és közterheknek beszedésére; mert a másik mód, ezen költségeknek kölcsön általi fedezése semmivel sem könnyebb, sőt kivitelében nehezebb, az országra nézve terhesebb és károsabb volna. Én tehát a minisztériumnak erre vonatkozó előterjesztését elfogadom. (Hosszan tartó, élénk éljenzés.)
Képviselőházi napló 1865–1868. 3. köt. 201–203. p. Közli Kónyi Manó 4. köt. 354–359. p.
deak-002-004-021-0011 Madarász József.
deak-002-004-021-0022 Hitelre akar élni.
deak-002-004-021-0033 Emberbaráti.
