KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÍTÉLŐSZÉKEK MINISZTERI ELLENJEGYZÉS NÉLKÜL KINEVEZETT TAGJAIRÓL Pest, 1868. július 13.
KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ ÍTÉLŐSZÉKEK MINISZTERI ELLENJEGYZÉS NÉLKÜL KINEVEZETT TAGJAIRÓL
Pest, 1868. július 13.
Pest, 1868. július 13.
Tisztelt Ház!
Simonyi Ernő képviselőtársunk1 interpellációját mind lényegében, mind pedig lehető következéseiben oly fontosnak tartom, hogy megvitatása múlhatlanul szükséges. De szükséges az is, hogy a képviselőház az iránt határozat által nyilatkozzék.
deak-002-004-035-0011 515Simonyi Ernő (1821–1882), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848-ban a honvéd seregben harcolt, 1868-ig emigrációban élt, majd hazatérése után a szélsőbal, illetve a Függetlenségi Párt képviselője.
Két szempontból kell figyelembe venni ezen interpellációt: az alkotmányos elvre és az alkalmazásra való tekintetből.
Ami az alkotmányos elvet illeti, én nem osztozom tisztelt miniszter úrnak2 azon nézetében, hogy a koronázás előtt kinevezett bírák kinevezése utólag se legyen ellátandó miniszteri ellenjegyzéssel, nem osztozom pedig azért, mert az alkotmánynak nemcsak elvei, hanem formái is igen fontosak, ha nem magokban ezen formákban fekszik gyakran az elv ereje. E nézetemet nem változtatja meg az 1848 példája sem, mert 1848-ban egyik alkotmányos állapotból mentünk át az átalakított alkotmányos állapotba, s mindazon bíróságok, melyek akkor működtek, az elébb fennálló törvények szerint alkotmányosan voltak kinevezve, alkotmányos koronázott fejedelem által; jelenleg pedig ezt a múlt tizennyolc év lehetetlenné tette. Jelenleg sok bírói személy van, ki nem alkotmányos hatalom által, nem alkotmányos formák mellett neveztetett ki, s az ilyenekre nézve múlhatlan szükségesnek tartom az ilyen hiányok utólagos pótlását. (Helyeslés.)
deak-002-004-035-0022 Horvát Boldizsár (1822–1898), ügyvéd, 1848-ban képviselő, 1861-ben és 1865-ben újra annak választották, 1867–1871 között igazságügy-miniszter.
Ami az elvnek alkalmazását illeti, itt azon időről lehet kérdés, mikor történjék az, minél kevesebb convulsióval3 és minél kevesebb kárával az országnak.
deak-002-004-035-0033 Tusakodással, görcsös vonaglással.
Végiggondoltam én is mindazon nehézségeket, melyek e tárggyal járnak, és nem tudtam tisztába jönni más alapon, mint az országgyűlés határozatának és feliratainak alapján. Az országgyűlés 1866. február 24-én fölterjesztett felirata 48. szakaszában ezeket mondja: „Az átmeneti korszakban a felelős 511magyar minisztérium eljárása sem lehet mindenben oly szorosan szabályszerű, mint a soha meg nem zavart és félbe sem szakasztott alkotmányos élet rendes folyamában. Országgyűlésünk ezt mindig figyelembe veendi, és a felelős magyar minisztériumnak mint parlamenti kormánynak eljárását mindazokra nézve, mik a kiegyeztetésnek alkotmányos úton eszközlését, a közigazgatásnak átvételét és idő közben vezetését illetik, szigorúság helyett méltányos elnézéssel fogja megítélni, és az e célokra intézett őszinte törekvést lehetőleg támogatni is kész leend.”
Ezt mondotta ki ugyanezen országgyűlés ezelőtt két évvel, és ha ezt az országgyűlés ki nem mondja, és nem követi, nem hiszem, hogy találkozott volna elég merész ember, aki a miniszteri tárcát elvállalta volna, mert annak vezetése előreláthatólag lehetetlen lett volna. (Helyeslés jobbról.)
Átmeneti korszakok mindenütt, kivált ahol nem tabula rasán működnek, hol nem forradalom intézkedik, igen sok nehézséggel járnak. (Úgy van!)
Nem szeretek külföldről gyakran példákat felhozni; nem szeretek azért, mert minden nemzet a maga geniusa4 szerint hozza törvényeit, minden nemzet intézkedései a nép geniusa, akarata, szükségeinek kifolyásai, és ami egyik helyütt igen helyes, más helyütt nem alkalmas. Mondom tehát, nem szeretek gyakran hivatkozni külföldi példákra, bár hozhatnék fel külföldről példákat arra nézve, hogy az átmeneti korszak mennyi nehézséggel jár mindenütt, de maradok e részben hazánk történelménél. (Halljuk!)
deak-002-004-035-0044 Szelleme.
1790-ben egy kilenc-tíz évig tartó abszolút korszak után bekövetkezett az alkotmány visszaállítása és egy átmeneti korszak. Ezen átmeneti korszaknak is voltak nehézségei, mint az országgyűlés irományai mutatják. Kénytelenek voltak még 1790-ben is az országos rendek fejedelmökkel, mégpedig a legnagyobb egyetértésben, midőn egyrészről az alkotmány biztosítására törekedtek, s azt a törvényekben világosan kifejtve megerősítették, a magánjogi viszonyokra nézve egy fontos tárgyban az ideiglenesség mellett maradni. Ezen fontos tárgy az úrbéri viszonyok rendezése volt. Akkor az úrbéri viszonyokat nem határozhatták el, elegendő idejök nem volt hozzá, tehát ideiglen állapították meg, és ezen ideiglenesség harmincöt évig tartott.
1848-ban átalakult Magyarország alkotmánya úgy köz-, mint magánjogi téren, és kénytelen volt 1848-ban a pozsonyi országgyűlés igen fontos dolgokat csak ideiglen határozni el, azon véleményben, hogy rövid időn összejön az új országgyűlés, és azon tárgyakat végleg meg fogja vitatni, végleg meg fogja állapítani. Közbejött az 1848 utáni szomorú tizenkilenc év. Nagy része az akkor elhatározott törvényeknek, melyek akkor ideiglenesek voltak, ideiglenes ma is.
Az átmeneti korszakok sajátsága és talán átka az ideiglenesség, de nehéz 512belőle rögtön kivergődni. Ha körülnézünk, mennyi az ideiglenes nálunk! Ha mindezt azonnal törvénytelennek is nyilvánítanók, valóban az ország alkotmánya, szabadsága, jogérdekei és minden viszonyai fel lennének forgatva.
Íme a megyék! Helyzetök már 1848-ban állapíttatott meg ideiglen, és azon állapot most is ideiglenes, mégpedig az ideiglenes állapotban történt változtatások is ideiglenesek. 1848-ban a bizottságok megalakítása rendeltetett el ideiglen. 1861-ben ideiglen, éspedig az 1848-i törvények szellemétől, sőt szavaitól eltérőleg választattak meg az új bizottmányok. Legújabban ismét kénytelenek voltunk az 1861-ben megválasztott bizottmányokat ideiglen fenntartani, ismét eltérőleg az 1848-i törvények szellemétől és szavaitól.
Ideiglenes az úrbéri kárpótlás. 1848-ban az elvet mondtuk ki, az abszolút kormány foganatosította. A koronázott fejedelem újabban ki nem adta, miniszter nem ellenjegyezte, és akinek megvannak papírjai, azért ezen ideiglenes szabály mellett természetesen szedi a kamatot, mert hiszen félre nem lökheti; és maga az országgyűlés – mindamellett, hogy az úrbéri kárpótlás megállapítása ideiglenes rendeleten alapszik mind a sommára, mind a kamatra, mind a becsüre, mind a fizetés módjára nézve –, maga ezen országgyűlés nemegyszer hivatkozott arra mint fennállóra, példának okáért magában a költségvetésben is a jövedelmek tetemes részét nyelik el és foglalják el az úrbéri papirosok kamatai és tőketörlesztései.
Ideiglenes az ősiségi pátens. Az ősiség eltörlésének elve kimondatott, alkalmazása hosszas munkálatban fejeztetett ki az abszolút rendszer alatt, nem a koronás fejedelem által, nem a miniszter által ellenjegyzett rendeletben. És ezen ősiségi pátenst mégsem merném törvénytelennek mondani, és ajtót nyitni mindazon pereknek, melyek abból származhatnának.
Ideiglenes, amint a miniszter úr megjegyzé, az országbírói értekezlet munkálata. Ezt sem adta ki törvényes hatalom, ez sincs ellenjegyezve miniszter által, és az 1861-i országgyűlés kénytelen volt, hogy ellátás nélkül ne legyen az igazság kiszolgáltatása, elfogadni; elfogadni pedig nemcsak az anyagi jogban tett változásokra, hanem igen tetemes változásokkal az alaki jogra nézve is, és azon értekezleti munkálat 29. szakaszában a curia5 is ideiglen megállapíttatott.
deak-002-004-035-0055 A hétszemélyes tábla, a királyi tábla és a váltótörvényszék együttese.
Ha tehát tőlem valaki azt kérdezné, törvényeseknek tartom-e azon ítélőszékeket, melyeknek számos tagjai és talán többsége oly tagokból áll, akik nem koronás fejedelem által, nem miniszteri ellenjegyzés mellett neveztettek ki, kénytelen volnék a jelen helyzetben azt felelni, hogy éppoly törvényes, mint az országbírói értekezlet munkálata, mint az úrbéri papírok, mint az ősiségi pátens, mint igen sok intézvény és törvényes szabályul szolgáló rendelkezés, mely mai napig is fennáll, azaz ideiglen törvényes.
513Ebből nem következik, hogy ami ideiglen fennállhatott, az anélkül, hogy a törvényesség alkotmányszerű bélyege ráüttessék, tovább is állandóan megmaradhasson, hanem éppen azért bocsátottam előre, hogy ezen hiányoknak utólagos pótlását szükségesnek tartom.
A miniszter úr azt mondja, hogy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé6 , melynek egyik része a bíróságok szervezetére vonatkozik. Ezt valamennyien tudjuk, hiszen előttünk fekszik.
deak-002-004-035-0066 A képviselőház 1867. június 18-án választott egy tizenöt tagú bizottságot az igazságügy szervezésére vonatkozó törvényjavaslat kidolgozására.
Azt mondá, hogy addig halasztotta ezen hiány pótlását, míg ezen törvény a házban keresztülmegy, és szentesítve lesz. Fontos okokat hozott elő miniszter úr arra nézve, miért tartotta ezt szükségesnek. Szükségesnek tartotta az igazságkiszolgáltatás, a honpolgárok jogviszonyainak érdekében, és talán leginkább azért, hogy az országgyűlés intézkedvén, ő célszerűen működhessék, mert a nélkül nem bírt volna felelősséget vállalni azon tagok kinevezéseért, akiket talán ezen keretben nem alkalmazhat, vagy mert fölöslegesek, vagy mert akármi tekintetben hivatásuknak megfelelni nem volnának képesek.
Ezen okok reám nézve meggyőzőleg hatottak, és sokkal nagyobb veszélyt látnék abban, ha egy szóval kimondanók, hogy ezen bíróságok törvénytelenek, mert ennek megmérhetlenek volnának követelései: ezzel fölforgattatnék az igazságszolgáltatás eddigi működése, és ez lehetetlen volna az újabb kineveztetésekig; az igazságszolgáltatás pedig egy óráig sem szünetelhet.
Nem akarok hosszas lenni. (Halljuk! Halljuk!) Egy határozatot indítványozok, mely mindezen tekinteteket figyelembe véve afelett intézkedjék, ami az elvre nézve, s ami a gyakorlatra nézve szükséges. Bátor leszek ezen határozati javaslatot felolvasni. (Halljuk!)
(Olvassa:) „Határozati javaslat. Az ítélőszékek olyan tagjaira nézve, kik még a koronázás előtt s miniszteri ellenjegyzés nélkül lettek őfelsége által kinevezve, s bírói állásukban koronázás után is meghagyattak, szükségesnek tekinti az országgyűlés, hogy azok kineveztetésének alkotmányos kellékei az 1848. évi 3. törvénycikk rendeletéhez képest utólag pótoltassanak. De minthogy a minisztérium ezen utólagos pótlást eddig főképp azért halasztotta, mert célszerűbbnek vélte bevárni a bíróságok szervezéséről már benyújtott törvényjavaslat elfogadását és szentesítését, s azzal kapcsolatban eszközölni a szükséges és alkalmatos bírói tagok alkotmányszerű végleges kinevezését s illetőleg megerősítését, kijelenti ezennel az országgyűlés, miszerint elvárja a minisztériumtól, hogy mentül előbb, s amennyiben hamarabb teljesen meg nem történhetnék, a bíróságok szervezésére vonatkozó s már benyújtott törvény szentesítésekor azonnal akképpen fog intézkedni, hogy az 1848. évi 3. törvénycikk rendelete szerint azon ítélőszékeknél, melyeknek tagjait őfelsége 514nevezi ki, minden kinevezés miniszteri ellenjegyzéssel el legyen látva, s ezáltal végleg meg legyen szüntetve azon ideiglenes állapot, melyben jelenleg vannak az ítélőszékek számos tagjai hivatalos állásukra nézve. Kijelenti egyszersmind az országgyűlés, hogy a bíróságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatnak tárgyalását legközelebbi teendői közé sorolja; továbbá tekintetbe véve, hogy a jelen átmeneti korszak súlyos nehézségei miatt sok fontos magánjogi törvényeinkre nézve sem lehetett még az ideiglenességet megszüntetni, mert mindenekelőtt a közjogi viszonyaink végleges megállapításáról, az ország célszerű védelméről s az államháztartás rendezéséről kell vala törvényhozásilag intézkedni; tekintetbe véve, hogy az igazság kiszolgáltatása ideiglen sem szünetelhet, a bíróságok ítéleteinek felforgatása pedig a vagyon biztosságát s a honpolgárok jogviszonyait végtelen zavarba döntené, kijelenti az országgyűlés azt is, hogy a most fennálló ítélőszékek által eddig hozott és a bíróságok törvény általi szervezéséig hozandó ítéletei, határozatai, végzései, rendeletei ellen egyedül azon oknál fogva, hogy az ítélőszék tagjai között olyan egyének is voltak s vannak, kik még a koronázás előtt s miniszteri ellenjegyzés nélkül neveztettek ki, jogérvényes kifogást tenni nem lehet.”
Ezen indítványomban – különösen kiemelve, hogy „elvárja az országgyűlés a minisztériumtól, hogy mentül előbb, s amennyiben hamarabb teljesen meg nem történhetnék, a bíróságok szervezetére vonatkozó törvény szentesítésekor” stb. – azért mondom, „mielőbb”, mert nem látom át, hogy maga a szervezés eszméje miért gátolná azt, hogy a miniszter addig is egyes tagokra nézve, akiket éppen ő fel akar használni, a miniszteri ellenjegyzéseket utólag pótolhassa. Belátom, hogy valamennyit a felhozott okoknál fogva ki nem nevezheti, hanem egy részét addig igenis kinevezheti, minthogy remélem, hogy sokáig nem késhetik a szervezés.
Nem indokolom tovább indítványomat, hanem azon kéréssel teszem a ház asztalára, méltóztassék kinyomatni, s tárgyalására határidőt rendelni, mert a dolgot igen fontosnak tartom. Kérem továbbá a házat arra is, hogy azon esetben is, ha indítványom akár így, akár módosítva a többség által elfogadtatnék, méltóztassék azt a méltóságos főrendekkel is közölni, és őket elfogadására felszólítani; mert éppen azért, hogy zavar ne támadjon a perlekedők között, és azok véleményei szétágazása miatt baj ne történjék, azt óhajtom, hogy ez ne csak ezen háznak, hanem az egész országgyűlésnek határozata legyen. (Élénk helyeslés.)
Képviselőházi napló 1865–1868. 9. köt. 50–52. p. Közli Kónyi Manó 5. köt. 400–405. p.
deak-002-004-035-0011 515Simonyi Ernő (1821–1882), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848-ban a honvéd seregben harcolt, 1868-ig emigrációban élt, majd hazatérése után a szélsőbal, illetve a Függetlenségi Párt képviselője.
deak-002-004-035-0022 Horvát Boldizsár (1822–1898), ügyvéd, 1848-ban képviselő, 1861-ben és 1865-ben újra annak választották, 1867–1871 között igazságügy-miniszter.
deak-002-004-035-0033 Tusakodással, görcsös vonaglással.
deak-002-004-035-0044 Szelleme.
deak-002-004-035-0055 A hétszemélyes tábla, a királyi tábla és a váltótörvényszék együttese.
deak-002-004-035-0066 A képviselőház 1867. június 18-án választott egy tizenöt tagú bizottságot az igazságügy szervezésére vonatkozó törvényjavaslat kidolgozására.
