KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A JÖVEDELMI ADÓ KIVETÉSÉRŐL Pest, 1868. július 10.
508KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A JÖVEDELMI ADÓ KIVETÉSÉRŐL
Pest, 1868. július 10.
Pest, 1868. július 10.
Tisztelt Ház!
Ha az ember egy tekintetet vet a legalább Pest városában bevallott jövedelmekre, és az aszerint kivetett jövedelmi adókra 1867-ben, ezen tekintet valóban szomorító. Nemcsak azért szomorító, mert az állam jövedelmei csonkítva vannak, és így azt, ami azokból hiányzik, más embereknek kell viselniök, hanem szomorító azért is, mert az erkölcsi érzés mély süllyedésére mutat.
A jövedelmek bevallásai a jövedelmi adónál a becsületszó pajzsa alatt történnek. Ha az ember látja, hogy egész osztályok, egyébként az államban tekintéllyel bíró emberek, polgártársaik közt előkelők a becsületszót oly kicsinybe veszik, hogy nevetségesen csekély összeget vallanak be, ez valóban szomorító.
Tisztelt Ház! Az adónál a coercitiv1 eszközök mellett múlhatlan szükséges a lelkiismeretesség mint egyik legfőbb őre az állam biztosságának. Az élet tapasztalása azt mutatja, hogy ahol valamely bűn megszűnt szégyenítő lenni, ott semmiféle coercitiv eszközök nem bírják az erkölcsiséget és az állam biztosságát fönntartani. (Helyeslés.)
deak-002-004-034-0011 Kényszerítő.
Vannak osztályok, vannak emberek, akik előtt egyik vagy másik bűn nem szégyenítő, nem gyalázatos, egy harmadik bűnt pedig magok is gyalázatosnak tartanak. A rablást, a gyilkolást, a tolvajságot a rabló, a gyilkos, a tolvaj társai előtt dicsekedve emlegeti, de az árulástól, valamelyik társának feladásától nemcsak azért, mert azt nyomban erőszakos büntetés követheti, hanem azért, mert ez köztök szégyenítő, tartózkodik.
Az erkölcsi érzületet kell tehát mindenekelőtt emelni, és ezen erkölcsi érzület nevelésére kétségen kívül nagy hatásuk van a jól alkalmazott coercitiv eszközöknek is.
Azt mondja tán valaki, hogy hiszen eddig is büntetések voltak szabva a jövedelmek eltagadására, nem ugyan a törvényben, hanem azon szabályokban, melyeket – amennyire meg nem változtak – e törvény is helybenhagy. De hogy ezen szabályok, ezen büntetések mennyire, mily nagy mértékben sikeretlenek voltak, mutatja az, hogy ezen büntetések dacára, mint az 1867. évből úgyszólván közkézen forgó pesti bevallási lajstromból kitűnik, iszonyú eltagadások, iszonyú csalások történtek, és mégsem tudjuk, hogy valaki emiatt érzékenyen megbüntettetett-e.
509Azon ember, aki dohányt, sót csempész, súlyosan megbüntettetik; azt hiszem, hogy a jövedelem oly eltagadása és oly nevetségesen csekély összegben előadása, mint ezen lajstromokból kitűnik, éppen oly csalás. (Helyeslés.)
Ennélfogva, tisztelt ház, én az állam biztosságára és az emberek erkölcsi érzületének emelésére még azt sem tartom elégségesnek, mit a különvélemény javasol; én szeretnék célszerű módozatot kidolgoztatni arra nézve, miképp lehessen – legalább amennyire emberileg lehet – rájönni az eltagadásokra, és miképpen bűnhödjék az, aki becsületszaváról, erkölcsi polgári kötelességéről annyira meg tud feledkezni. (Élénk helyeslés.)
Maga a pénzügyminiszter úr2 is az eszmét, az elveket helyeseknek találta, s azt hiszem, nincs köztünk senki, ki a csalásnak bármily nemét és így ezen nemét is pártfogása alá vegye.
deak-002-004-034-0022 Lónyay Menyhért (1822–1884), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848-ban képviselő, 1849-ben pénzügyminiszteri államtitkár, 1867–70 között pénzügyminiszter, 1870–71-ben birodalmi közös pénzügyminiszter, 1871–72-ben magyar miniszterelnök.
Belátom, hogy ily egészen jól kidolgozott célszerű módozatnak megszavazása, életbe léptetése most, az idő rövidsége miatt alig lehető, de ha lehetetlen is, még akkor is inkább fogadom el e részben a valamit, mint az éppen semmit, és inkább járulok azon módhoz, melyet a különvélemény3 előadott, mint más ellenkező módhoz.
deak-002-004-034-0033 510Ghyczy Kálmán, Szontágh Pál és Várady Gábor indítványozta, hogy a jövedelmi adót ne a pénzügyi hatóságok állapítsák meg, hanem a törvényhatóságok által választott adókivető bizottságok, mivel ezzel csökkenthető lenne a nép körében létező ellenszenv az adófizetés és a pénzügyi szervek iránt.
És ha ezt a tisztelt ház többsége nem fogadná el, még akkor is múlhatatlanul szükségesnek tartanám, hogy vagy magában e törvényjavaslatban, vagy a ház határozatában kimondassék, hogy az országgyűlés ezen módokat csak azért nem alkalmazza, mert az idő rövidsége nem engedi, nem pedig más okból, és kötelességévé teszi a minisztériumnak, hogy célszerű módozatot dolgozzon ki, és terjesszen a ház elé; sőt megbíznám a minisztert azzal, hogy addig is, míg ezt előterjeszti – habár ez ezen ülésszak alatt nem lehető –, addig is, amíg lehetséges lesz, ő maga mint a végrehajtás eszköze és mint azon tárcának minisztere oly módokat alkalmazzon, melyek által az eltagadások meggátoltassanak. (Élénk helyeslés.)
Addig is pedig, míg ez megtörténhetnék, hozzájárulok a kisebbség véleményéhez. (Élénk helyeslés.)
Képviselőházi napló 1865–1868. 9. köt. 15, 16. p. Közli Kónyi Manó 5. köt. 397, 398. p.
deak-002-004-034-0011 Kényszerítő.
deak-002-004-034-0022 Lónyay Menyhért (1822–1884), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848-ban képviselő, 1849-ben pénzügyminiszteri államtitkár, 1867–70 között pénzügyminiszter, 1870–71-ben birodalmi közös pénzügyminiszter, 1871–72-ben magyar miniszterelnök.
deak-002-004-034-0033 510Ghyczy Kálmán, Szontágh Pál és Várady Gábor indítványozta, hogy a jövedelmi adót ne a pénzügyi hatóságok állapítsák meg, hanem a törvényhatóságok által választott adókivető bizottságok, mivel ezzel csökkenthető lenne a nép körében létező ellenszenv az adófizetés és a pénzügyi szervek iránt.
