KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ EGYHÁZI BÍRÓSÁGOK HATÁSKÖRÉRŐL Pest, 1868. október 20.
534KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD AZ EGYHÁZI BÍRÓSÁGOK HATÁSKÖRÉRŐL
Pest, 1868. október 20.
Pest, 1868. október 20.
Tisztelt Képviselőház! (Halljuk!)
Sehol a vitatkozásokban annyi óvatosságra nincs szükség, mint azon tárgyaknál, melyek közvetve vagy közvetlenül vallási ügyekkel vannak kapcsolatban. Éppen azért jelen vitatkozásainknál is semmit sem akarok szólni dogmatikus1 kérdésekről, mert ezek felett határozni nem a mi körünkhöz tartozik, és nem is szükséges.
deak-002-004-040-0011 Hittételeket érintő.
Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt, hogy Magyarországban a házasság nem kizárólag polgári szerződés, még az állammal szemben sem, mert maga az állam törvény által parancsolta, hogy a házasságok az egyház előtt köttessenek; parancsolta ezt minden felekezeteknél, még a vegyes házasságoknál is. Sőt az újabb törvény is, mely ott, hol a katolikus pap nem akarja összeadni a vegyes házasságot, megengedi, hogy az a protestáns egyház előtt köttessék, mindenesetre az egyházhoz utasítja a házasságot.
Tekintetbe veendő tehát a házasságnak mind polgári, mind egyházi része.
Mindaddig, míg e kettő össze lesz szőve, megparancsolni az egyháznak, hogy a házasságokat adja össze a maga egyházi szabályai szerint, és azután azt mondani, hogy: „Te ezen házassági ügyekben nem fogsz ítélni, hanem ítélni fognak mások”, talán jogtalanság, de mindenesetre nemigen logikai dolog. (Helyeslés.)
Ha a házassági bíróságokra nézve tisztába akarunk jőni, ha azt akarjuk, hogy a házasságok érvénye fölött semmi esetben se ítéljenek az egyházi bíróságok, s e részben az eddigi törvényt meg akarjuk változtatni, következetesek csak akkor leszünk, ha más államok példájára a házasságnak polgári részét a tisztán és szorosan vallásitól elválasztjuk. Ahol az állam úgy intézkedik, mint intézkedett Franciaországban, Belgiumban és a rajnai tartományokban, ahol a törvényhozás határozottan kimondja, hogy a házasságot, szemben az államhatalommal, úgy kívánja tekinteni, mint polgári szerződést, a vallási dolgokba nem avatkozik, hanem azokat végezzék el a hívők saját egyházukkal önlelkiismeretök szerint; ahol ezen elvek alapján kötelezőleg kimondatik, hogy minden házasságnak mint polgári szerződésnek a polgári hatóság előtt kell köttetni, ott igen természetes, hogy a házasságnak mint polgári szerződésnek fölbontása is a polgári bíróságok elé tartozik. De míg ez meg nem történik, e nagy fontosságú kérdést a perrendtartás megállapításánál bővebb 535vitatás, kifejtés és minden tekintetek, minden érdekek megfontolása nélkül mintegy mellesleg eldönteni valóban idő előtti volna. (Helyeslés.)
Egyik fő érv, mely az egyházi ítélőszékeknek most azonnal a perrendtartás szabályai közt kimondandó eltörlése mellett fölhozatott, az volt, hogy ezen eszme liberális, hogy azt a jogegyenlőség megkívánja, hogy előre kell haladnunk, az eldöntés elhalasztása pedig hátralépés volna. Hosszas politikai pályámon tapasztaltam, hogy egyetlenegy szóval sem történik annyi visszaélés, mint e szóval: „liberális”.
Gyakran oly eszmékre ragasztatik e cím, melyek, ha mélyebben vizsgáljuk azokat, éppen nem liberálisak, s a gyakorlati életben államok intézkedéseinél is nem mindig a liberalizmus utáni vágy, hanem az ország érdekei szoktak döntők lenni. Íme közelebb is azon korban, midőn itt Európában liberális eszmének a szabad kereskedést tartja a világ, Észak-Amerika, melyet illiberálisnak nem szoktak nevezni, védvámokat állított föl, s azokat oly magasságra emelte, hogy az európai védvámokéit sok tekintetben meghaladja.
Taglaljuk hát a liberális szónak valódi értelmét a jelen kérdésre vonatkozólag. (Halljuk!)
Egyik fél azt mondja, hogy liberális eszme különbség nélkül polgári bíróságokra bízni a házasságok érvényének megítélését, egyszóval minden a házasságra vonatkozó perlekedést, és ennélfogva eltörölni e részben az egyházi bíróságokat, mert ezt kívánja a vallások jogegyenlősége, melyet az 1848. törvény is kimondott, az ellenkező pedig visszalépés volna, s a jogegyenlőséget sértené.
Ennek ellenében kijelentem én is, mit tartok e téren valódilag liberálisnak s a vallások jogegyenlőségéből szorosan következőnek. (Halljuk!)
Szabad egyház szabad államban, ez az én jelszavam. (Élénk helyeslés.) Ebből indulok ki, s ami ezzel ellenkezik, azt sem liberálisnak, sem a vallások jogegyenlőségével megférőnek nem tartom. Abszolutizmus is behozhatja formákban az egyenlőséget, s eltörölheti az egyházi törvényszékeket, (Fölkiáltások: Meg is tette!) de nem állapította meg a szabad államot és a szabad egyházat, pedig ez, úgy hiszem, a dolog lényege. (Helyeslés.)
A vallások egyenlőségét szent és sérthetetlen elvnek tartom én is, s ha azt az 1848-i törvény ki nem mondotta volna, nem szünném meg annak kimondását sürgetni. De a szabad egyház eszméje s a vallások egyenjogúsága azt kívánja, hogy a hon minden polgára, bármely hitfelekezethez tartozzék is, szabadon élhessen saját vallásának szabályai szerint, ha azok az állam céljával nem ellenkeznek, és mások hasonló jogait nem sértik. (Helyeslés.) Ezen előttem kétségtelen igazságot alkalmazva a jelen esetre, ha vannak e hazában hitfelekezetek, melyek vallási szabályaik közé számítják azt is, hogy az ő 536házasságuk érvénye fölött a megállapított vallási elvek szerint egyházi bíróság ítéljen, helyes volna-e, ha a törvényhozás azt mondaná: „Te nem élhetsz vallásod ezen szabálya szerint, mert én a formában egyenlőséget akarok, s ennek amazt fel kell áldoznod”, holott az a szabály sem az állam céljával nem ellenkezik, s más vallásfelekezetűek hasonló jogait nem sérti. (Élénk helyeslés.) Márpedig vannak igenis hitfelekezetek hazánkban, melyek az említett nézetet vallásuk szabályának tekintik, vannak pedig igen számosak, ilyenek a római katolikusok és a nem egyesült keleti egyház hívei. Nem vizsgálom, e szabály dogma-e és mennyire dogma, de annyi igaz, hogy azt a két hitfelekezet hazánkban vallási szabálynak, kánonnak tekinti. Vajon célszerű volna-e mindezek nyugalmát, vallási meggyőződését szükség nélkül, nem a jogegyenlőségért, hanem a forma egyenlőségéért felzavarni? (Élénk helyeslés.)
Magától értetik, hogy én mindezeket tiszta és nem vegyes házasságokra kívánom értetni, s nem látom által, hogy ha két római katolikus házassága fölött a római katolikus szentszék, két nem egyesült keleti vallású házassága fölött a keleti egyháznak szentszéke ítél, miképp volna ezáltal sértve más vallások egyenjogúsága. (Helyeslés.)
Más tekintetet érdemel a vegyes házasságok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Sem a szabad egyház eszméjével, sem a vallások törvényben kimondott jogegyenlőségével meg nem egyezik a törvénynek eddig fennálló azon rendelete, hogy a római katolikus szentszék ítéljen vegyes házasságokban a nem római katolikus fél fölött, s egyedül azért, mert a római katolikus fél saját hitelvei szerint más házasságra nem léphet, a bíróság ítélete a másik, nem római katolikus félt is kötelezze saját hite elveinek ellenére. Hasonló a törvénynek a vegyes házasságokból született gyermekekre vonatkozó rendelete, miszerint ha az atya katolikus, minden gyermeke a római katolikus vallásban nevelendő, ellenkező esetben pedig nincs meg a viszonosság.
Ezek azok, mik a vallások jogegyenlőségét sértik, s a szabad egyház fogalmával ellenkeznek, mert felsőbbséget tulajdonítanak a római katolikus egyháznak, s más egyházakat, legalább e részben, a római katolikus egyháznak alárendelnek.
E jogtalanság ellen évek óta küzdöttem szakadatlanul, s küzdeni fogok mindig, éppen azért, mert a szabad egyháznak és a vallások jogegyenlőségének elvét szentnek, sérthetlennek tartom. Egyik egyháznak a többiek fölötti jogi felsőbbségét bármi tekintetben fenntartani akarni, ez volna illiberális eszme; de hogy a valódi liberalizmus azt kívánná, hogy mielőtt azon törvény és törvényes gyakorlat, mely szerint a házasságok minden hitfelekezetnél az egyház papja előtt kötendők, megváltoztattatnék; mielőtt a házasság kötésének 537polgári része az egyházitól törvény által elválasztatnék; mielőtt törvény által kimondatnék, hogy az állam a házassági szerződést az állammal szemben tisztán polgári szerződésnek tekinti, s annak vallási részébe nem avatkozik, ugyanazért a házasságokat mint polgári szerződéseket a polgári hatóságok előtt kötendőknek rendeli; hogy mondom, mielőtt mindezek kimondatnának, az egyházi bíróságok a házasságok érvényére nézve minden hitfelekezetnél most, a perrendtartásról szóló törvények közt rögtön eltöröltessenek, valóban nem értem, sőt erős meggyőződésem az, hogy éppen az ily módon idő előtt eszközlött eltörlés volna illiberális, mert ellenkeznék a szabad egyház fogalmával és a vallások jogegyenlőségével. (Élénk helyeslés.)
De a törvényhozásnál oly igen szükséges óvatosság sem engedi, hogy e részben bármit rögtönözzünk, s részletes, alapos megfontolás nélkül intézkedjünk. Hazánk polgárainak legnagyobb része azon egyházakhoz tartozik, melyek vallási szabálynak tekintik azt, hogy miután az érvényes házasság kötéséhez törvényeink szerint is szükséges az egyház papjainak közbejötte, miután a házasság a törvények szerint is nem egyedül polgári szerződés, hanem vallásos elvekkel és szertartásokkal is kapcsolatban áll, annak érvénye felett az egyházi bíróság ítéljen. Nem volna célszerű mellesleg egy, a körülmények bővebb megfontolása nélkül rögtönözött törvénnyel ezen egyházak híveinek vallásos nyugalmát minden szükség, sőt minden az országra háramló valódi haszon nélkül zavarni akarni. Hiszen csak nemrég, midőn a népnevelési törvény került szőnyegre, többen e ház tagjai közül a különféle vallásfelekezeteket kívánták meghallgattatni, s a ház többsége, sőt mondhatni, az egész ház elhatározta, hogy a vallásfelekezetek szakférfiai mindenesetre hallgattassanak meg. Nem érdemel-e a jelen kérdés ugyanannyi figyelmet? Hiszen ez ellen is vallási nézetek hozatnak fel, melyeket egyszerűen mellőznünk alig lehet. Nem tudom tehát helyeselni, hogy a jogügyi bizottság javaslata szerint most itt, e helyen, a törvénykezési szabályok között rögtön mondassék ki, hogy minden házassági ügyek, még az érvényesség kérdésére nézve is a világi bíróságok elé tartozzanak; hanem ha a magyar törvényhozás az ország érdekében célszerűbbnek tartja az egyházi bíráskodást minden házassági ügyekre nézve eltörölni, s minden ily ügyet világi bíráskodás alá rendelni, csak akkor teheti ezt alaposan és következetesen, ha előbb a polgári házasság elvét állapítja meg, és abból kiindulva törvény által elhatározza, hogy az államhatalom minden házasságot az állammal szemben tisztán polgári szerződésnek tekint, s ennélfogva megkívánja, hogy minden házasság, bármely vallásúak között is jöjjön létre, a polgári hatóságok előtt köttessék, s a vallási szertartások a felek vallási és lelkiismereti dolga levén, ezt mindenki saját egyházával rendezze. 538Ha ez meg lesz egyszer állapítva, a házassági összeköttetésnek mint polgári szerződésnek kérdései természetöknél fogva a világi bíróságok elé tartoznak.
Ezen eszméket, úgy amint azokat előadtam, pártolom és pártolni fogom mindenkor. (Helyeslés.)
Azt mondták némelyek, állapítsuk meg azonnal a polgári házasságot az említett módon. Nekem elvileg semmi kifogásom sem volna ez ellen, de a kivitelt sok nehézséggel járónak tartom, s e nehézségek miatt a törvény rögtöni megalkotását és életbe léptetését nem hiszem lehetőnek.
Eddig a házasság kötésének formái felett, különösen pedig azon elvek felett, melyektől a házasság érvénye függ, minők az elválasztó akadályok, impedimenta dirimentia2 nagyrészt nem világos hazai törvények, hanem kánonok és némely felsőbb rendeletek intézkedtek, mégpedig minden vallásfelekezetek nélkül. Ezt, ha a polgári házasság behozatik, rendes polgári törvényekkel kell szabályozni; ki kell dolgozni a formát, az érvényesség kellékeit, megállapítani az elválasztás alapelveit, s világosan meghatározni az elválasztó akadályokat.
deak-002-004-040-0022 A házasság fölbontását maguk után vonó házassági akadályok.
S nem is volna célszerű e részben az eddigi kánonok és egyházi vagy világi kormányrendeletek átvétele. Vannak azok között olyanok, melyekre nézve új rendelkezés szükséges, minő például az impedimenta dirimentia sorában a cultus disparitas3 . Keresztyén és nem keresztyén között semmi egyház nem engedett eddig házasságot, de nem hiszem, hogy e szabályt a polgári házasságra nézve is fenntartaná jövendőre a törvényhozás, mert hiszen a zsidó és keresztyén között minden házassági kapcsolat lehetlenné tétetnék.
deak-002-004-040-0033 Keresztény és nem keresztény közötti házasságkötési akadály.
Vannak a fönnálló szabályoknak más pontjai is, melyeket, ha polgári házasságot akarunk, át kell dolgozni, és polgári törvények alakjában megállapítani.
Gondoskodni kell arról is, hogy a polgári házasságokban az elválás könnyű ne legyen, mert ez a házasságon alapuló családi élet és az erkölcsiség kárával történnék. Hiszen ha tekintjük azon országokat, melyekben a polgári házasság megállapíttatott, tapasztalni fogjuk, hogy ott a polgári házasságok elválasztása annyi nehézséggel jár, s az elválasztásról szóló törvények oly szigorúak, hogy ennélfogva az elválás esetei is nagyon, igen nagyon ritkák.
A másik, mire figyelnünk kell, az, hogy miután a polgári házasság nem az egyházi hatóság előtt lesz kötendő, gondoskodni kell polgári hatóságról, mely előtt a házasságok köttessenek. E polgári hatóságnak teljesen biztosnak és hitelesnek kell lennie, különben a rendetlenségből a legszomorúbb következések származhatnának a felekre és ártatlan gyermekeikre.
Szükséges továbbá, hogy ily hatóságok számosabb helyeken létezzenek, mert ha kevés helyre volnának szorítva, a házasulóknak nagyobb távolságokból, 539költséges, fáradságos utazással kellene azokhoz járulni. Nem is szabad a polgári házasság költségeinek tetemesbeknek lenniök, mint az eddigi házasságokéi voltak, mert ez csak a népet terhelné, és a házasulók számát kevesbítené.
Mi legyen tehát azon hatóság? A megyei törvényszékek a megye több részétől igen távol esnek. A szolgabírói hivatalok sem bírnának ebbeli kötelezettségöknek megfelelni, részint az egyes helységek távolsága miatt, részint azért, mert a szolgabíró nem mindig ül otthon, s így gyakran a felek által sikertelenül kerestetnék. Ami pedig a községeket illeti: ha egész hazánk oly községekből állana, mint például Békés megye, nem kételkedném a polgári házasságok megkötését a községi hatósághoz utasítani, de miután országunkban annyifélék a községek számra, vagyonra és művelődésre nézve, nem tudnék megnyugvást találni abban, hogy oly nagy fontosságú dolgot a község bírája- és jegyzőjére bízzak, és a házassági jegyzőkönyvek vezetését az ő kezeikbe tegyem le.
Gondoskodni kell tehát előbb valamely módról, valamely hatóság felállításáról e részben. A notáriusokhoz4 , minők Franciaországban léteznek, lesz-e hasonló ezen intézet, vagy a békebírákéhoz, azt nem tudom, de nagy megfontolást igényel mindenesetre, s rögtönözni azt vagy kivihetlen törvényt alkotni nem volna célszerű.
deak-002-004-040-0044 Jegyzőkhöz.
Voltak, kik a szomszéd ausztriai törvényhozás példáját hozták fel ellenünk, s azt mondták, hogy mi hátra maradunk liberalizmusban azok mögött, miután ők, noha buzgó katolikusok, a világi bíróságokat állapíták meg a házasságok érvényére nézve, és a polgári házasságot törvény által behozták. Versenyzés a liberalizmusban nem egyedüli feladata a törvényhozásnak.
Minden törvényhozás saját hazája körülményei szerint intézkedik. (Helyeslés.) A helyzet köztünk és köztök sokban különböző, de leginkább különböző abban, hogy nálok előbb is polgári bíróság ítélt a házasságok érvénye felett, csak a római konkordátum5 akart e részben változtatást tenni. Hogy ők ezen változtatást el nem fogadták, mert el nem ismerték azt, hogy a konkordátum alkotmányos országban törvényes szabályt állapítson meg, azt igen természetesnek tartom, valamint azt is, hogy az el nem ismert konkordátum ellenében az eddig létezett törvényes állapotot sürgették fenntartatni. Mi ellenkezőleg, nem vagyunk ezen helyzetben; nálunk az egyházi ítélőszékek bíráskodása nem a konkordátumon, hanem alkotmányos törvényeink egyikén alapul. Jogunk van e törvényt megváltoztatni, de miután okunk van nem rögtönözni a változtatást, várhatunk az egyházi ítélőszékek eltörlésével azért, mert részletesebb és alaposabb kimunkálást tartunk szükségesnek, s az eddigi 540törvények alapján állunk; míg szomszédaink, ha nem követelték volna a törvényes állapot visszaállítását, a konkordátum alapján állottak volna, amit pedig ők el nem fogadhattak. Egyébiránt ők is szükségesnek tartották a polgári házasság eszméjét létrehozni, valamint más országokban is a polgári bíróságok ítélő hatalma házassági ügyekben a polgári házasságok fogalmával van párosítva.
deak-002-004-040-0055 A Ferenc József és a Szentszék által 1855. augusztus 18-án megkötött konkordátum.
Ami már a szomszéd Ausztriában létrehozott polgári házasságok módját, vagyis, amint ők nevezik, „Noth-Civilehe”-t6 illeti, abban én nem szeretnék követőjök lenni; mert sokkal természetesebbnek tartom, hogy az állam azt mondja ki: „Minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnek tekintek, s mint ilyent a polgári hatóság előtt kötendőnek rendelem, vallási szertartások és elvek az egyes felekhez s azon egyházhoz tartozván, melynek ők hívei”; ezt, mondom, sokkal egyszerűbbnek s következetesebbnek tartom, mint azt mondani, hogy: „A házasságokat az egyház, pap előtt kell kötni, de ha az a feleket összeadni nem akarja, akkor én, állam fogom a házasulók összeadását polgári hatóságom által teljesíttetni, a házassági kérdések felett pedig egyik esetben úgy, mint a másikban, nem az egyházi, hanem a világi bíróság ítéljen.” Én még liberalizmus szempontjából is, ha már arról kell szólni, az első módot ezen másodiknál jobbnak tartom. (Helyeslés.)
deak-002-004-040-0066 Szükséghelyzetben kötött polgári házasságot.
A központi bizottság azon indokolása ellen, hogy valamint több első bírósági ítélőszéket, minők a megyei s városi törvényszékek nem rendezett ezen perrendtartási javaslat, úgy nem kell e részben kivételt tenni az egyházi ítélőszékekre nézve sem, hanem ezek úgy, mint amazok felett utóbb külön törvényben kell rendelkezni, felhozták némelyek, hogy hiszen mind a miniszteri javaslat, mind a központi bizottság némileg már beleereszkedett a szentszékek rendezésébe, miután azoktól több, a házasság polgári következéseit illető tárgyakat s más eddig azokhoz tartozó kérdéseket elvesz, s a világi ítélőszékekhez utasít. Igaz, hogy legegyszerűbb volna ezúttal az egyházi ítélőszékekre nézve semmit nem mondani, de nagy különbség van mégis aközt, amit a központi bizottság javasol, s az egyházi ítélőszékek teljes függetlensége közt. Az említett kérdések tisztán világiak, semmi legkisebb kapcsolatban nem állnak a vallási szertartásokkal, nem is követeltetnek természetöknél fogva egyházi bíróság elé tartozóknak, és ha azok a világi bíróságokhoz tétetnek is át, legkisebb zavar vagy nyugtalanság vagy egyházi féltékenység nem idéztetik elő; de kétségtelenül másként áll a házasságok érvényének kérdése.
Ismétlem tehát, hogy az alapelv, amelyből én e tárgyra nézve kiindulok, a szabad állam s szabad egyház eszméje s a vallásfelekezetek jogegyenlősége, melynél fogva szükséges, hogy ki-ki saját vallásának szabályai szerint élhessen, amennyiben azok az állam céljával s mások hasonló jogaival nem ellenkeznek.
541Ugyanazért eddigi törvényeink azon részét, mely a vegyes házasságokat is a római katolikus szentszékek által rendeli elítéltetni, úgyszintén azon elvet, hogy mivel a katolikus fél saját hitelvei szerint újabb házasságra nem léphet, az a protestáns félnek se engedtessék meg, még akkor se, ha azt az ő valláselvei is megengednék; s a törvénynek azon rendeletét, mely szerint vegyes házasságoknál római katolikus atyának minden gyermeke a római katolikus vallásban nevelendő, de ha az atya nem római katolikus, e részben viszonosság nincs, mindezeket a szabad egyház fogalmával s a vallások jogegyenlőségével ellenkezőknek tartom, s e rendelkezéseket mielőbb eltöröltetni óhajtom. (Élénk helyeslés.)
Továbbá azon eszmét, hogy minden házassági ügy, bármely vallásúak közt forog is fenn, egyedül s teljesen a polgári bíróságok által ítéltessék el, s erre nézve az egyházi ítélőszékek eltöröltessenek, csak úgy s akkor tartom célszerűnek, ha ezen rendelkezéssel a polgári házasság egyszerre s együtt létesíttetik, (Helyeslés) s a törvényhozás kimondja, hogy minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnek tekint, s annak megkötését a polgári hatóság elé tartozónak rendeli, megállapítván egyszersmind világos törvény által a megkötés módját, az érvényesség kellékeit s az elválaszthatás szigorú feltételeit. (Helyeslés.) Míg ez meg nem történik, amazt egyoldalú s idő előtti káros intézkedésnek tartom, melyben sem liberalizmust, sem jogegyenlőséget nem látok, sőt éppen a szabadelvűséggel, a szabad egyháznak fogalmával s ennélfogva a vallások valódi jogegyenlőségével ellenkezőnek találom azt.
Én tehát inkább a központi bizottság véleményét fogadom el, mint a jogügyi bizottságnak erre vonatkozó javaslatát. (Élénk helyeslés.)
Képviselőházi napló 1865–1868. 10. köt. 169–173. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 50–58. p.
deak-002-004-040-0011 Hittételeket érintő.
deak-002-004-040-0022 A házasság fölbontását maguk után vonó házassági akadályok.
deak-002-004-040-0033 Keresztény és nem keresztény közötti házasságkötési akadály.
deak-002-004-040-0044 Jegyzőkhöz.
deak-002-004-040-0055 A Ferenc József és a Szentszék által 1855. augusztus 18-án megkötött konkordátum.
deak-002-004-040-0066 Szükséghelyzetben kötött polgári házasságot.
