KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A BIRODALMI MINISZTERI CÍMRŐL Pest, 1868. november 9.
542KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A BIRODALMI MINISZTERI CÍMRŐL
Pest, 1868. november 9.
Pest, 1868. november 9.
Tisztelt Ház!
A tanácskozás alatt levő indítvány végkövetelése az, hogy a delegáció tagjainak ne engedjük meg, hogy munkálataikat folytassák. Ez kétségen kívül nagy fontosságú kívánat mind magában, mind következéseiben. Az 1848:4. és az 1867:10. törvénycikkek határozottan azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megállapítandó a jövő évnek költségvetése. Ez az alkotmánynak annyira sarkalatos törvénye, hogy a parlamentáris kormány, az alkotmányos élet ezen törvény teljesítése nélkül fenn sem állhat. Ha mi ezen törvény teljesítését bármi úton-módon lehetetlenné tesszük, fölforgatjuk magunk az alkotmány egyik sarkkövét, és akkor hozunk igazán veszélyt az országra, melyet nem tudom, mikor és hogyan fogunk megorvosolni. (Helyeslés a jobb oldalon.)
A delegációk működésének bevégzése nélkül a költségvetést megállapítani nem lehet, a jelen országgyűlés képviselőinek mandátuma nehány hét múlva letelik.
Ha tehát mi magunk akadályozzuk a delegációt működésében, ha mi oly határozatot hozunk, mely mellett az munkálkodását még el sem kezdheti, s ezáltal lehetetlenné tesszük, hogy az országgyűlés még ezen nehány hét alatt megállapíthassa a jövő évi költségvetést, mi fog akkor történni? A jövő évre nem lesz országgyűlésileg megállapított költségvetés, e nélkül nem lesz adó, nem lesz kül- és belbiztosság, nem folyhat a közigazgatás, s az alkotmány alapjában meg lesz rendítve.
Nagyon fontosaknak kell tehát lenni azon okoknak, amelyeknél fogva az indítvány annyi baj és nehézségek s ily súlyos következések dacára is elfogadható legyen; mert ha azon veszély, mely az indítvány mellőzéséből az indítványozók aggodalma szerint az országra származhatik, nem oly nagy, mint amit annak elfogadása hozhat a hazára, akkor, úgy hiszem, a ház az indítványt mellőzni lesz kénytelen. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Az indítvány elfogadásának, a delegációk működését eltiltó határozatnak káros, sőt veszélyes következései, mint említém, szembeötlők. Az a kérdés, vajon azon veszély, melyet az indítványozók látnak, valóságos-e, s nagyobb-e a most említett rossz következéseknél.
Azon tisztelt képviselők, kik az indítványt beadták, azt állítják, hogy az 1867. évi 12. törvénycikk már ez év elején megsértetett, mert a közös miniszterek 543az ezen törvénnyel s Magyarország önállásával meg nem férő birodalmi miniszteri címet vették fel, és ezáltal az indítványozó urak annyira veszélyeztetve látják hazánk alkotmányos önállását, hogy addig, míg a törvény idevonatkozó rendeleteinek elég nem lesz téve, meg akarják gátolni a delegációk működésének folytatását.
Mennyire sértetett meg e részben a törvény, azt úgy fogjuk leginkább megítélhetni, ha magának a törvénynek tartalmát s szavait vesszük tekintetbe. (Halljuk!) A közös minisztériumról az említett törvény 27. szakasza szól leginkább.
Ebben az rendeltetik, hogy egy közös minisztérium állítassék fel azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek sem a magyar korona országainak, sem őfelsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. Meglett-e a törvény ezen rendelete sértve? Nem, mert a közös minisztérium kineveztetett, s a közös ügyek kezelését átvette.
Azt rendeli továbbá az említett törvény, hogy e minisztérium a közös ügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Sértve van-e e törvénynek ezen rendelete? Felelet: nincs sértve, mert még az indítványozók sem állítják, hogy e részben a közös minisztérium a közös ügyek mellett egyik vagy másik résznek külön kormányzati ügyeibe avatkozott volna.
Azt mondja végre ugyanazon törvény, hogy felelős lesz a közös minisztérium minden tagja mindazokra nézve, amik köréhez tartoznak, felelős lesz az egész minisztérium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg. Megtagadta-e a közös minisztérium e felelősséget? Nem, erről, legalább tudtomra, soha még nem is vádoltatott.
Miből áll tehát azon súlyos sérelem, mely a törvény rendeletén ejtetett? Az indítványozók azt állítják, hogy a minisztérium, midőn magát a magyar delegáció előtt közös miniszternek nevezte, egyebütt azonban birodalmi miniszter címet használt, megsértette a törvényt, mert oly címmel élt, mely az említett törvényben elő nem fordul. De sérelem-e ez valósággal? Éspedig oly sérelem-e, mely miatt a törik-szakad politika ösvényére kellene térnünk, s nem törődve azon súlyos veszéllyel, mely a delegációk működésének meggátlásából származhatnék, egyedül arra kellene törekednünk, hogy a birodalmi miniszter elnevezés mellőztessék, habár az ezen törekvésből származó késedelem miatt a költségvetésnek ezen országgyűlésen leendő megállapítása lehetetlenné válnék? (Élénk tetszés a jobb oldalon.)
Ha az említett 12. törvénycikk határozottan kimondaná, hogy a közös miniszterek mindenütt és minden esetben közös miniszteri címmel éljenek, 544és magokat birodalmi minisztereknek ne nevezzék, vagy ha ők magokat osztrák birodalmi minisztereknek nevezték volna, vagy ha a birodalom mint név és fogalom ellentétben állana azon viszonyokkal, melyekben őfelsége többi országai- és tartományaival állunk, indokoltnak tartanám az indítványozók aggodalmát, ámbár akkor is komoly megfontolást és nagy óvatosságot igényelne az orvoslás módjának megválasztása. De a törvény a közös miniszterek címéről és birodalmi miniszter címének kizárásáról semmi határozott szabályt nem foglal magában; a közös miniszterek nem osztrák birodalmi, hanem egyszerűen birodalmi minisztereknek nevezték magokat az osztrák delegáció előtt; a birodalom pedig a mi törvényeinkben több helyütt megemlíttetik. Már az 1848. évi 2. törvénycikk fenntartandónak rendeli a birodalom kapcsolatát. Az 1867-i törvény, éspedig különösen a 12. törvénycikk több helyütt szól a birodalomról. Név szerint a bevezetésben említés tétetik a birodalom biztosságának és együttmaradásának életfeltételeiről; ugyanott szó van a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok- és tartományoknak az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk értelmében együttes és elválaszthatlan birtoklásáról, a 8. szakaszban kimondatik, hogy a birodalom diplomáciai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülő intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértőleg s azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. Mindezekben a birodalom szó és a fogalom, mely e szóban kifejeztetik, nem tőlünk teljesen elkülönzött testületet, hanem az őfelsége uralkodása alatt álló országok összegét jelenti, és ily értelemben az a miniszter, ki őfelsége összes országai közös ügyét vezeti, csakugyan a birodalom minisztere; az a közös külügyminiszter, kinek teendői közé sorolja a fennebb említett 8. szakasz a birodalom diplomáciai és kereskedelmi képviseltetését, csakugyan birodalmi miniszter. Ezt, úgy hiszem, tagadni nem lehet, és aki e részben más nézetben van is, a birodalmi miniszter kifejezésnek ily értelemben vett használatát alig tekintheti oly törvénysértésnek, mely a végletekig menő orvoslási eszközök használatát igazolná.
Azon sérelem, hogy a közös minisztérium, midőn magát az osztrák delegáció előtt birodalmi minisztériumnak nevezi, tán túl akarja terjeszteni hatáskörét a közös ügyek törvény szabta korlátain, tán Magyarország alkotmányos önállását akarja kétségbe vonni, gerjeszthetett kezdetben aggodalmakat némelyek keblében, de ezen aggodalmakat a közös minisztériumnak az első delegáció alkalmával tett nyilatkozata, úgy hiszem, méltán eloszlathatta. Ugyanis folyó évi január 29-én a magyar delegáció ötödik ülésében két oldalról intéztetett interpelláció a közös miniszterekhez a birodalmi minisztérium 545címének használatára nézve. Egyiket Ghyczy Kálmán képviselő adta be maga és elvtársai nevében, a másikat Kerkapoly Károly1 képviselő ugyancsak a maga és elvtársai nevében. Ezen kettős interpellációra felelt a közös minisztérium, mindegyikre külön, a hatodik ülésben január 31-én, s feleletében ezt mondá: „A magyar országgyűlés delegációjához intézett előterjesztésekben e kifejezések használtattak: közös minisztérium és közös miniszterek, megfelelőleg az 1867. évi 12. törvénycikk szavainak. Ha a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok delegációjához tett előterjesztésekben az általa nem neheztelt birodalmi minisztérium és birodalmi miniszterek kifejezések használtattak, az által nem volt célba véve Magyarország alkotmányos önállásával összeférhetlen elnevezések használata, sőt ellenkezőleg, a használt kifejezés németben egyértelműnek vétetett ezzel: a monarchia mindkét felével közös ügyek. Ennélfogva a közös minisztérium határozottan visszautasítja azon feltevést, mintha ezáltal a közös ügyeken túlterjedő hatáskört szándékolt volna igényelni.” E válaszra Kerkapoly Károly képviselő maga és elvtársai nevében azonnal kijelentette, hogy azzal teljesen meg van elégedve; Ghyczy Kálmán képviselő pedig maga és elvtársai nevében azt jelentette ki, hogy azon akár nyilatkozatot, akár indítványt, melyet ezen válasz folytán teendőnek vélendenek, érett megfontolás után közelebbi alkalommal fogják előterjeszteni. A tisztelt képviselő úr tehát nem rögtönözte a feleletet, hanem, amint tőle méltán lehetett várni, érett megfontolás után nyilatkozott. Annál fontosabb tehát azon nyilatkozat, melyet más napon érett megfontolás után tett. Ezen nyilatkozat pedig következő volt: „Kijelentettem tegnap, hogy a közös minisztériumnak az általam s több elvbarátom által beadott interpelláció folytán adott válaszára nyilatkozatunkat a legközelebbi alkalommal megtesszük. Bátor vagyok ezt magam s elvtársaim nevében ezennel teljesíteni. Interpellációnk első pontját, a minisztérium által használt címeket illetőleg, miután a tisztelt minisztérium válaszában kijelenti, hogy a közös miniszteri címek használatában a birodalmi szót a monarchia szóval, mely a létező tényállásnak nézetünk szerint is megfelel, egyértelműnek veszi; kijelenti továbbá, hogy azok által Magyarország alkotmányos önállásával meg nem egyeztethető elnevezés használatát célba nem véve, visszautasítja azon föltevést, mintha azok által a törvényben körvonalozott közös ügyeken túlterjedő hatáskört szándékoznék igényelni, s e bizottsághoz intézett előterjesztéseiben a törvény rendeletének megfelelő közös minisztérium címmel él, míg az általunk kérdésbe vett címet őfelsége többi országai delegációjának irányában használja, ezen választ, tekintettel a delegációnak törvény által korlátolt jogkörére is, kielégítőnek találjuk.”
deak-002-004-041-0011 Kerkapoly Károly (1824–1891), 1865-től országgyűlési képviselő, a Deák-párt tagja, 1870– 1873 között pénzügyminiszter.
546Megnyugodtak tehát a közös miniszterek válaszában a delegációnak mind jobboldali, mind baloldali tagjai. Megemlítette ugyan nyilatkozatában Ghyczy Kálmán képviselő úr a delegációk törvény szabta jogkörének korlátait is, de hogy megelégedésének nem ez volt egyedül alapja, mutatja nyilatkozatának azon kifejezése: „ezen választ, tekintettel a delegációnak törvény által korlátolt jogkörére is, kielégítőnek találjuk”. Tehát nemcsak a korlátolt jogkör miatt, hanem nyugtató tartalma miatt is találta kielégítőnek a választ, különben bizonyosan másként és óvatosabban nyilatkozott volna. A birodalmi miniszter cím használatát tehát a delegációnak tagjai, a baloldaliakat is odaértve, mégsem találták oly veszélyesnek, minőnek azt indítványukban most állítják, s részemről kinyilatkoztatom én is, hogy a közös minisztereknek említett megnyugtató válasza után aggodalomra e részben alapos okot nem találok; oly veszélyt pedig semmi esetre nem látok, mely miatt végletekhez kellene nyúlnunk, s még a delegáció működését is meg kellene gátolnunk, noha előre láthatjuk, hogy még a késedelem is, melyet ezáltal okoznánk, könnyen lehetetlenné tenné a jövő évi költségvetésnek még ezen országgyűlésen leendő megállapítását, ami pedig alkotmányunk sarkalatos törvényeinek megszegésével s magának az alkotmánynak megrendítésével járna. (Tetszés a jobb oldalon.)
Azon címekre nézve, melyekkel őfelsége mint az uralkodása alatt álló országok és tartományok fejedelme a jelen alkotmányos dualisztikus helyzetnek megfelelőleg ezentúl élni fog, és azon diplomáciai elnevezésre nézve, mely őfelsége országai és tartományai összegének egyetemes kifejezésére használandó, törvényeink határozott szabályokat még eddig nem foglalnak magokban.
Fontosaknak tartom én is e címeket, és meg vagyok győződve, hogy a minisztérium már megtette a tőle kitelhető lépéseket ezen címek kérdésének kielégítő megoldására, s hiszem, hogy azokat most is erélyesen folytatja. Reménylem, hogy a megoldás rövid időn be fog következni, s meg fog felelni az ország jogos kívánatainak. Ezt azonban be kell várnunk, s a delegáció működését ezen megoldással most már előre összekötni s ezáltal is, mint annyiszor említém, a költségvetés megállapításának lehetőségét kockáztatni sem helyes, sem indokolható nem volna. (Helyeslés a jobb oldalon.)
Nézetem szerint tehát az indítványt káros következések és súlyos veszély nélkül el nem fogadhatjuk. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ugyanazért indítványozok indokolt áttérést a napirendre. Az indokolásra sem célszerűbb, sem jobban szerkesztett indokokat nem találhatnék, mint aminők azok, melyeket Ghyczy Kálmán képviselő úr a delegációnak említett hatodik ülésében érett 547megfontolás után tett nyilatkozatában elsorolt, (Derültség) és melyeket én most is helyeseknek s alaposaknak tartok. Bemutatom tehát ezennel az általam javaslatba hozott indokolt áttérést a napirendre, melyet a ház engedelmével fel fogok olvasni. (Halljuk!)
(Olvassa:) „Miután a közös minisztérium már az első delegációnak folyó évi január 31-én tartott hatodik ülésében a magyar delegáció interpellációjára adott válaszában kijelentette azt, hogy a kérdéses címek használatában a birodalom szót a monarchia szóval, mely a létező tényállásnak megfelel, egyértelműnek veszi; kijelentette továbbá, hogy azok által Magyarország alkotmánya önállásával meg nem egyeztethető elnevezés használatát célba nem vette, sőt visszautasította azon feltevést, mintha a kérdéses címek által a törvényben körvonalozott közös ügyeken túl terjedő hatáskört igényelt volna, és egyébiránt a magyar delegációhoz intézett előterjesztésében mindig a közös minisztérium nevezetét használta, a ház abban, hogy a közös miniszterek őfelsége többi országainak delegációja előtt birodalmi minisztereknek nevezték magokat, nem lát Magyarország alkotmányos önállását fenyegető veszélyt, s nem talál elegendő okot arra, hogy a delegációt működésének folytatásától eltiltsa, s ezáltal törvény szabta kötelességének teljesítésében gátolja.
Alkotmányunk alaptörvényei, az 1848. évi 4. s az 1867-i évi 10. törvénycikkek azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megállapíttassék a jövő évi költségvetés. A delegációk végleges megállapodása nélkül a költségvetést sem lehet megállapítani.
A képviselők mandátuma nehány hét múlva lejár; ha tehát a delegációt működésétől eltiltjuk, történjék bár ezen eltiltás csak ideiglenesen, lehetlenné tesszük a költségvetésnek még ezen országgyűlésen leendő megállapítását, magunk szegjük meg az említett törvények rendeletét, s alkotmányunk lényegét nagyobb veszélynek tesszük ki, mint amit abból következtetnek, hogy a közös miniszterek őfelsége többi országainak delegációja előtt magokat birodalmi minisztereknek nevezték, kivált miután, mint föntebb említtetett, az első delegáció alkalmával e részben olyan megnyugtató magyarázatot s nyilatkozatot adtak.
Azon címekre nézve, melyekkel őfelsége, mint az uralkodása alatt álló összes országok s tartományok fejedelme, a jelen alkotmányos és dualista helyzetnek megfelelőleg ezentúl élni fog, és azon diplomáciai elnevezésre nézve, mely őfelsége országai s tartományai összegének egyetemes kifejezésére használandó, törvényeink határozott szabályokat még eddig nem foglalnak magokban.
Reményli, sőt elvárja a ház, hogy a minisztérium e részben rövid időn olyan 548megoldást eszközöl, mely az ország alkotmányos önállásának megfelel; addig azonban, míg ez megtörténnék, és most már előre a delegációnak működését e tárgyhoz kötni, s még e kétkedés által is kitenni az országgyűlést azon veszélynek, hogy a költségvetést jövő évre meg nem állapíthatja, sem célszerűnek, sem igazolhatónak nem tartja a ház.
Ugyanazért a folyó év november 6-án több képviselő által e tárgyban beadott indítványt a ház el nem fogadván, a napirendre tér át.”
Képviselőházi napló 1865–1868. 10. köt. 246–249. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 62–69. p.
deak-002-004-041-0011 Kerkapoly Károly (1824–1891), 1865-től országgyűlési képviselő, a Deák-párt tagja, 1870– 1873 között pénzügyminiszter.
