BESZÉD A KATOLIKUS EGYHÁZI AUTONÓMIA KÉRDÉSÉBEN TARTOTT TANÁCSKOZÁSON Pest, 1868. október 1.
BESZÉD A KATOLIKUS EGYHÁZI AUTONÓMIA KÉRDÉSÉBEN TARTOTT TANÁCSKOZÁSON
Pest, 1868. október 1.
Pest, 1868. október 1.
Örömmel, tisztelettel üdvözlöm egyházunk főpapjainak azon szent szándékát, hogy hazánkban a római katolika egyház autonómiáját igyekeznek létesíteni. Az egyház főpásztorai vették magas hivatásukhoz képest kezeikbe a kezdeményezést, az autonómia tervezetéről részletes javaslatot készítettek, s azt most e tanácskozmány elé terjesztve, hogy e fontos tárgy feletti nézeteinket mi is előadhassuk.
Megtiszteltetésnek tekintem én saját személyemre nézve, hogy e tanácskozmányba meghívattam, s a főméltóságú hercegprímásnak e meghívásért köszönetet mondok, és azáltal vélem leginkább viszonozhatni a bizalmat és megtiszteltetést, ha tartózkodás nélkül mondom el teljes őszinteséggel nézeteimet.
Vallásunk alapelve a szeretet, Krisztus vallása a szeretet vallása, és e szent elvhez hűtlenek soha és senki irányában nem lehetünk. Mi, hazánk római katolikus vallású polgárai, egyháziak úgy, mint világiak nem akarhatjuk, hogy 532egyházunk más egyházak felett hatalmat gyakoroljon; mi másokat elnyomni nem akarunk, nem akarjuk, hogy az állam minket más egyházak fölé emeljen, s kiválólag pártoljon; azt sem akarjuk, hogy gyámkodjék egyházi ügyeink felett, azokat saját hatalmával intézze, s minket gyámkodása mellett azok törvényszerű rendezésében hatalmával gátoljon. Mi az államtól csak az oltalmat kívánjuk, melyet az államban létező minden hitfelekezet joggal kívánhat. Tiszteletben tartjuk az állam törvényes hatalmát, de egyházunk ügyeinek szervezésére és vezetésére nézve szabadságot és egyenjogúságot kívánunk, és független önállást. Ebből áll a római katolika egyház autonómiája, melyhez jogunk van, s melyet elérni törekszünk.
E fontos célnak elérése s megszilárdítása egyesült erőt kíván, s kölcsönös türelemmel és keresztényi szeretettel párosult közreműködését egyháziaknak és világiaknak. Isten oltalmazzon attól, hogy a katolika egyház világi és egyházi tagjai között e fontos és szükséges tárgyban szakadás támadjon, veszélyes volna ez mind az egyházra, mind a hazára nézve.
És éppen azért, hogy ily szakadásnak még lehetősége is megelőztessék, különös óvatosságot kívánnak már az első lépések, melyeknél leginkább a könnyen keletkezhető bizalmatlanságot kell kerülnünk. Korunknak, fájdalom, sajátságos szomorú jellege a gyanakodás és gyanúsítás, s ez hazánkban is gyakran előfordul. Ismeretlen s nem értett vagy félreértett dolgok iránt könnyen támad gyanú az emberek kebelében. Ennek folytán még a legjobb szándék is gyanúsítva lesz, s ez a várt gyümölcsöt már virágában elhervasztja. Óvakodjunk a lehetőségig ettől, hogy a viszálykodás károssá ne tegye, amitől annyit remélünk, s ne jöhessen idő, midőn mint az egyházi, mint a világi katolikusok megbánhatnák a kérdés megindítását.
A katolika autonómia tettleges létesítése még új eszme hazánkban, melyet részleteiben és következéseiben sokan nem is értenek, ugyanazért igyekeznünk kell, hogy annak megállapítása minden bizalmatlanság és gyanú kizárásával jöjjön létre.
A katolika autonómia az egész katolika egyházat illeti. A római katolika egyház pedig a római katolika vallást követő egyháziak és világiak összessége. Ezen összességnek van joga az autonómiát megállapítani s annak jogait gyakorolni, s miután egész összességében nem teljesíthet, képviselet által kell gyakorolnia.
A katolika egyház ezen összességének túlnyomólag nagyobb részét kétségtelenül a világiak teszik. Nem kívánhatjuk ugyan, hogy az összes egyházat illető ügyek vezetésében az egyházi rend csupáncsak számaránya szerint bírjon befolyással, de azon kívánat, hogy minden ily ügyeknél a képviseletben a 533világiak legyenek túlnyomólag képviselve, méltányos és igazságos, ezt az eszmét maga a mélyen tisztelt püspöki kar is követte javaslatában.
Mi, kik e tanácskozmányon együtt vagyunk, csak véleményt mondhatunk, de nem vagyunk jogosítva magunkat a katolika egyház képviselőinek tekinteni s annak nevében határozólag felszólalni.
Azonban a dolgot meg kellett valakinek kezdeni, s ezt megtette a nagyméltóságú püspöki kar, midőn javaslatot készített, mely szerint a katolikus autonómia meg volna indítandó.
De hogy a dolog ily megindulása ellen bizalmatlanság ne támadjon, s azon vád ne emeltethessék, hogy az autonómiát nem az összes római katolika egyház állapította meg szabadon választott képviselői által, véleményem, s ha szabad úgy szólnom, tanácsom a teendőkre s azok sorára nézve a következő:
A mélyen tisztelt püspöki kar, mely magas egyházi állásánál fogva hivatva van a kezdeményezésre, most egyelőre ne bocsátkozzék javaslatában a katolikus egyház szervezésébe, hanem csak azon szabályok megállapítására szorítkozzék, melyek szerint a római katolika vallást követő egyházi, világi honpolgárok meghatározott számú képviselőket válasszanak. De ezen szám úgy állapíttassék meg, hogy annak túlnyomó mennyisége a világiakat illesse.
Miután ezen a püspöki kar által megállapított és őfelsége által is helybenhagyott szabályok szerint megválasztatott s összejött a gyülekezet, az se bocsátkozzék még az autonómia szervezésébe, mert a szabályok, melyek szerint meg lőn választva, némileg oktrojáltak voltak, mert ha az első megkezdésnél másképpen eljárni nem lehetett, következve tisztán és teljesen nem tekintettethetik még az összes egyház képviseletének, hanem dolgozzon ki e gyülekezet egy rendszeres választási módot, mely szerint a római katolika egyház összegének újabb gyülekezete lesz megválasztandó. S ez a másodszor választott gyülekezet fogja a magyarországi autonóm római katolikus egyházat teljesen képviselni, ez lesz hivatva és jogosítva az autonómiának szervezetét, kezelését, az egyháztanácsnak felállítását és hatáskörét, szóval az autonómiának minden részleteit megállapítani, kivéve azonban vallásunk dogmáit, az isteni szolgálatot, az egyházi személyek fegyelmét s a papság nevelését, melyek az egyház világi tagjainak hatásköréhez nem fognak tartozni.
Hiszem, hogy ily módon sok bizalmatlanságnak, kétségnek és gyanakodásnak eleje vétetvén az egyház világi és papi tagjainak őszinte közreműködése által az óhajtott célt inkább elérhetjük.
Pesti Napló, 1868. október 2. Esti kiadás. 2. sz. Közli Kónyi Manó 6. köt. 224–226. p.
